A két tiszt nagyot nevetett Debrődi strázsamesteren, mikor arról beszélt, hogy a rájuk bízott legény nem itta, hanem magára kente a pálinkát. Figyelmesen meghallgatták Majni jelentését is, és pontos haditervet készítettek. Bélának megengedték, hogy egy másik viskóban lepihenjen a támadás előtt, de ott meg Erzsike aludt, vagy inkább csak álmatlanul feküdt a hevenyészett, szénával bélelt ágyon, és Bélát várta.
-Hol voltál? Úgy aggódtam érted. - ugrott fel az ágyról, mikor Béla belépett az ajtón.
A fiúnak nagyon jól estek Erzsike szavai, de inkább a mogorva „betyáros” arcát mutatta.
-Nem kell engem félteni, tudok magamra vigyázni. –
-Béla, nekem már csak te maradtál, hiszen a vőlegényemet is és a szerelmemet is miattam akasztották fel. Nélküled hová legyek a nagyvilágban?-
   Majni ugyan mondta volna, hogy nem a lány miatt akasztották fel a Gyurkát meg a Józsit, de már el is húzta az álom, hiszen derekas munkát végzett, jól elfáradt.Egy rendeset szusszanni sem tudott, már keltették is.
-Ébredj, legény, indulunk!- rázta egy honvéd.
   Mikor kilépett a viskóból, a kis, talán négyszáz lelket számláló had indulni készült. Sűrű köd szállt a tájra, és ezt még tetézte a nagy pelyhekben hulló, nehéz márciusi hó. Erzsike már egy szekéren gubbasztott, mert hiába takarta magát akár három takaróval is, az Isten hidege majd meg vette. Béla is hozzá akart ülni, de az egyik huszár a kezébe nyomta annak a huszár lónak a gyeplőjét, amelyiken már egyszer Losoncra lovagolt.
-Az őrnagy úr csak rád vár, hogy induljunk. -
   A legény még ilyen nagy úrnak soha nem érezte magát. Rá vár egy egész sereg. Mosolygott is a bajusza alatt, mikor Benyiczki őrnagyhoz, és Vadász századoshoz lovagolt. Reggel nyolc óra körül járt az idő, mikor a kis csapat megindult. A köd ugyan oszladozott, mer viharos északkeleti szél kezdett fújni, de a hóesés egyre erősödött. A huszárok gyorsabban is haladhattak, de mit értek volna, mikor Losoncon másfélezer osztrák katona tartózkodott, ezért a honvédekkel, és nemzetőrökkel tartották az iramot.  Egy stratégiát, és taktikát tanult parancsnok talán meg sem kísérelte volna a támadást, hiszen több mind háromszoros túlerővel szemben nagyon kicsinyek az esélyek. Benyiczki őrnagyot nem ilyen fából faragták. Ő nem számolta az ellenséget, hanem kereste a módját, hogy ha nem erővel, akkor furfanggal győzelmet arasson. A hóvihar nagyon kellemetlen volt a menetelő honvédeknek. Mire Apátfalváig értek, bőrig áztak, és reszkettek a hideg márciusi hózivatarban, de ellenségnek hírét hamvát sem észlelték. Az őrnagy megálljt parancsolt, és előre küldött pár ügyes legényt Majni irányításával, hogy kikémleljék az ellenség viselkedését, és mikor talán egy jó óra múlva vissza tértek, elégedetten nyugtázta, hogy az osztrákok a városban úgy viselkednek, mintha kaszinóban lennének. Minden udvaron tűz ég, és a bográcsokban ebéd fő. Sem előőrs, sem patrul nincsen sehol. Almássy ezredes nagyon jól, és biztonságban érezte magát Losoncon. Az őrnagy csak mosolygott az orra alatt.
-Fiúk! A németek nekünk főzik az ebédet, Ne késsünk, ne okozzunk nekik csalódást. –
   A hózivatar, ami még mindég tombolt, nagy segítséget nyújtott a csapatnak. A tüzérek, Vadász századossal igyekeztek a Tugár patakon Nagy Tugár felett átkelve az osztrák tüzérek mögé kerülni, mert a haditerv úgy szólt, hogy az első ágyúlövésre indul a rajtaütés. A kis sereg a hózivatar takarását kihasználva egészen a Tugárik körbe vette a várost. Talán pár perccel a déli harangszó kongása előtt megszólalt a két ágyú, mire a honvédek, huszárok, és  a tót nemzetőr fiúk, három oldalról, mint a hólepte fehér ördögök rohamra indultak. Az osztrák hadfiak azt sem tudták, hová meneküljenek. Leírhatatlan zűrzavar, és pánik lett úrrá rajtuk. Mivel a támadást Apátfalvától észlelték, igyekeztek a Tugár patakon átkelve menekülni. Egy hevenyészet csapat az osztrák ágyúkat akarta megmenteni, de magyar huszárok gyors rohama megfutamította őket. A Tugáron keresztülvezető hidat is próbálták védeni, de hasztalan. Almássy ezredes, aki az elsők között hátrált, parancsot adott az olasz származású Zuccato főhadnagynak, hogy a Losonci kaszárnyát az utolsó emberig védje. Ez úgy is akart cselekedni, de a tót nemzetőrök egy kettőre körülvették a kis dragonyos csapatával együtt, és fogságba ejtették.
   Benyiczki legényei már azt hitték, minden osztrákot kiűztek a városból, mikor a Tugár túlpartján egy udvarból egész szakasz dzsidás, Schreiter főhadnagy vezetésével megrohanta  a magyar ágyúkat, és ha nincs közelben talán tíz huszár, aki Debrődi strázsamesterrel az élen rárontott a dzsidásokra, baj lehetett volna.  Kézitusában, kard- kard ellen a huszárok győzedelmeskedtek, és a dzsidások menekülésre fogták a dolgot. Debrődi éppen a főhadnaggyal tusakodott, mikor a menekülő Osztrákok soraiból egy pisztolylövés dördült. Szegény Debródi János huszár strázsamester az osztrák főhadnagyot fogságba ejtette, mert estében maga alá temette, így ez nem tudott elmenekülni, de ő volt az egyetlen magyar áldozata a Losonci rajtaütésnek.

Folyt köv.