Amikor felébredt, először nem tudta, hol van. Teljesen elgémberedtek a végtagjai, nem tudta kinyitni a száját, mert fel volt kötve az álla.
Egy gyertya pislákolt haványan, ennek fényénél látta, hogy bizony egy ravatalon fekszik. Nem tudta, hogy most meghalt, csak nem tud róla, vagy mégsem halt meg, és akkor valami nagyon rosszul sült el. Kicsit még pihengetett, de a hideg egyre jobban átjárta már úgyis kihűlt testét, végül felült. Kiszállt a koporsóból, és lassan, komótosan hazaballagott.
      Már pirkadt, ivott 2 kupica pálinkát, lefeküdt átmelegedni, és jóízű álomba merült. Mit sem tudott arról, hogy reggel a sekrestyés a halottasházban döbbenten vette észre, hogy eltűnt. Rohant a paphoz, a boltoshoz, a tanácselnökhöz, végül már az egész falu pityókás Márton feltámadásáról és mennybe meneteléről beszélt. Volt, aki látta is, amint felemelkedett fényes glóriával a feje fölött.
Hirtelen mindenki szeretni kezdte, mindenki a barátja lett, rokonok dicsőültek meg a rokonság által. Talán szobrot is emeltek volna neki, ha nem kezd el füstölni házának kéménye. Fázott még mindig, hiába gurított le reggel is két kupica pálinkát, így befűtött a kiskályhába. Kapuja előtt csak ácsorogtak az emberek, még nem volt eldöntve, ki az a bátor, aki be merjen menni, hogy megnézze, mi van odabent.
A zajongásra kiment, még rajta volt az ünneplő kabátja. Az asszonyok sikoltoztak és keresztet hánytak, a férfiak próbáltak bátornak látszani.
- Hát itt meg mi a rosseb van? - kérdezte, aztán indult kifelé.
Az emberek utat nyitottak neki, előbb félénken, majd erősebben megmarkolászták.
- Ez él! Ez él! Csoda történt!
Hát csoda éppen nem volt, de végül kiderült, hogy a falubeli fiatal fiúk leitatták szegény öreget, de nagyon, majd elmondták mindenkinek, hogy meghalt. Senki nem kételkedett, ezt faluhelyen elfogadják az emberek. Pap és orvos hétvégén nem volt, illetve ilyesmivel nem illett zavarni, majd megvárják a hétfőt. Kivitték a ravatalozóba, és otthagyták. Vasárnap késő este lévén őt senki nem kereste, senki nem járt a temető fele sem, és hát így esett, hogy átaludt majdnem fél napot. A helyi rendőrségen azért pár atyai jó cselekedetre biztató pofont kiosztottak mindegyiküknek.
     Végül pityókás Márton még nagyon sokáig élt, 102 éves korában temették el, a koporsójához mindegyik fiú vitt koszorút.