Szerettem Isten adta életem.
Jutott nagy kanállal, s én élveztem
Minden percét és megéltem
Nagy lángon, míg lehetett.

A láng alább hagyva mára
Pusztán parázs a langy éjszakában,
Mely még fénylik és meleg,
De már nem jelent felhőtlen örömet.

Akartam cipelni a kereszted.
Rám adtad, s bár nyomta vállamat
Mégis állva maradtam - egy ideig.
Most érzem, térdem már rogyadozik.

Nagy teher a kereszt súlya.
Már álmodozom egy ásott sírral,
Hogy fájdalmamra enyhülés jön, s
Csak virág nyílik majd Odafönn.

Nem lesz tüske, kín és bántás,
Ha egyszer eljön a Megváltás.
Boldogságban, szeretetben élünk
Idelent már rég kiérdemeltük.

Kerestem a pipacsos rétet,
S mire megtaláltam, lelkem kiégett.
Gondoljatok rólam csupa szépet.
Én majd Odaát leszek, mint Ígéret.