Emese álma 
     Attila nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun-magyar népre.  Az uralkodáshoz szokott őseink  emlegették még Isten ostorát, kinek fél világ hódolt, kardja előtt pedig minden nép meghajolt.
      Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható, mintha lemosolygott volna népére. Az égi fény újjászületésének napján a főtáltos már megjósolta, hogy rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor népe emelt fővel nézhet a jövőbe.
A jóslatot követő éjszakán Ügek feleségének, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan felemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.
 A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe: Néped megpróbáltatások éveit méltósággal viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez a magyarok Istenének akarata!
A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt – „Felébresztem Ügeket - gondolta”. Kezét mégis visszahúzta férje válláról. „Talán csak álom volt az egész!?„ – mormolta Emese.
Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment, és leült az udvar közepén álló nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve, a hideg, de ezernyi csillag fényétől sziporkázó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára.
      „Álmos! „- legyen a neve – gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában örömkönny gyöngyszeme csillogott.

Nyírbogdány. 2018. február 9.        Proksáné Farkas Julianna