Furcsa révülettel önmagamban
Halk áhítattal gondolok reád
Elmélyülve csendben gondjaimban
Jólesik most így, gondolni rád.
Magam vagyok, de nem fáj a magány
Az kell, hogy rólad álmodozzam én
Hogy szeretlek, te is tudod talán
És mindig jobban érzed majd, ne félj!
Eddig alaktalan vágyak éltek bennem
Vak-bűbájos álmok sokasága
S elfásulva múló szerelmekben
Visszatértem újból a magányba.
S e magányba törtél be most hozzám
Hangorkánból csendes közelségbe
Reményeket, s új gondokat hoztál
Áldlak ezért, áldlak mindig érte.
Szerelmet próbáló órák száz varázsa
Emlékemben mind eggyé összefoly'
Tested szépsége, új tisztasága
Hozzásimulva, érzem, elsodor.
S aztán elég egy érintés csupán
Melyben kezed kezemhez közelít
Megrezzenve tán elhúzzuk bután
S közben már tudjuk, oly jó lesz megint.
Én úgy vagyok, azt nem bánom sosem
Ki volt előttem életedben
Ha boldogan nyújtod kezed nekem
A múltat én könnyen elfelejtem.
S míg képzelt, s igaz erényeim
Szép, mágnes-szemed tudomásul vette
A benne keringő eszméket, vágyakat mind
Csillogó tekinteted újjá, csillogóbbá tette.
Nyújtsd hát kezed, ha forró érzés hajt
Piruló arccal buta érintést
Úgyis, szerelmed én észreveszem majd
És cserébe még gondolj rám ezért.
Megérdemeld, hogy most önmagamban
Halk áhítattal gondoljak reád
S elmélyülve csendben gondjaimban
Nagyon jól essen így gondolni reád.
S ha gonddal telt percek homályából
Fájón kutatsz majd régi fényeket
Vagy társaságban szólsz egy csöppnyi tavaszról
Én legyek néked az emlékezet...
2021. június 15.
