Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Titok 6.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

     A temetés utáni hetekben Annus olyan volt, mint az alva járó. Igaz hogy tudatosította, mennyire nagy gyász és baj zúdult rájuk, de ő csak arra tudott gondolni, hogy három éve , félve az ismeretlentől, mégis bizakodva és nagy reményekkel indult a világba férjével, szerelmével, hogy majd hazatérve jobb sorsban neveljék gyermekeiket. Most kivel térjen haza, vagy hol van az a HAZA? A férje Cleveland  temetőjében alussza örök álmát. A gyermekei, a kis Dódi, aki még három éves sincs, és a kis Erzsike, aki egy pólyás csecsemő, még talán azon sem csodálkoznak, hogy miért nem jön haza minden nap az apukájuk munkából.
     Szerencse, hogy mindig kéznél volt Boris néni, akire volt idő, mikor Annus nagyon haragudott. Most mégis áldotta a napot , hogy velük van. A temetés után egy hónappal a bányavállalat kilakoltatta őket a faházikójukból. Ha nincs Boris néni és a többi magyar család, bizony Annus a két gyerekkel az utcán találja magát. De hála Istennek, a magyar családokban még élt az összetartozás , a szeretet szelleme, és nem uralkodott el rajtuk az önzés.
     Boris néni, mint jó rokon, magukhoz fogadta Annust a gyerekekkel, és a többi magyar család összedobott egy kis pénzt, hogy a bajba jutottak átvészeljék a legrosszabbat.

     Igaz, hogy a Grossman-Bankban volt megspórolt pénzük, de ezt annak idején két évre lekötötték (Akkor sem ő, sem Józsi nem értette, miért jobb ez, de a bankhivatalnok meggyőzte őket, hogy ez az előnyös.)  Annus csak most értette meg, kinek előnyös. Hiába volt pénze, de ha ki akarta volna venni a lekötött idő elött, még annyit sem kapott volna, mint amit betétbe tett. Szerencsére, és az ismerősök segítségével nem lett erre szükség. Idővel Annus is megszokta, hogy már a gazdagabb ismerősei inkább kerülik, ezért nem is kereste az ő társaságukat. A múltkor, talán fél évre Józsi temetése után lesétált a gazdag negyedbe, és szóba elegyedett egyik angol imerősével. Elpanaszolta neki a sorsát, és csak úgy a sorok között megemlítette, hogy szívesen vállalna valamilyen munkát, hogy ne csak kegyelem kenyéren éljenek, hanem maga is hozzájáruljon a Boris néniék háztartásához. Szinte érezni lehetett, ahogyan elhidegült az úrihölgy.

     „Miért nem utaznak haza, hiszen a múltkor említette, hogy van ott házuk, földjük.“ –és már ott is hagyta Annust. Pedig valamikor annyit beszélgettek együtt. „Hogyan utazzunk haza, hiszen ott tombol a háború, meg a pénzünket sem tudom kivenni a bankból...“ gondolkodott Annus, és elhatározta, hogy ezentúl csak a munkásnegyedben sétál majd Erzsikével meg Dódival. Idővel azért mégis talált munkát, vagy nem is ő talált, hanem egy ismerős fiatalasszony felfigyelt arra, hogy Annus nagyon szépen hímez. Megtudta, hogy a gazdag negyedben szívesen vesznek minőségi népi hímzéseket, és ezt elmondta Annusnak, aki pár dollárt kölcsön kérve vett vásznat, pamutot, és munkához is látott.  Eleinte nem is gondolta, hogy van ennek értelme, de mikor egyre több megrendelése lett, bizony nagyon megörült.
     Boris néni ugyan nem kért lakbért, de Annus ezután mindig hozzá tudott járulni a háztartáshoz. Sőt, még félre is tudott tenni, és nem tanulva a bank kapzsiságából, a Grossman-Bank ban nyitott betétbe rakta az újabb megspórolt pénzt.
     Lassan a gyerekek is növekedtek. Dódi már hat éves legényke volt, ma-holnap iskolába fog járni, és Erzsike négy éves lesz.  Annus azon kezdett gondolkodni, ideje lenne haza menni, hiszen a múltkor beszélték a szomszédban, hogy a nagy háborúnak vége... De azt is beszélték, hogy az ottani régi világnak is vége.
    A Magyar Királyságot széjjel darabolják. Még az ő kis falujuk is valami Csehszlovákiához lesz csatolva. Mi az a Csehszlovákia, ilyen azelött soha nem volt. Élt ugyan falujukban pár otthon tótul beszélő család, például a Balikék is, de a többiekkel azok is magyarul beszéltek. Annus nem tudott tótul, hogyan fog majd beszélni abban az új országban? A gyerekek milyen iskolába fognak járni? Ezért úgy gondolta, egyelőre nem megy haza, hátha változik majd otthon a helyzet...
     Vátozott is bizony, de nem otthon, hanem Cleveland-ban. A Grossman-Bank egyik napról a másikra csődöt jelentett. Mikor az öreg banktulajdonos átruházta igazgatói hatáskörét fiára, az csak erre várt. A követtkező napon minden betétet átutalt egy másik bankba, természetesen egy fiktív névre, ő meg eltűnt, bottal üthették a nyomát. Sok bányász család, aki ebben a bankban tartotta megspórolt pénzét, a nyomor szélére jutott. Eljárás indult ugyan a fiatal Grossman ellen, de amíg meg nem találják, addig senki sem tud a pénzéhez jutni.
    Szegény Annusék megspórolt pénze is valószinű , odaveszett. Ez volt az utólsó csep a pohárban. Annus megelégelte Amerikát, Clevelandot. Még annyit dolgozott, hogy a szükséges pénzt összeszedje, és 1919 májusában hajóra szált a kis Dódival meg Erzsikével és haza utazott.

Folyt.köv. 

Rovatok: 
Irodalom