Levél Franciaországból 2015.06.04. 06:00

Kedves Statikus!

A nevem Barnat Ionel Ovidiu. Röviden rólam csak annyit, hogy én egy moldvai csángó magyar fiatalember vagyok (35 éves :)), aki feleségemmel, illetve iker fiúgyermekeimmel Budapesten éltem. 2013 óta "CHF száműzetésben" élünk Franciaország nyugati részén, mivel mertünk arról álmodni, hogy nekünk is lehet egy IX. emeleti lakásunk :). Hála a Jóistennek egyelőre boldogúlunk, és bízunk abban, hogy jobbra fordul a magyarok sorsa.
Bár Ön nem ismer engem, én már bepillanthattam egy nagyszerű ember életébe.
Az elérhetőségét a "BME_lapok"-ban találtam meg, Önt pedig Tulok oldalán ismertem meg. Bár nem regisztráltam, de több éve rendszeresen olvasom a megjelent cikkeket, és még inkább a hozzászolásokat. Így jutottam rengeteg hasznos információhoz, illetve további információforrásokhoz. Az Ön és néhány fórumtársa hozzászólásait különösen értékelem, de a mostani fórumszál 44-es, illetve 48-as számú bejegyzései még jobban megéríntettek. Egy kicsit a "V mint vérbosszú" című film női főszereplője jutott eszembe, aki már nem fél semmitől, pontosabban a saját életét már nem félti. Úgy érzem, hogy Ön, egy sokkal rosszabb poklot élt meg, így már csak embertársai életét, sorsát fél(t)i. Életének története bennem csak tiszteletet keltett, és arra szeretném megkérni/biztatni hogy továbbra is tartson ki az elvei és a meglátásai mellett. Sokunknak nagyon értékes, és sokat tanulunk, tanulhatunk Öntől.
További jobbulást kívánok, és sok áldást Önnek és családjának (mindhárom generációnak :)   !
Tisztelettel,
Ovy

*

Válaszom – azonnal

Kedves Ovy!

Mit is mondhatnék, írhatnék. Teljesen el vagyok ragadtatva - nem az én teljesítményem okán, hanem azért, mert nem is gondoltam bele soha, hogy az igazán kemény szellemi munkavégzésem közben (tervező vagyok), az agyamba bevillanó gondolatfoszlányok írásos vetülete "olyan" messzire is eljut, mint pl. Franciaország nyugati része - és ahol a magyar szenvedés elől elmenekült, de továbbra is magyarul érző és hazagondoló magyar ember azokat olvassa.

Külön megtisztelő és lelkileg felemelő érzés, hogy ilyen távolságból használható, energiát adó értéket tudok átadni.
Nem is találok megfelelő szavakat erre a különleges helyzetre - pedig hála a Jó Istennek: megáldott némi nyelvhasználati képességgel - mindenek előtt persze a magyar nyelvre gondolok!
Én Békéscsabán élek, Tulok kiskunhalasi - de ott születtem, a családom nagy része Halas környékén él.
Tulokkal mi ilyen földrajzi alapon földik vagyunk. Amikor látogatni megyek Édesanyám sírját a halasi temetőben, direkt úgy választom ki az útirányt a sétányokon, hogy útba ejtsem Tulok családjának a síremlékeit is a ravatalozó közelében.
Hát igen: tavaly nem sok kellett ahhoz, hogy én is ott feküdjek felravatalozva gyászoló-síró, vagy éppen megelégedett fekete ruhás emberek gyűrűjében. Aztán valamilyen megmagyarázhatatlan csoda (én nagyjából emlékszem a fordulatra) folytán a halottak éléről visszamásztam az élők sorvégére, ahonnan araszolva igyekszem előre, előre. Miközben előzöm az embertársaim, mindenkinek a fülébe súgok valamit, amitől kapok egy mosolyt, egy egyenesebb testtartást, netán egy kézfogást. Persze olyan is akad, aki visszakíván oda, ahonnan megmenekültem - legyen neki könnyű a légzés, a lelke hordozása: ellenfél is kell a küzdelemhez. Most Franciaországból nagyon értékes, kedves szavakat kaptam. Hálás vagyok érte és igyekszem megszolgálni, amennyire erőmből és tehetségemből telik.
Tartson ki kedves Ovy - ha kell a végletekig: csak a szíve és a lelke maradjon meg magyarnak, akkor mindegy, hogy földrajzilag éppen hol veri a sorsa.

