Háborúból jött, megjárta a poklot,
Lelke mélyén mégis a remény lobogott,
Talán egyszer, végre, ő is hazatér,
Családja várja már és nem a csatatér.
Milyen csend van... mondogatta magában,
Halálszag és remény egyben e kórházban.
Körülnézett, vajon merre is menjen,
Hol találja meg, vajh`, melyik kórteremben?
S míg így magában ő elgondolkodott,
Egy nővér lépett mellé, látta, aggódott.
Szó nélkül karon fogta, egy ágyhoz vitte,
Egy öregúrhoz, ki fiát várta, remélte.
Itt van a fia, mondta, s csendben mosolygott,
S az öregúr párás szeme felragyogott.

Erős nyugtatókat kapott, szívrohama volt,
S így homályosan látta csak a látogatót.
Fiam, végre... szólt elhaló hangon, lágyan,
Kezét nyújtva felé, ülj le, itt az ágyam.
A tengerészgyalogos némán helyet foglalt,
Szívében a szeretet emlékeket forralt.
Leült az ágyra, az öreg kezét fogva,
Perceket? Órákat? Senki sem számolta.
Az éjszaka kemény volt, tele jajszóval,
A katona érezte, baj jön kakasszóval.
Nyugovóra térni nem akart, hát maradt,
S nyugalma, békéje az öregre átragadt.
Lehunyva szemét, átadta magát a csendnek,
Fia fogta kezét... gyógyír ez a betegnek.

Eljött a hajnal, a halálos kakasszó,
Ajkáról nem hangzott el semmi panaszszó.
Csendben lehunyta megfáradt két szemét,
S a katona elengedte elernyedt kezét.
Majd megrendülten szólt a kedves nővérnek,
És várt, hogy mindent rendben elintézzenek.
S mikor a nővér részvétét nyilvánította,
A katona őt egyből félbeszakította.
Ki volt ez az ember? - kérdőn nyílt karja,
S a nővér meglepődve: a maga apja.
Nem, ő nem az apám, nem is ismerem,
De a helyzetet rögtön felismertem.
Láttam, hogy milyen súlyos az állapota,
Szüksége volt rám, mit tehettem volna?

Nem volt szívem szólni, így tehát maradtam,
S utolsó perceiben végig vigasztaltam.
Valójában a parancsnokság küldött engem,
Hogy egy szomorú hírrel ideérkezzem.
Mr. William Gray, ő az, kit keresnem kellett,
Mert a fia gyilkosság áldozata lett.
Irakban, sajnos, nincs senki biztonságban,
Kegyetlen az élet a halál torkában.
Naponta küzdünk élettel-halállal,
És halunk értelmetlen kínhalállal.
És ez történt Mr. Gray hős, katona fiával...
De hogy hívták az urat, kit Isten vitt magával?
S a nővér könnyeivel küszködve válaszolt:
Az idős úr, kit keresett, Mr. William Gray volt.

2015. március 4.