Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A nagy vadászok 4.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

    A fiúk boldogan tértek haza. Végre „talán“ megvan az első trófea, és Pesta bácsi is azt mondta, hogy így, jól megfüstölve biztosan nem romlik meg. Most már azon törték a fejüket, milyen szemeket tegyenek az egértrófeára. Mikor annak idején az első „trófea“, a veréb szemei helyett a szertárból lopott bagolyszemeket ragasztották, először örültek, de azért mind a három Gy. titokban elismerte, hogy verébnek bagolyszemet ragasztani nem volt valami „jó húzás“. Próbálták ezeket a szemeket szegény egér fejére is ráragasztani, de akkora nagyok voltak, hogy a szemeket bizony lehetett látni, de a fejet nem. Azzal váltak el, hogy mindhárman elgondolkodnak, mit is tehetnének az egér szemei helyére. Végre kezdtek kicsit komolyabban , odafigyelve gondolkodni: „Egy verébnek nem lehet bagoly szeme, és egy egérnek csak pici fekete gömb szemei vannak.“ Bizony, pici kis gömbök, vagy akár gyöngyök... „Megvan a megoldás!“-villant át Gyuszi agyán, és már futott is a nővéréhez, aki szívesen varrogatott külömböző győngy mintákat. Addig könyörgött neki, még végre kapott két pici fekete gyöngyöt. Persze, nem volt ez ingyen. A gyerekek minden szombaton felváltva takarították a folyosót. Andi, Gyuszi nővére csak akkor volt hajlandó megválni a két gyöngytől, ha Gyuszi minden darabjáért helyette fogja kitakarítani a folyosót. Igaz, hogy a Nagyvadásznak komolyabb elfoglaltságai is voltak mint a folyosó takarítása, de mit meg nem tesz az ember a siker érdekében! Az egérnek lesz szeme, de ezért Gyuszi két szombaton takarítani fogja a folyosót. Ezek bizony uzsora kametért vásárolt szemek, de mikor másnap a suli után  bementek a fészerbe, a másik két Gy. csodálattal  nézett fel Gyuszira. Gyuri ugyanis két kis gombot hozott. Nem is voltak egyforma méretűek, és még a színük is külömböző volt. Győző meg két fekete borsszemet hozott. Ezek nagyságban meg is feleltek volna, de semmi csillogás, semmi élet nem volt bennük. Már ragasztották volna a szemeket, mikor kinyíllott az ajtó, és Győző apukája lépett be. A legénykék kissé megszeppenve ültek a megfüstölt, megperzselt egértetem körül. „Mutassátok azt a „trófeát.“ Szólt Győző bácsi, és semmi gúnyos felhangot nem éreztek a szavaiban. Mikor Győző bácsi megszemlélte az egeret, kicsit elgondolkodott. „Gyerekek, nem akarlak elszomorítani tikteket, de ez a „trófea“ a jövő héten megbüdösödik.“ Mondta elég határozottan ahhoz, hogy a Három Gy. elhiggye. „De Pesta bácsi azt mondta, hogy ha jól megfüstöljük, nem romlik meg.“ Mondta Gyuri-igaz, hogy érezni lehetett a hangjából, nem nagyon van erről meggyőződve.  Győző bácsi kicsit elmosolyodott. „Pesta bácsi csak le akart titeket rázni. Nem sonka, vagy szalonna ez az egér, hogy fültölve tartósítsuk. „ Leült a gyerekek közé, és felemelte, megszagolta a „trófeát“. Ez olyan büdös, hogy a Miska kandúr biztosan nem falja fel, mint a verebet.“ A Három Gy., a Nagyvadászok csak most értették meg, hogy a Győző apukája tudott a verébről is. Először keményen meg akarta büntetni a fiúkat, de utána kivárt, mit is fognak tenni.“Látom, komolyan vadászok akartok lenni. Szép dolog ez, de máskor a puskát csak akkor süthetitek el verébre, vagy akár csak céltáblára, ha én is tudok róla. Külömben oda a bizalom!“ Ez világos beszéd volt.  A legénykék szomorúat nézték a „trófeának“ nevezett egeret. „ Oda a hírnevünk, oda a becsületünk...“  Bizony, mindhárom Nagyvadász szeme sarkában könnyek csillogtak, mert már előre látták, hogyan fogja őket gúnyolni az egész iskola, hiszen eldicsekedtek, hogy micsoda „trófeákkal“ gazdagítják majd az állattani szertárat. „Nem lesz semmi baj, gyerekek, majd én vadászt faragok belőletek.“ biztatta a három Gy.t Győző bácsi. „Először is, ti hogy gondoljátok, mi a vadászok feladata?“ adta fel a Nagyvadászoknak a kérdést, akik nagy önbizalommal válaszolták: „Sok vadat lőni, trófeát gyűjteni.“ „Győző, nekünk sok trófeánk van otthon?“ kérdezte a fiát, vagy nektek Gyuri, Gyuszi, sok trófeát gyűjtött apukátok?“  A legénykék kicsit megüttközve hallgattak. Be kellett látniuk, hogy egy-két őz agancson kívül alig akad otthon trófea. Igaz, hogy a vadászkönyvekben arról olvastak, hogy ezek az írók akár naponta lőtték a vadat. A Három Gy. úgy gondolta, minden vadásznak ez a feladata.

„Nagyon sokat kell még nektek tanulni, hogy vadászok legyetek. Először is: vissza viszitek a bagolyszemeket a szertárba.  A jövő hétfőn kezdődík a téli szünidő, akkor megkapjátok tőlem az első vadásznak való feladatot. Tudjátok, a vadat nem csak lőni, hanem etetni, gondozni is kell. Főleg téle, mikor nagy a hó, és nem tudja magának az élelmet megszerezni. A vadászok nyáron etetőket készítenek, és télen élelemmel látják el a vadat. Aki nem úgy tesz, az nem is vadász, hanem vadorzó. Hétfőn eljösztök velem a „Hibajankó“ dülőre. Élelmet viszünk az ott tartózkodó őzeknek, vaddisznóknak. Lehet, hogy még gímszarvassal is találkozunk majd.“

A Három Gy. vel most légpuska nélkül is verebet lehetett vona fogatni.  Teljesen megfeledkeztek a füstös „egértrófeáról“, amit Győző bácsi ki is dobott a szemétbe. A szemeket vissza csempészték a szertárba, és még a helyükre is ragasztották. Igaz, hogy szegény bagoly azóta kicsit kancslít, de ezt a 4 dioptriás szemüveget viselő tanító bácsi soha nem fogja észre venni. Boldogan várták, hogy végre hétfő legyen, és elkezdődjenek a vadász tanonc éveik.

Folyt.köv.

 

 

Rovatok: 
Irodalom