Kimondatott az ítélet.
Válladra tették a kereszted.
S te mérhetetlen alázattal
        Elindultál utadon.

A nép által megalázva,
kövekkel is megdobálva
csak ránéztél a keresztre.
     S megszállt a nyugalom.

Összerogytál, de felkeltél,
Nem sírtál és nem féltél,
Panasz-szó sem hagyta el szád.
     Odafönt már várt Urad.

A tövisek beléd martak,
Viselted a fájdalmat,
Barátaid sem értették.
     Nem számított az ellenség

Míg patakokban folyt a véred,
Elrebegtél egy imát értük, kik
Gúnyoltak és kinevettek.
      Talán megbánták már.

A levegő bár félelemmel telve,
Te csak mentél a Hegyre, s
keresztre feszítvén, ki üvöltve, ki sírva.
      Belerengett a Via Dolorosa.