Utálom ezt!

Ha eddig nem lett volna elég kilátástalan a helyzet, most aztán...!
Ezek után végképp nem mer majd csinálni semmit... Legközelebb talán rám sem néz. És az borzasztóan fog fájni.
Beszélgetni meg pláne nem fog velem, nem fog odajönni hozzám bemutatkozni.
Ez mostmár csak álmaimban marad meg.
A forró keze, és, ahogyan megragadja a tekintetemet...
De utálom, hogy megtudta, hogy megtudtam!
Utálom, mert ő nem tudhatja, hogy én ettől nem nézek rá másként.
Igaz, hogy meglepett, mert nem ezt képzeltem róla, de ez nem az ő hibája. Ettől nem tartom kevesebbnek! Egyáltalán!
Az egyedüli ,,gond" a kisfiúsága. A gyerekes megnyílvánulásai.
És ezen semmit nem segíthetek.
Ez az idő feladata...
Csak sajnos ez nem tud vígasztalni engem...
Hogy a nyavaja törjön ki mindenkin ott ahol van!

~

Utálom ezt!

Ha eddig egy halvány esélyt is láttam rá, hogy érdeklem ezt a lányt, mostanra mind elszállt.
Eddig is csak a titokzatosságot láttam a szemében amikor rámnézett.
Egyszer huncut.
Másszor titokzatos.
És néha olyan kihívó! a tekintete, hogy attól összecsinálom magam és bármennyire szeretném, olyankor nem tudok sokáig a szemébe nézni. Mert azt látom benne, hogy ,,Gyere! Gyere ide hozzám! Mutasd meg mit tudsz!"
Én meg menten elvörösödnék, ha sokáig nézném! Ennek lánynak nem könnyű, csak úgy lazán állni a pillantását!
Az hiányozna, hogy még jobban kinevessen.
Mert kicsit kinevet! Látom! De azt is olyan titokzatosan teszi.
De ennek vége, tudom jól...
Nem vagyok elég jó hozzá. Különben is mit gondolhat rólam?
Belegondolni is szörnyű! Lesül a képemről a bőr, komolyan.
De ami még rosszabb, hogy ez ennyire zavar! A francokat kellett nekem annyira észrevennem őt azon a tavaszi napon!
Miért nem tudok csak egyszerűen keresztülnézni rajta? Hiszen ez csak egy lány!
Az ég szerelmére!
Tudatában van annak egyáltalán, hogy mit művel velem?
Óóó, hogy csapna bele a nyavaja az ilyen boszorkákba!

2017. 08. 28.