Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Pályázat! Becsület, hűség

Cirka
Cirka képe

   Becsület. Sok történetet olvastam gyermekkoromban lovagokról, sárkányölő és hercegnőket megmentő hősökről. A regényekben, ha a hős ígéretet tett, azt tűzön-vízen keresztül betartotta. Aztán ott voltak a párbajozók, akik a becsületük megsértéséért akár életükkel is képesek voltak fizetni. Számomra ők voltak ennek megtestesülései kedvenc könyveimben.
   Valamikor olyan értéke volt ennek a szónak, hogy kalapot emeltek, ha kiejtették, "ez becsületes ember, rá lehet számítani, amit mond, az úgy van". Ez volt a tisztesség, emberség, erkölcs, vagyis a becsület. Tapasztaltam ezt otthon is, mert ha apám azt mondta, hogy úgy lesz, akkor az igaz is volt. Mindig betartotta, amit ígért. Ezt én is megtanultam.
   Életem során aztán sokszor szembesültem azzal, hogy milyen hamar megígérnek emberek bármit, majd könnyedén odadobják a szót, hogy elfelejtettem. Ilyenkor csalódás ért, de végül is egy idő után ezt tudomásul vettem. Nem vagyok olyan fontos, hogy emlékezzen ígéretére. Már hősök sincsenek az életemben, nem hallok rendíthetetlen katonáról, talán a kisherceg is örökre távozott. Azt azonban tudom, hogy számomra a becsület egyenlő marad az adott szó betartásával, amit elvállaltam, azt mindenképp legjobb tudásom szerint elvégzem. Ez vonatkozik a magánéletre, a munkára, és a társadalmi kapcsolatokra egyaránt. Nekem az is természetes, hogy senki idejét nem rabolom feleslegesen, ha valahova nem érek oda, vagy talán nem is akarok, akkor nem hitegetem, hanem becsületesen közlöm vele.
   A becsületrend is egy olyan fogalom, amely magában hordozza az embert. Aki kapta, valamit tett érte. Remélem, maradt értéke ennek a szónak, nem csak odadobott kitüntetés, mert valakinek adni kellett. Elgondolkoztam, hogy az a háborús hős, aki megkapja, mert elveszítette kezét vagy lábát, vajon boldog lesz tőle? Tudja, hogy ölt abban a harcban, ahova menni sem akart, de megtette, amit kívántak tőle a haza nevében. Milyen emlékekkel él ezután?
   Vajon miért adja vissza az egyik ember a talált pénztárcát, és a másik miért nem? A bűvös szó a becsület? Sok minden van ebben a szóban, lehetetlen felsorolni, mi mindent jelenthet, de én szeretem azt az embert, akire úgy lehet gondolni, hogy "ő mindig becsülettel megtartja ígéretét, megtartja szavát". És erre kezét meri nyújtani. Isten azért megáldott pár ilyennel. Kézfogás jelenti az adott szót, a kezet, a megfoghatót, amely pontot tesz az ígéretre, szavad adod a becsületre. Kimondatlan egyezség ez, ami erény, s igazzá tesz, gerincedet nem hajlítja, emberséged nem másítja. Boldog, aki jár igaz úton, mint vödör a gémeskúton, merítkezik becsületbe, mert csak az van a szívében.

Hűség. A hűség lehet a becsület elválaszthatatlan társa, ha van mihez, kihez hűségesnek lenni. Ez egyfajta szívből jövő állhatatosság.
  Nem csak a családi kötelékek, ami még élő fogalom a társadalomban, hanem egy eszme, egy elv követése. Ezt azonban, ahogy megtapasztaltam párszor, felülírja az érdek, a pénz, a pozíció. A kutyát, ha éhezteti gazdája, akkor is megvédi, ha jön a farkas, akkor is hűséges halálig. Vajon miért? Ennek kölcsönösnek kellene lenni, és míg él, szeretni, gondozni őt minden gazdának.
   A forradalmárokról azt tanították még nekem, hogy elvhű katonák voltak, így őrizte meg a történelem. (Bár kivételek mindig voltak, és lesznek is.) Talán volt mihez hűnek lenni, és volt egy olyan meghatározhatatlan érzés, ami fáradhatatlanul lüktetett szívükben. Ki az, akiért meg tudnánk halni? Kihez lehet ennyire hűnek lenni? Elgondolkodtató a kérdés, tulajdonképpen bárkihez, bármihez, de vajon meddig? A ragaszkodás is egyfajta hűség? Egy ruhamárkához, egy régi autóhoz, tárgyakhoz, amelyek talán őseinktől maradtak ránk. Lehetünk hűek a munkáltatóhoz, de ha már nem elég a fizetés, a hűség ott tart vajon? Ezt felülírja a szükség? Keményen kitart akkor is, ha már esetleg éhezik, fázik? Mert akkor az tényleg hűség. Amit úgy érez az ember, hogy számára jó, egyezik az ő elveivel, véleményével, ahhoz biztosan hű is tud maradni. Addig, amíg így van. Ha ez megváltozik, a hűség is elillan, mint tavaszi szélben az orgona illata.
   Az öreg szolga hűségesen szolgálta urát, de kidobták, mint egy öreg kutyát, betegen már nem kellett néki, haszontalan, tartani nem éri. Lassan ballagott a poros úton, nincs egy apró zug, hova bújjon, véget ért számára a szolgálat, többé nincs rá szüksége urának. Lódobogás a háta mögött, gyerünk öreg, urad köhög, szüksége van gyógyszeredre, ápolni kell éjjelente. Megfordult és vissza tért hát, ápolni a beteg urát, míg a hold csak dagad, s apad, addig ő hű szolga marad.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK