A lét nemes filharmónia, gyönyörű. 
Zafír szólamokkal hintázhatom benne. 
Olyan nyugtalan-sűrű volna és szörnyű, 
Ha megnyugvó vége sohasem lehetne. 

Őrült hullámzás vidám élménye ilyen
Pörgés, sürgés, forgás. Megunhatatlanként
Pózol a butácska, és gyermeki szíven, 
De ha örök volna, elnyelne katlanként. 

Így megnyugtat és biztonsággal fon körbe, 
Hogy minden elmúlik és elenged engem, 
Mikor megtettem, miért jöttem a földre, 
És utamra bocsát, ha tovább kell mennem. 

TM