" NINCSILYEN" ország - talán a nagy többség azt állítja, hogy ilyen ország nem is létezik.

     Ez egy óriási tévedés! Bizony, hogy sok-sok ilyen ország létezik.Talán hallottak a Föld nevű bolygóról. Egy nagyon érdekes bolygó ez. Ha távolról nézzük, gyönyörű kék labdának tünik. Nem is lenne ez délibábos, csalóka látvány, ha a sok lelkes és lelketlen teremtménnyel egyetemben nem élne ezen a bolygón az EMBER nevű lény is, aki úgy gondolja, hogy minden ami ezen a bolygón van, az Ő tulajdona - tehet vele amit akar. És így is cselekszik, mindennel azt tesz, amit akar.

Úgy gondolnánk, hogy ez az Ember nevű lény egy, vagy sok-sok óriás titán, akinek testi ereje, és szellemi képességei véghetetlenek, ezért van ez a nagy önbizalma és hatalma. Érdekes módon e magát mindenhatónak képzelő Ember teljes mértékben csorda lény. Csoportokba, pártokba, mozgalmakba tömörűlnek, és mindig akad a sok EMBER között egy, aki magát többre tartja. Ő lesz a vezérbika, vagy vezérkos, akit a csorda vakon követ akár a pusztulásba is.

Ezek a vezérbikák meg vannak győződve arról, hogy Ők a mindenek felettiek, a mindenhatók, a mindenhez jogosultak és minden földi  (meg persze, Uram bocsáss!) talán mennyei tudás birtokosai és kútforrásai. Mindegyik ilyen vezérbika alakít magának egy NINCSILYEN országot, vagy legalább egy NINCSILYEN tartományt. 

A vezérbika, ha már van országa, rang is jár neki. Jogosan megilleti Őt a Felség megszólítás. Tehát, ha felség, akkor legalább herceg! Tudvalevő, hogy a harcegi rang a király után következő legnagyobb méltóság.Igaz, hogy a rangtudomány besorolása szerint talán helytelenűl mondjuk, de mivel a hercegek a király után következnek, ezért Ők a KISKIRÁLYOK!

Ezek a kiskirályok annyira tehetségesek, okosak, hogy míg fiatal korukban busz-söfőrök, autószerelők, vagy más tisztességes szakmával foglalkozó egyének voltak, ám mivel jó időben jó helyen voltak, annyira megnő az eszük (agyuk?), hogy titokzatos módon pár év alatt (más egyszerű halandónak húsz év is kevés lenne erre) akár három mérnőki, egy baccaláriuszi, egy magiszteri, és még akár két-három doktori diplomát is szereznek. Igen, szó szerint szereznek. Hiszen mi ez nekik... És persze, mindezt a sok hercegi-kiskirályi elfoglaltságuk mellett, csak úgy, balkézről, hobbiból teszik. Nem is azért, mert egy her... bocsánat- KISKIRÁLY -nak ezekre a "cafat" papírokra szükségük lenne. Ezt csak azért teszik, hogy a szabad idejükben (talány, hogy mikor van ilyen, hiszen maguk jócskán hangoztatják, hogy naponta minimum 25 órát a közjóért dolgoznak!) nekik is legyen valami elfoglaltságuk.

Egy ilyen hercegség hercegéről...bocs- KISKIRÁLYÁRÓL szól ez a történet... akarom mondani, "mese". Ennek a kiskirálynak az a neve, hogy VANILYEN. Tehát ez a mese NINCSILYEN ország VANILYEN Kiskirályáról szól. Kezdem talán hagyományosan, mint általában a mesemondók szokták:

Hol volt, hol nem volt, volt egy csendes kis falucska. Itt mindenki mindenkit ismert, szeretett... (vagy nem is egészen mindenki mindenkit) - tehát egy egészen átlagos kis falucska volt. Ennek a falucskának mégis volt egy különlegessége. Ez a megátalkodott kis falucska egy MŰ ország MŰ nyelvét beszélő önteltek, és erőszakosak idegen környezetében eléggé kirívóan, makacsul ragaszkodott az ősei nyelvéhez, szokásaihoz és kultúrájához. Sehogyan sem akart behódolni a MŰ országi Mű nyelvűeknek. Szálka is volt ez a kis falu a Műország Műnyelvű nagyhatalmú Fejeseinek szemében. Törték is a fejüket, hogyan lehetne ezt orvosolni. Nagy volt ezeknek a Fejeseknek a fejük, de a mi kis falunk lakosai mégis kitartottak a jogos hagytékaik mellett. Akadt azonban egy a nagyfejűek közül, aki azt ajánlotta, Kiskirályt kell e makacs falusiaknak kitalálni, és a nyakukba ültetni. Majd az megtanítja őket kesztyűbe dudálni.

(Hoppá...Kiskirályt...Kitalálni!) Tehát nem igaz, hogy ezek a kiskirályok magukat teremtik, örök életűek és mindig voltak, és vannak... nem is olyan mindenható a tudásuk, hanem egy felső hatalom kitalálja őket, lovat ad alájuk, a közösségek nyakába ülteti őket, és ez a félrevezetett vak csorda először csodálattal, aztán félelemből követi ezeket akár a pusztulásba is....?!)