Biztosan lesz itt is valamilyen polgárháború-féle éveken belül, amikor fizikailag is veszélybe kerülünk - ahányan leszünk, annyian védjük az értékeinket. Lehet, hogy most ehhez a csatához már kevesen leszünk - aki tud, akkor jöjjön haza.
Igaz barátsággal: Csorba Tibor Békéscsabáról

*

Viszontválasz 2015.06.05.13:20

Kedves Tibor!

Abban, hogy magyarul érzek és hazagondolok, nektek is igen nagy a szerepetek.  Ez nálam eredetileg eléggé döccenősen indult.
Csángó gyerekként, csupa román szomszédokkal körülvéve, városi környezetben, még ingatag volt a magyarságtudatom. Kisgyermekként szüleim, nagyszüleim igyekeztek a maguk módján ezt belénk táplálni. Nagymamám románul épp hogy tudott 1-2 mondatot szólni, a pap is kénytelen volt magyar nyelven gyóntatni :).  Mivel a nyaraimat nagyrészt a nagymamáimnál töltöttem, így valamennyi rám ragadt, egy indentitástudat kezdett kialakulni - "Beszélj magyarul, hogy ne értsék az oláhok". Ugyanakkor, mivel az éltanulók között voltam, a román propagandából is kaptam eleget, és mivel nem egy tömbben éltünk ott magyarok, így bizony, néha mintha szégyelltem volna is a "bozgor"-ságomat, és Péter módjára le is tagadtam (nem csak háromszor).
A következő löketet 12 éves koromban kaptam, amikor is lehetőségem nyílt Csíkszeredában tanulni, a József Attila (amúgy szívesebben írnám Atillának) általános iskolában. A néhai "igazgatónéni" szabadidejét és fáradságot nem kímélve, tanított minket, írni, olvasni magyarul, miközben a felvételéhez szükséges magyar tananyagot is sikeresen átadta nekünk. Ezúttal is szeretettel emlékezem rá, meghatározó személy volt csángóságom és magyarságtudatom megerősítésében. A középiskolai éveim meghatározó szerepe Tankó István magyar tanár úrnak volt (továbbá dolgozott a traktorgyárban is, teológiát is tanult, zenét és filozófiát is oktatott), aki szívből tanított minket, magyarságtudattal átitatva. Sajnos csak 1 évig taníthatott, utána egy "professzionálisabb", hivatalos tananyagközpontú tanárnőt kaptunk - onnantól kezdve már csak magoltunk, nem tanultunk :).
Középiskola utána, egy év szünetet követve, sikerült felvételt nyernem a budapesti NEI-re, ahonnan majd felvételt nyertem az ELTE szociológia szakára. Habár azt befejezése előtt hagytam lankadni, illetve nem fejeztem be, (talán) megtanultam  több szempontból vizsgálni, mérlegelni a feladatokat az életben, illetve kaptam egy olyan jellegű tudást, ami segített más irányokba is nyitott maradni.
Pár évig az AVON - nál dolgoztam, csomagkiadótól kezdve, marketing munkatárson keresztül, telefonos és személyes ügyfélszolgálatig. Az egyetemi évekkel együtt ezek pangásos évek voltak a magyarságtudatomat tekintve (azonkívül, hogy Magyarországon éltem), viszont rengeteg emberrel találkoztam, minden társadalmi rétegből, tehát ez is elengedhetetlen volt az élet tanulásához. Ugyanakkor többek között ott undorodtam meg a fali plakátokon hirdetett normák és a vezetőség által élt és sugallt magatartás óriási ellentmondásától. Ez, illetve az említett CHF dilemma vezetett arra, hogy felmondjak (egyet ígértek, mást kaptam, "természetesen én emlékeztem rosszul",  de egy általuk aláírt, általam pedig megőrzött papír megfordította az állást :D).
Mindeközben gőzerővel igyekeztünk a feleségemmel megteremteni a szükséges anyagi feltételeket gyermekeink világrahozatala érdekében. Mivel betegség miatt mindkét petevezetéke műtétileg el lett távolítva, így az úgynevezett in vitro módszerrel, sikerült második probálkozásra megtartani a terhességet. Ekkor a Jóisten már küldte is megint a segítséget, és egy külföldön élő barátom felhívott, hogy menjek ki dolgozni Párizsba. Így lettem 6 hónapig felvonószerelő tanonc :)  Később építkezésen is dolgozgattam, majd azon belül, sikerült hivatalosan is elhelyeznem, ez már Franciaország nyugati részén történt. Mivel viszont ott sem tudtam sokáig elviselni azt, ha kihasználnak, illetve ha nem egyenlő emberként bánnak velem, így felmondtam, és most pedig önállóan, önfoglalkoztatottként igyekszem boldogulni. Ez mindenképpen jó döntés volt, mivelhogy eddig úgy anyagilag, mint lelkileg jobban jártam.
Közben a most 3 éves gyermekeim megszülettek, sok ima és aggodalom közepette. Korán jöttek (29 hét, 1100 gr, illetve 1300 gr), de most annál virgoncabbak és fáradhatatlanok :). Ha hiszed, ha nem, ők a legszebb és a legjobb gyerekek a világon :D 
Isten segítségével, ha sikerül annyira haladni a CHF üggyel, hogy közelebb láthassuk az alagút végét, akkor a fiaim Magyarországon fogják kezdeni az iskolát. Ez lenne a középtávú tervünk, mert azért otthon csak jobb.
Tulajdonképpen a franciaországi tartózkodásommal egybeesik a magyarságtudatom építésének újabb szakasza. Felfedeztem Tulok honlapját, ezzel együtt pedig titeket. Késő esténként olvasgatlak, okulok, és büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.
Nem kívánom a polgárháborút, mert féltem a gyermekeimet, és az összes gyermeket. Annál rosszabb nincs, ha a testük/lelkük sérül, ha árván nőnek fel, ha a gonosz érdekeknek, vagy a gonosz érdekteleneknek ki vannak téve. Ugyanakkor rosszabb rabszolgának elképzelni őket, így hát, ha menni kell, hát megyek. Már csak azért imádkozom, hogy valóban jó ügyet szolgáló emberekkel harcolhassak együtt, nem pedig háttérhatalmi rejtett ügyeket szolgáljak.
Elnézésedet kérem, hogy a tervezett pár sor, egy önéletrajzzá alakult át. Nem szeretném az idődet elrabolni.
Maradjál mindig is te magad, mert a "gondolatfoszlányaid" (és a többieké is) sokat segítenek egyenesnek maradni. Na meg az ellenségeidnek az fáj a legjobban, amikor azt látják, hogy te jó vagy, ők pedig rosszak :)
Köszönettel a barátságodért,
Ovy

