Egyszer régen a messzi virágos réten, de még a kis virgonc, kacskaringós patakon is túl, élt egy picinke színes szárnyú pille. Egész nap boldogan repdesett a virágok felett, és hallgatta a közeli fákon lakó madarak vidám csivitelését.

Jó dolga volt a kicsi pillének. Sem volt dolga. A virágos rét ellátta minden jóval. Ha megszomjazott ivott a virgonc patak hűs vízéből, ha megéhezett, akkor a réten terített asztal várta. Barátok is akadtak, akikkel vidáman lehetett játszani, megfeledkezve a világ összes gondjáról, bajáról.

De egyik nap szörnyű dolog történt. A mezei rikkancs bejelentette, hogy holnapután véget ér a meleg, gondtalan nyár, és hideg, fagyos napok jönnek.

Nagyon megijedt, és futott fűhöz – fához, hogy mitévő legyen? Hiszen még egy házacskája sem volt, ahol meghúzhatta volna magát, amikor odakint süvít a jeges szél.

– Drága pocok pajtás, fogadj be télire! – kérlelte a kicsi pille a pockot, akivel nyáron annyit játszott.

– Nagyon szívesen befogadnálak, de meg kell, hogy mondjam én is alig férek el a családommal a járatokban. Sajnos nem tudok segíteni.

Pocok becsukta az orra előtt az ajtót. Kénytelen volt odébb állni. De most hová menjen? Ki fogja befogadni? Mindjárt itt a zimankó, és meg fog fagyni, ha nem talál tetőt a feje fölé. Már érezte is a közelgő tél hideg leheletét. Kétségbeesve repült az erdőben lakó bagolyapóhoz, aki bizonyára tud segíteni, hiszen kényelmes odúja van egy hatalmas fa törzsében. Nem is értette, hogy miért nem ide jött mindjárt. Bagolyapó mindenkin segít, aki hozzá fordul. Egészen jókedvre derült, amint repült az erdő irányába. De olyan dolog történt, amire még csak rémálmában, sem mert volna gondolni.

Bagolyapó elköltözött. Az odú bejáratára egy tábla volt akasztva. VÁROSBA KÖLTÖZTEM A FIAMHOZ. AZ ODÚ KIADÓ! EGY HÓNAPRA 3 MAKK AZ ÁRA. ÉRDEKLŐDNI MÓKUS PETINÉL, A SZOMSZÉDBAN.

A kicsi pille először megijedt, hogy most, mi lesz vele? De amint tovább olvasta a táblán lévő szöveget, elhatározta, hogy télire kibérli az odút, és kényelmesen kihúzza a hideg napokat.

Csak egy bökkenő volt. Honnan szerez három makkot? Ha netán meg is tudná szerezni, ő túl kicsi és gyönge, hogy akár még csak egy makkot is felemeljen. Hogyan fogja kiperkálni minden hónapban a lakbért? Talán Mókus Peti megkönyörül rajta, és szép színes pilleszárnnyal is fizethet.

Nem volt sok idő a gondolkodásra, mert a tél már itt toporgott a kertek alatt.

– Szép erdei napot! – kopogott be Mókus Peti ajtaján.

– Neked is kicsi pille! – üdvözölte a mókus – Mi járatban vagy? Segíthetek valamiben?

– Szeretném kibérelni bagolyapó odúját.

– Nincs semmi akadálya, ha van három makkod.

– Épp ez a probléma – szomorodott el kicsi pille – Nincs nekem makkom, de ha lenne is, nem bírnám idehozni. Túl gyönge vagyok ilyen nehéz makkokat cipelni. Bizonyára van valami megoldás, hogy kibéreljem az odút. Talán, ha fizethetnék szép, színes pilleszárnyakkal?

Mókus Peti elkomolyodott, és tetőtől talpig végigmérte a kicsi pillét, majd felkiáltott:

– Nini, hiszen már esik is a hó! Nézd csak milyen nagy pelyhekben, szállingóznak a hópelyhek a fák ágai között. Itt a tél. Úgy látszik idén korábban érkezett, mint máskor. Jaj, Istenem milyen szörnyű lehet, akinek nincs tető a feje fölött.

A kicsi pille már annyira vacogott, hogy majdnem leesett a lábáról. Vékonyka szárnyaiba haragosan belekapaszkodott a fagyot hozó északi szél. Ha hamarosan nem mehet be valahová, akkor azonmód szörnyethal. Szerencsére ezt Mókus Peti is észrevette, és megsajnálta a szerencsétlen állatot.

– Legyen a tiéd télire ingyen bagolyapó odúja! Úgyis ő is befogadna, ha most itt lenne. Tavaszig majd csak kitalálunk valamit, hogyan fizesd ki a lakbért. Ha majd újból meleg lesz, és a napsugarak játszanak a virágokkal a tavaszi mezőn, fizetségként ellejtesz nekünk egy gyönyörű pille táncot. Most meg siess, minél előbb elfoglalni az odút, mielőtt megfagynál!

A kicsi pille nem győzött hálálkodni. Boldogan repült az új otthonába, és bekvártélyozta magát bagolyapó odújába, ahol meghúzhatta magát egészen tavaszig.

Amikor újból kellemesebb napok jártak a vidéken, előbújt, hogy vidám táncával szórakoztassa Mókus Petit, és népes családját.

A nagy táncolás közepette bagolyapó is megérkezett, és megdicsérte Mókus Petit, amiért megmentette a kicsi pille életét a fagyhaláltól. Ezentúl minden télen a kicsi pille menedéket talált az odúba, csak arra kérte bagolyapó, ha megérkezik a tavasz, akkor tánccal köszöntse, hogy elmúlt a tél.

Így ment ez hosszú éveken át, de talán még ma is. Figyeljétek csak meg, minden pille, milyen vidáman röpköd virágról virágra, mintha csak így akarnák megköszönni az odút, ahol télen menedéket talált kicsi társuk.