Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

A két március folytatása 11.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Vadász százados már pár napja elment Ceglédről, de Béla állandóan a szavain rágódott. Nem volt tanult ember, még írni-olvasni sem tudott, ezért neki igen keveset jelentett az a szó hogy „trónfosztás”. Az egyszerű magyar ember, aki még azt sem fogta fel, hogy már nem is jobbágy, nem értette másképpen a világot, csak hogy vannak a szegény jobbágyok, zsellérek, előttük talán a  kicsit szegényebb iparosok,  kisebb falusi kereskedők, vagy szabad  parasztok, még magasabban   a tanítók, papok, és egyre módosabb urak, akiket, „nagyságosnak, méltóságosnak, kegyelmesnek”, vagy még ki tudja minek, de úrnak kell szólítani, és legmagasabban a földön van a király. Persze, Majni azért nem volt ennyire tájékozatlan. Sokat megértett a világból, és a  bajtársai, barátai beszélgetéseiből. Amit nem értett, arra meg rákérdezett, és nyitott szemmel élte az életét, még ha csak egy kicsiny magyar falucskában is. Tudta, hogy van osztrák császár, aki ugyan az mint a koronázott magyar király. Mégis a császár rá szabadította az osztrák és horvát (rác) hadakat a magyar népre, hogy ezek eltiporják szabadságát. Természetesnek tartotta, hogy az ilyen királytól el kell venni a koronát, de mi is az a köztársaság? Mert az őrnagy, mikor beszélgettek, boldogan kiáltott, hogy: „Éljen a köztársaság!”  Ha Vadász fiatalúr mondta, akkor hát Béla is úgy gondolta, hogy éljen a köztársaság! De ő csak annyit tudott felőle (azt is csak azért, mert az őrnagytól hallotta), hogy most már nincsenek királyok.

„Királyok nincsenek, de urak csak maradtak.”- elmélkedett egyszerű paraszti eszével, és már  el is hessegette ezeket a felesleges gondolatokat. Inkább az foglalkoztatta, hogy lassan itt kell hagyni Erzsikét. Nem szívesen tette, mert úgy érezte, a lány végre megértette, nem ő okozta a vőlegénye és szerelme halálát, és néha, a tavaszi estén beszélgetve már a kezét is megfoghatta.

„Most nem szabad erről álmodoznom!”- hessegette el az álmait, és úgy határozott, hogy reggel elindul a seregek után.

A harctereken közben zajlottak az események. A „Tavaszi hadjárat”, amely Vetter Antal főparancsnok tervei alapján indult, és sok változásait már Klapka, és később Görgey generális alkalmazta, még javában tartott. A bevehetetlen Komáromi várerőd, és város ostromgyűrűje sajnos, nem volt feloldva, és Buda is osztrák kézen volt. A délvidéki, és erdélyi harctereken is váltakozó volt a hadi szerencse. Igaz, hogy Bem apó, a hősies lengyel generális, mikor átvette az erdélyi hadak feletti parancsnokságot, hadai sikeresen felszabadították Észak-Erdélyt, de az osztrák csapatok erdélyi főparancsnoka, Puchner vezette hadak elleni hadakozása, eleinte elég felemás eredményeket hozott. Galambfalva mellett győzött az osztrák seregek felett, de a Nagyszeben elleni támadása verességgel végződött. Nagyon sok változás történt a harctereken, és a honvédség vezetésében is.  Az óvatoskodó, sokszor bizonytalankodó öreg lengyel veterán Dembinsky ellen a főtisztek lázadtak fel, ezért Kossuth Vetter Antalt nevezte ki az erdélyi hadak kivételével a magyar hadak főparancsnokává. De ő sem volt nagyon népszerű, főleg Görgey szemében, aki addig mesterkedett, még kis kitérővel, amikor Klapka Győrgy lett ideiglenesen megbízva a főparancsnoki teendőkkel, ő lett a főparancsnok.

Béla hajnalban akart indulni, ezért csendben kiosont a pitvarból, ahol aludt. Erzsikét, aki a szomszéd szobában pihent, azonban nem tudta becsapni. Alig lépett ki a tornácra, és vette volna az előkészített tarisznyát, már a lány is az ajtóban volt.

- Béla, Te búcsú nélkül mentél volna el?- borult szemrehányó, könnyes szemekkel a fiú nyakába.  Csendben, ölelték egymást. Nem kellett itt szó, hiszen mindketten jól tudták, hogy így is mindent elmondanak egymásnak.  Mikor, nagy sokára Béla kibontakozott Erzsike öleléséből, a lány nem marasztalta, csak csendesen kérte: - Vigyázz magadra, mert ha téged is elveszítelek, azt nem élem túl.-

A legény semmit sem szólt, csak még egyszer magához ölelte a sírdogáló Erzsikét, megköszönt mindent a háziaknak, és a kántortanító útmutatásai szerint Gödöllő felé vette útját, mert pár napja Vadász százados onnan kereste fel őket.  Ellenségtől nem kellett tartani, hiszen itt már magyar huszárok portyáztak. Igaz, hogy még nekik sem akarta felfedni kilétét, és feleslegesen mutogatni a Klapka generálistól kapott menlevelet. Továbbra is a jól bevált drótostót gúnyába öltözött, és bocskort kötött a lábára. Hogy hitelesebb legyen az álcázása, igyekezett tótosan beszélni, ha egy- egy útjába kerülő parasztszekérre kéredzkedett, hogy gyorsabban haladjon.  Gödöllőre érve rájött, hogy tovább kell mennie, és dilemmába került. Kövesse e Klapka generális hadait, és keresse Vadász nemzetőr századost, vagy kerüljön újra az ellenség közelébe. Igaz, hogy annak idején, Kassán, még Hubai Józsival és Varga Gyurkával honvédnek verbuváltatta magát, de vajmi keveset viselte honvéd egyenruhát. Már nagyon régem amolyan kémféle szerepet töltött be, amiről  csak Vadász százados, és az ő közvetlen felettese tudott. Úgy határozott, hogy talán hasznosabb, ha az osztrák hadak felé indul. Közelebb lett volna a megszállt Buda, de azért felvidéki gyerekként  szívét jobban húzta az ostromzárral még mindég körbevett Komárom . Úgy gondolta, kicsit körbe vizitálja az ostromló osztrák hadakat, és majd azután keresi fel Vadász századost. Hátha tud neki hasznos információkkal szolgálni, hogy Komárom ostromzárral sanyargatott magyar népe mihamarabb fellélegezzen.

folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom