Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Vándordiák II.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

     Egy időben nagy szegénység sújtotta az országot. Ez legfájdalmasabban a koldusokat érintette, akik azelőtt sem éltek irigylésre méltó sorban. Ebben az ínséges évben naponta sok-sok falut kellett bejárniuk, hogy legalább egy karaj száraz kenyeret adjon nekik egy jótét lélek. Így ment, búsan és éhesen a csupa rongyba öltözött koldus. Már maga sem tudta, hány falun ment keresztül hajnal óta, de bizony a tarisznyája még üres volt. Végre egy falucskában megszánták, és egy kis darab avas vajat adtak neki, amit már úgy is a macskának akartak dobni. Őt nem zavarta, hogy a vaj avas, és boldogan felkiáltott: „no, vaj!”

Így lett annak a falunak a neve Novaj.

Kenyere azonban még nem volt. Ezért reménykedve tovább ment, bízva a Jóistenben és az emberek könyörületességében. Éppen ebédre járt az idő, amikor egy kis faluban kenyeret is adtak neki. Nyomban leült az út szélére, hogy szerény ebédkéjét elfogyassza. De amikor belenyúlt a tarisznyájába, a vaj helyett csak egy zsíros foltot talált, mert a vaj a nagy melegben elolvadt. Nagyot sóhajtott, s búsan mondta:”No, most már kenhecc!” Így lett a mi falunk Kenyhec.

Egy kis ideig csend volt, talán mindenki a szegény koldus szomorú sorsán búslakodott. Pár pillanat múlva mégis megszólalt egy lányka, aki a karos lócán ült: „Nekem a nagymamám erről vidámabban mesét mondott!”

RÁKÓCZI FEJEDELEM HINTAJA

     Egyszer II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem Tokaj vidéki birtokairól Kassa híres városába igyekezett a hintaján. Az út nagy része baj nélkül telt el. Már csak egy jó órányira lehettek Kassától, mikor a hintó kereke elkezdett nyikorogni. Olyan esztelen zenebonát csapott, hogy a kocsis már meg akarta állítani a lovakat, hogy megkenje a hintó kerekeinek tengelyét. Mivel településektől távol voltak, a fejedelem ezt nem engedte. Persze a tengelyek maguktól nem hallgattak el, és esztelenül nyikorogtak tovább. Ekkor betértek egy faluba. Rákóczi fejedelem megalíttatta a hintót, és utasította a kocsist: „no, most már kenhetsz!”

Ezért Kenyhec a Kenyhec!

   De ebbe már a nagy bajuszos bíró is beleszólt: „Én egy olyan történetet mondok el, ami a falunk krónikájában is le van jegyezve:”

KECER FÖLDBIRTOKOS

Régebben, jó pár száz évvel ezelőtt a község helyén tanyasi település volt, és a tanya egy Kecer nevű földbirtokos tulajdonát képezte. Mivel a környék nagyon gyéren lakott volt, nem akadt elég dolgos kéz a földek megmunkálására. Ezért idegenből hozatta a földmunkásait. Ezek családjukkal együtt ide települtek. Ők alkották a község eredeti lakosságát. „Kenyhec” neve valószínűleg az ősrégi földbirtokos, Kecer úr az idők folyamán elferdített nevéből keletkezett. Ő alakíttatta át a búzamagtárját is templommá.

     „Ez így van leírva a krónikába! Hogy ez igaz-e, vagy csak mese, azt nem tudom.” - fejezte be a bíró.

     „De szép mondák ezek!” - ámult el a diák.” Büszkék lehettek arra, hogy ilyen örökséget hagytak rátok őseitek. Nagyon kevés településnek van ennyi szép névadó mondája. Féltve őrizzétek ezt a kincset! Nehogy ügyeskedő haszonlesők megpróbálják ezt elvenni, és hazugságokkal még a mondák és mesék világát is ellopni tőletek!”

     „Én is tudok egy szép mesét.” - szólalt meg az egyik fejőszéken ülő lány. „Ahogy a budai útról tértél le a falunkba, előtted jobb felől egy domb magasodott: a Csipke domb. Elmesélem a Csipke titkát.”

folyt. köv.

Rovatok: 
Irodalom