Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Különös nászéjszaka

Vajda Laci
Vajda Laci képe

 Sanyi és Terézke már több mint egy éve jegyesek voltak, és sülve-főve csak együtt lehetett őket látni. Ahogy reggel, még hajnalok hajnalán kimentek a buszmegállóhoz, hogy a korai autóbusszal a városba utazzanak, ahol mindketten dolgoztak, csak egymást keresték. Mikor munka után haza utaztak, alig várták az estét, hogy találkozhassanak, és össze bújva sétáljanak a falucska utcáján, vagy elmenjenek a klubba. De ott is csak egymás kezét szorongatva érezték jól magukat.

A csendes, sugdalózó beszédük csak a a házasságkötésük körül, a boldog jövőjük körül forgott. Mikor valahol ketten elbújhattak, olyan forrón csókolóztak, mintha soha nem akarnának szétválni. Terézke Sanyinak azonban egy dolgot soha nem engedett meg. „ AZ csak a nászéjszakán fog megtörténni. „ Hárította Sanyi forró kísérleteit Terézke. El tudjuk hát képzelni, hogy szegény Sanyi mennyire várta azt a csodálatos NÁSZÉJSZAKÁT.

A lagzit júniusra tüzték ki, de már áprilistól volt tennivaló. Persze, mint faluhelyen lenni szokott,mindkét család minden tagja kapott feladatot. Sándor mint vőlegény elég könnyen boldogult a saját dolgaival. Nem volt nehéz megterveztetni és kinyomtatni a lakodalmi meghívókat, hiszen egy nyomdában dolgozott . Úgyszintén könnyen megoldható volt a lakodalmi zenekar kiválasztása. Mivel maga is zenélt a helyi beat zenekarban. Természetesen ez a zenekar fogja játszani a talp alá valót. Kicsit fog hiányozni Sanyi basszusgitár játéka, de ezt a fiúk úgy oldották meg, hogy a szomszéd falu zenekarának basszusgitárosa vállalta a beugrást. Így a vőlegénynek más dolga nem akadt, mint álmodozni. Milyen csodálatos lesz... lagzi... mulatság... és ezt megkoronázza a várva várt NÁSZÉJSZAKA... Behunyt szemmel , szinte éberen álmodva gondolt erre a csodás pillanatokra.

     Végre eljött a lagzi napja. Akkor még faluhelyen a lagzit a menyasszonyos háznál tartották. Mivel  nagy volt a rokonság, meg sok barát, szomszéd is hivatalos volt, nem fértek volna a házba, így az udvaron egy nagy sátrat állítottak. Ez tökéletes megoldás volt, és mindenütt így csinálták, de itt egy baki csúszott a dologba. Akkor még kevés fiatalnak volt személyautója, de Sanyi vett magának egy Skoda 100-as kocsit. Büszke is volt magára, meg természetesen Terézke is szívesen ült vasárnaponként Sanyi mellé, hogy kicsit kiszellőztessék a kocsit-mert szegény egész héten az istállóból  kialakított garázsban árválkodott. Persze, mivel a lagzi előtti előkészületek elég strapásak voltak, Sanyi töbször a Skodával ment valamit elintézni, és akkor is a hátsó udvaron állt a Skoda, mikor az első udvarra felépítették a sátrat. Így szegény autó fogságban maradt. Csak akkor szabadul majd, mikor hétfőn lebontják a sátrat. „Sebaj“-  gondolta Sanyi, így legalább Terézke körül sündöröghetett, és álmodozhatott a nászéjszakáról.

Igazán hangulatos lagzi kerekedett. Mindenki nagyon jól érezte magát, a basszusgitáros is bevált, folyt a tánc egészen reggelig. Persze, volt akit egy idő után nem is a tánc érdekelt, hanem inkább a jó erős házi pálinka. Ilyen volt a Terézke édesapjának  testvére, a Pali bácsi, aki a harmadik faluból jött a vendégekkel autóbusszal. Mivel ott szintén nagy volt a rokonság, így autóbuszt rendeltek, hogy hozza – vigye a vendégeket.

Persze, a Pali bácsi annyira jól érezte magát, hogy az asztal alá került, és átaludta az autóbusz visszaindulásának időpontját.

Szegény Sanyi már tűkön ülve várta, mikor megyen el az utolsó vendég. Ott az volt a szokás, hogy ameddig csak egy vendég mulatott, az ifjú pár nem mehetett aludni.

Végre kiürült a sátor. Sanyi szinte szaladva húzta maga után Terézkét, hogy menjenek már lefeküdni. „Ez nem is nászéjszaka, hanem nászreggel lesz.“-gondolta .

Ahogy beérkeztek a hálószobába, rögtön ledobta magáról a zakót, inget, nadrágot, és egy szál kisgatyában várta Terézkét, aki közben bement a fürdőszobába.  Kis idő múlva Terézke megjelent a fürdőszoba ajtajában egy lenge, átlátszó hálóingben, és Sanyi majd az eszét vesztette a vágytól. Széttárt karokkal rohant volna az ujdonsült felesége felé...mikor... nem akarta elhinni, ami történt. Nem is az ajtón kopogtak, hanem az ablakot verték meg jó akurátusan. „Ne haragudjatok“ – szólt be Terézke édesapja, de a Pali bátyátok itt maradt, nem tud hogy hazamenni,és én is megittam.Sanyikám, légy szíves, vidd őt haza .“ „Sanyi Terézkére nézett, Terézke meg Sanyira. Most mit tegyenek...?

„De apuka, hiszen az autó a sátor mögött van.“ Próbált kibújni a dolog alól Sanyi,és majd szétrobbant a vágytól, meg most már az idegtől is.

„Elviszed a robogón, arra is van jogosítványod.“ Döntött Terézke édesapja, így hiába volt a nagy vágyakozás, Sanyinak menni kellett. Persze, azt nem mondta Sanyi senkinek, hogy van ugyan jogosítványa robogóra, de robogót soha nem vezetett.

Kitolták a robogót az utcára, a hátsó ülüsre jó előre ráült a még mindég kicsit kapatos Pali bácsi, hogy Sanyinak így is nehezebb legyen indítani. De a végén minden rendben ment. A robogó, elől Sanyival, hátul meg az imbolygó Pali bícsival lassan, cikk-cakkban, de elindul. Ment is volna minden, mind a karikacsapás, ha a falu végén össze nem találkoznak a legelőre vonuló tehéncsordával. Sándor idő közben már meg is szokta a robogó irányítását, de megállni soha nem próbált. Ezért bizony, szegény úgy állította meg a robogót, hogy neki hajtott a legközelebbi tehénnek.

Szerencsére elég lassan hajtott, így nem történt  baj, csak ő is meg a görcsösen belé akaszkodó, kapatos Pali bácsi is az út porában találták magukat.

Szegény Sándor. Újra felültette a robogóra Pali bácsit, és már csak ezért is haza fuvarozta, de annyira elment a kedve az egész nászéjszakától, vagy nászreggeltől, hogy Terézke hiába várt rá, a NÁSZÉJSZAKA csak más nap valósult meg.

 

Rovatok: 
Irodalom