*

Válasz – azonnal

Nagyon kedves Ovy! 2015.06.05.18:20

Te az én igazi gyógyszerem vagy - az Isten vezérelt hozzám! Annyira meg vagyok hatódva, hogy most, ha hosszabb levelet kellene írnom, meg se tudnám közelíteni azt a szép, veretes magyar nyelviséget, amivel a legutóbbi írásoddal megtiszteltél!
Képzeld el, hogy Neked köszönhetem: eszembe jutott, hogy én kb. 20 évvel ezelőtt terveztem egy bútoráruházat Franciaországba, Bretagne vidékére, Antrain városába. Nyilván most innen Békéscsabáról nem látom, hogy éppen hol tartózkodsz - de megkérdezem: nem visz-e el az utad az épületem közelében valamikor?Mutatom a térképen, hogy hol van a város, aztán pedig képeket - az én faházam egy kőépület végéhez illeszkedik és Magyarországról származó bútorokat lehet ott vásárolni.
Számomra ez a két történet maga a mese. Ha felocsúdok a meglepetés hatása alól, kerekebb levélben írok Neked!
Most csak arra kérlek, hogy az alábbi linken látottak alapján válaszolj: van-e annak esélye, hogy egyszer belépj annak az épületnek az ajtaján, amit én rajzoltam anno, amikor még éjszaka lehetett csak magántervezéssel bíbelődni, mert én is alkalmazott voltam?

https://www.google.hu/maps/place/Style+Antique+Bretagne/@48.3469237,
-1.4033069,11z/data=!4m2!3m1!1s0x0:0xa80475bbc8c11b3

https://www.google.hu/search?q=Style+Antique+Antrain&biw=2127&bih=1177&t...
t8BxVaqSE8bjUdjBgCg&ved=0CEsQsAQ&dpr=0.9
Kifejezhetetlen erejű barátsággal és férfias örömmel üdvözöllek és köszöntöm kedves családod a messzi távolból. Azon igyekszünk, hogy a Magyar Haza megmaradjon magyarnak - és örök időkre!

Csorba Tibor - Statikus

2015.06.05.

B5600 Békéscsaba, Dobozi út 82.
te.: +36-20-455-83-07;
+36-66-638-868