Vadász főhadnagy megmagyarázta a kenyheci fiúknak, hogy ő már Pulszki ezredessel is egyeztetett, ezért senki sem fogja őket dezertálással vádolni. Mivel a Magyar hadaknak Kassa egy stratégiailag nagyon fontos város, biztosan mindent megtesznek, hogy visszafoglalják az osztrákoktól. Ezért hasznos, ha az ellenség háta mögött aktívan működő, a környezetet jól ismerő fürkészőket, kémeket hagynak. Igaz, hogy ez életveszélyes feladat, de hiszen honvédek, erre esküdte. A fiúk nem is sokat gondolkodtak, csak még azt kellett kitalálni, a falu lakosainak hogyan magyarázzák meg, hogy jó fél évig a kassai kaszárnyában honvédek voltak, most meg egyszerre otthon vannak. Már ez magában is gyanús körülmény, és biztosan Schliknek is lesz pár besúgója a faluban.
   Persze, azért nem hitték Vadász főhadnagy úr minden szavát, már azért sem, mert először dezertálással vádolta őket, meg persze a fiatalúr nemzetőr volt, ők meg honvédek. Szinát elhagyva ők is a Mácza János birtokára tértek. A nagy kiterjedésű gazdasági udvaron egymás hegyén-hátún tüzek égtek, és bográcsokban főtt az esti menázsi. Éjjelre ide szállt Pulszki ezredes is. Az utóvéd jelentette, hogy Schlik bevonult Kassára, de mikor a lengyelek, és a 20. zászlóalj pár talpraesett embere megállították dragonyosait, nem üldözte tovább a Magyar seregeket. Hogy ez tőle is felesleges óvatosság volt az igaz, hiszen akár Miskolcig vonulhatott volna, talán teljesen szétkergetve Pulszki hadát. Szerencsére nem ezt tette, ezért a Magyar ezredes sem erőltette az éjszakai vonulást, és pihenőt adott katonáinak. Nemes Mácza János földbirtokos, akinek a kastélyába szállt meg Pulszki Sándor ezredes, a magyar szabadságharc elkötelezett híve volt. Csak azért nem állt nemzetőrnek, mert a maga 70 évével, és köszvényes lábaival inkább hátrányára lett volna az egységének. Most szívesen bocsátotta rendelkezésére a Magyar seregnek az egész majorságát. Varga György káplár és Majni meg Hubai honvédek csak akkor voltak hajlandók levetni honvéd egyenruhájukat, ha ezt egyenesen Pulszki ezredestől kapják parancsba. A Mácza birtokra kicsit megsértődve, hogy ezek a paraszt fiúk kételkednek szavaiban, velük tartott Vadász főhadnagy úr is.
   Az ezredeshez nem volt egyszerű a bejárás, de mivel Vadász nemzetőr főhadnagy urat Pulszki stábtisztjei is ismerték, bejutottak az éppen vacsoráját fogyasztó ezredeshez. A megbeszélésen, a főhadnagyon és a három kenyheci honvéden kívül csak az ezredes szárnysegédje vett részt. Hogy miről tárgyaltak, teljesen titokban maradt, de talán fél óra múlva Vadász főhadnagy lóra pattant, és az éj leple alatt Perény felé, így a Kanyapta patak völgyébe vette az irányt. Varga Gyurka, Majni Béla, meg Hubai Józsi kijöttek ugyan a gazdasági udvarra, de már paraszt gúnya volt rajtuk. Nem is mentek a többi honvédhez, akik az udvaron hangoskodtak, hanem a lóistállóba a lovak ellátásához fogtak. Még szerencse, hogy a második századból, ahol a három kenyheci legény szolgált, senki sem volt a Mácza udvaron. Ők talán valamelyik Szinai háznál kvártélyozták be magukat. Így senkinek sem tűnt fel, hogy a honvéd egyenruhában érkező fiúk paraszt gúnyában az istállóba távoztak.
   Mácza nagyságos úr vállalta, hogy egy ideig nála dolgozzanak, és csak néha mutatkozzanak a faluban. Így talán elejét veszik a szóbeszédnek, és a három legény feltűnés nélkül kerül vissza a falu életébe.
   A gond a két szerelmes legénnyel volt. Varga Gyurka is, és Hubai Józsi is Kocsos Erzsike miatt verbuváltatta be magát honvédnek. A kaszárnyában, és a harctéren is barátok, és példás bajtársak voltak, de most hogyan legyen tovább?
-Ne kakaskodjatok egymással.- ajánlotta a két szerelmes legénynek Majni Béla.
-Józsi gyűrűs vőlegénye Erzsikének, ezért járjon el hozzá, mert gyanús lenne, ha nem úgy teszi. De hogy kit szeret a lány, és kit fog választani, azt majd akkor oldjátok meg, ha vége lesz ennek a világ égésnek.- Ez nagyon okos tanács volt.
   Erzsike majd ki ugrott a bőréből örömében, mikor először találkozott a vőlegényével, és Varga Gyurkával is, akik egy decemberi vasárnapon együtt mentek fel a kórusra a mise előtt. A falu pár nap alatt el is felejtette, hogy a három legény hosszú ideig távol volt. Még azt is beszélték, hogy Kassán katonáskodtak, de ez talán csak szóbeszéd. Most itthon vannak, esténként sokszor együtt mulatnak a kocsmában. Igaz, hogy a Józsi kevesebbet jár Kocsoséknál, mint egy vőlegénynek illene.
   Varga Gyurka elég gyakran bejárt Teleki Ferenc fiatalúrhoz, aki egy ideje nem Sárospatakon, hanem Kenyhecen tartózkodott. Hetente egyszer-kétszer Vadász Józsi is ellovagolt Kenyhecre, de csak Teleki Feri barátjával társalgott. Veszélyes játékot űzött ez az öt fiatal. Teleki Ferenc volt a kapcsolattartó, Vadász József a híreket, a kémkedési adatokat vitte tovább. De a legveszélyesebb feladatot a három kenyheci legény vállalta magára. Járták a környéket, mintha fát vágnának, vagy takarmányt fuvaroznának. Közben fürkészték, kémlelték az osztrák hadi mozgásokat. Ezeket a jelentéseket továbbította a Magyar haditanácsnak Vadász József nemzetőr főhadnagy.

Folyt.köv.