Londonból érkezett ez a kis történet,
Hol a nagy ködben biz` minden megtörténhet.

Pár évvel ezelőtt, ködös téli estén
Indult volna haza megszokott út mentén.

Munkahelyén buli volt, összejövetel,
S mert nem lakott messze, hát gyalog indult el.

Kilépett a kapun, de nem látott semmit,
Sűrű köd borította s lepte el szemit.

Lábai vitték a megszokott irányban,
Tájékozódni nem tudott a homályban.

Nem látott semmit, csak a feketeséget,
Hiába is fürkészte az embereket.

A köd mindent a láthatatlanság sűrű
Köpenyébe burkolt, mint egy örvénygyűrű.

Fogalma sem volt róla, vajh` merre tovább,
Minden irány egyforma, s érzi, tétovább.

Egyszer csak ütemes lépésekre figyelt,
Közeledett egyre, s ő nagyon megijedt.

Megrémült, mi lesz, ha valaki megtámad,
Menekülni? Elfutni? Fut majd utánad.

Állt csak meredten, reszketve várakozott,
Még lélegzete is el-elakadozott.

Egy férfi közeledett biztos léptekkel,
Határozott volt, nem törődött semmivel.

Melléért. S akkor látta, a férfi vak volt,
S a sűrű téli ködről fogalma sem volt.

Köszöntötte, s ő visszaköszönt csendesen,
Majd elmesélte, eltévedt, de rendesen.

Szorult helyzetében most nem tud mit tenni,
Hol a lakótömb, hisz haza kéne menni.

S szólott a vak férfi, ismerem az utat,
Karoljon belém... s köd nyelte el nyomukat.

Nos, így ért haza Jack McArdle biztonságban,
Egy londoni, ködös, téli éjszakában.

2015. február 3.,

Jack McArdle: And that`s the Gospel truth (És ez a Szent igazság) története alapján