Vegyük tehát most már tényleg a mi konkrét kiskirályunkat a VANILYEN Őfelségét. 

Hogy is lett az egyszerü Feri-ből, akinek eben a falucskában mindenki ismerte még a nagyapját, nagyanyját is, aki jó mulatós fiú volt, jó focista, no meg persze, nem utolsó sorban jó szerelő-ennek a kis falucskának teljhatalmú ura és "jogos" tulajdonosa meg földesura. Persze, a falucska közben megváltozott. Már nem falu, és nem város, hanem egy jelegtelen, és jellemtelen település. Itt már még a szomszédok sem ismerik egymást, és bizony műnyelven beszélnek, elfeledve az anyanyelvüket is. Nem falucska, hanem NINCSILYEN ország, ahol VANILYEN Őfelsége és családja uralkodik.

Hogyan is történt ez? Először is a fent említett Műország nagyfejű Fejesei, sok-sok tanulmányozás és megfigyelés után rájöttek, hogy ebben a falucskában mindenkinek van gerince. Újra összeültek, és sok tanácskozás után, meg sok még nagyobb hatalmú, még nagyobb fejű szuperhatalmasokkal megtárgyalva arra jöttek rá, hogy akinek gerince van, nem lehet meghajlítani. Egyenes utakon jár, nem csaló, de nem is nyaló (bocsánat a kifelyezésért, hiszen ez mégis csak mese) helyesbítek: Nem magasztalja eléggé az arra érdemeseket , sem nem érdemeseket sem szóban, sen cslekedetben, hanem ezt elmulasztja.

Tovább figyelték e kis falucska minden lakosát, míg meg nem találták azt az egyet, akinek alapos vizsgálatával rájöttek, hogy laza, és ferde a gerince. Mit gondoltok, ki volt ez az egyén?! Igen, a mi Ferinknek , sajnos ilyen gerince volt. Talán a sors, talán a múlt, talán a "lelkében felcsillanó Vanilyen géniusza" megtanította, hogy: " Minek gerinceskedni, minek ugrálni?! Sokkal jobb felfelé nyalni, lefelé meg köpködni, Így a száj aránylag tiszta marad, attól a kis bűztől eltekintve,"

Látták ez a Fejesek. Mindent megtettek, hogy a mi Ferink Vanilyen kiskirállyá változzon. Hiába volt néhány óvatos (talán előrelátó) egyén a faluban, aki azt mondta: "Jól ismerjük a mi Ferinket, hiszen az apját és nagyapját is ismertük,  Ő nagyon jó szolga, de a legkegyetlenebb, legönteltebb és leglelketlenebb úr!"

Nem figyelt ezekre senki. 

Az első adódó lehetőséget kihasználva Feri Vanilyen kiskirály lett. Hiszen a fejesek Ferit (bocsánat, hiszen most már Vanilyen Őfelsége) mindenben segítették. Ebben a faluban, amelyik közben Vanilyen országgá, vagy inkább tartománnyá változott, minden fejlődött. Lett kultúrpalota, kultúra nélkül, mert használatba venni csak annyi pénzért engedi Vanilyen Őfelsége, hogy a Nincsilyeniek nem tudják megfigyetni. Lett teniszpálya-persze hogy nem a Nincsilyenieknek, hanem a Fejeseknek. A falusi iskolából szórakozó központ lett, ahová legfeljebb nagy ritkán egy -egy Vanilyen Kiskirálynál vendégeskedő Fejes téved be. Ugyanis a helyieknek csak annyi pénzük van, hogy a mindnnapi kenyeret megvegyék. Többre nem jut.

1000 meg 1000 hektár első osztályú termőföld lett lebetonozva-növelve Vanilyen hatalmát, hiszen a helyi lakosok nem tudnak kenyérbuzát termelni, mert nincs min. Ezért csak az van megengedve, hogy áldják Vanilyen Őfelségét, aki gyárakat telepíttetett a legjobb termőföldekre. Ipari telepek épültek, ahová özönlöttek a műnyelvű, Műországiak, hogy csak a műnyelvet beszéljék Nincsilyen országban. Persze, búza ott már soha nem fog teremni- de ez kit érdekel?! A régi falusiak lassan kihalnak, a Műországi idegenek meg, ha mindent letarolnak, tovább álnak, mint a sáskák.

Egy kis falunak elvették a földjeit, jellemét, gerincét, és nyakukra öltették a sok idegent. Így most már ők, mivel a régi falusiaknál többen vannak, "demokratikusan" döntenek arról, ami soha nem volt az övék.

Létrejött egy tartomány. Egy Műország vazalusa a Nincsilyen ország, és megszületett a Vanilyenházi dinasztia, akinek a Fejesek minden hatalmat, rangokat megadtak, ami Nincsilyen ország mindenható urát Vanilyen Őfelségét (Őfelsége erről meg ven győződve) megillet.

KIt érdekel, hogy a valaha Kis falucska régi lakosainak még a temető sem maradt a régi. Még ott sem találják már őseiket. Kit érdekel, hogy meghalt egy falu, mert megölték a lelkét...