Két olyan esemény jutott tudomásomra a napokban, amely – információink szerint – több tucat embert is érinthet!

       Kétszer fizettet a rendőrség?!

Hat évvel ezelőtt egy baráti összejövetelen súlyos baleset ért egy kisgyermeket. Gyorsabb megoldásnak tűnt a mentő kihívása helyett, ha kocsival azonnal a legközelebbi kórház baleseti sebészetére  szállítják a kis sérültet. A gépkocsit vezető személy a megengedett sebességnél - emberileg érthető okokból - gyorsabban hajtott. No nem 200-al, csupán annyival, hogy szabálysértést követett el.

Néhány héttel később a gépkocsi tulajdonosa (egyébként nem ő vezette a kocsit)  kapott egy levelet a Rendőrségtől, hogy a 40.000 Ft-os büntetést fizesse be.  A határozatot megfellebbezte, igazolva hiteles orvosi papírokkal, - amelyben percnyi pontossággal követhető volt, hogy a baleset mikor történt, és mennyi idő alatt értek a kórházba, ott mikor regisztrálták a beérkezést és a sérült gyermek ellátását, - hogy minden perc elvesztése komoly problémákat okozott volna.

A Rendőrség a fellebbezést elutasította, így a gépkocsi tulajdonosa kért egy számlaszámot, vagy csekket, amelyre – keserű szájízzel -  a megjelölt bírságot a befizette. Azóta eltelt több, mint öt év! A szabálysértés panaszosunk részéről már feledésbe merült, a csekk sincs meg, elvégre ennyi év után minek azt tartogatni!

Meg amúgy is… ha nem rendezte volna tartozását, a Rendőrség a hatályos törvények szerint (!!!) 1-2 hét elteltével újabb felszólítást küldött volna, majd annak rendje, s módja szerint kérte volna annak letiltását. Öt évet erre egészen bizonyosan nem vár, mert akkor azt kellene feltételezni minden törvényt tisztelő állampolgárnak, hogy a Rendőrségen nem mennek valami fényesen a dolgok. Netán a könyvelésük, egyéb nyilvántartásaik is hagynak némi(!!!) kivetni valót!

A közelmúltban – az öt éves elévülési idő előtt 2 (KETTŐ)  héttel!!!  (minő véletlen!) - tértivevényes ajánlott levelet kapott a helyi Polgármesteri Hivataltól, hogy a megjelölt összeget haladéktalanul fizesse be!  Kedves ismerősömnek halvány fogalma sem volt arról, mi ez a összeg, ezért felkereste a Hivatalt, ahol tájékoztatták, hogy ez egy ÖT ÉVES , gyorshajtási ügy.

Újabb telefon következett a Rendőrségre, a levélben megjelölt telefonszámon , ahol az ügyintéző hölgy nem túlzottan „ügyfélbarát” stílusban közölte:  „márpedig az a pénz nem lett befizetve, és az ügy végrehajtás alatt van.”

Panaszosunk ezen időpontig soha, egyetlen felszólítást sem kapott,(nem is volt miért!)  így lehetősége sem volt igazolni nem létező tartozását.

Vagyis nem kapott, egészen az öt év elévülési idő lejárta előtti 2 hétig, amikoris megérkezett a dörgedelmes levél, és mindjárt úgy, hogy az állítólagos „tartozás” végrehajtás alatt áll! Hiába tiltakozott, hogy a bírságot öt évvel ezelőtt becsületesen befizette, a hölgy közölte, hogy „akkor bizonyítsa be!”

Panaszosunk elkérte a Rendőrségtől azt a számlaszámot, ahová a bírságot be kellett fizetni, mivel a Posta név alapján – adatvédelmi okok miatt - nem keres elő befizetésekről szóló igazolásokat, csak számlaszám szerint.

Egy heti keresés után kiderült, hogy a Rendőrség által adott számlaszám rossz, mert az adott időszakban ez a számlaszám NEM LÉTEZETT!

Újabb telefonálást követően a Rendőrség adott egy másik számlaszámot. További egy hetes postai keresés után kiderült, hogy ez a számlaszám is rossz, mert akkor még, vagy már ez a szám sem létezett.

Ekkor panaszosunk írt egy levelet a Rendőrségnek, mondván,  megakadályozzák, hogy meg tudja kerestetni az általa befizetett összegről szóló igazolást, mert rossz számlaszámokat adnak meg.

A Rendőrség tértivevényes válasz levelében leírta a gyorshajtás körülményeit másodpercnyi pontossággal, valamint azt, hogy a fellebbezést is megkapták annak idején, és az a levél is meg van, amiben panaszosunk kéri, hogy adják meg azt a számlaszámot, amire a bírságot befizetheti.

Csak a befizetésről szóló csekket, illetve annak lekönyvelését nem voltak hajlandóak megtalálni, és a valódi számlaszámot megadni, ami alapján a Posta a befizetést meg tudta volna keresni!

És az idő telt… Éppen lejárt az öt év… Igaz, csak két nappal, de lejárt!

Újabb reklamáció után kapott egy számlaszámot, ami már lehet, hogy jó szám lett volna, de a Posta már nem tudott utána nézni, mivel öt év után automatikusan törlődnek az adatok. Csak kettő nappal telt el az öt év!

Megunva a herce-hurcát, panaszosunk írt egy levelet az Államkincstárnak, segítségüket kérve,  illetve az Országos Rendőrfőkapitánynak.

Előzőtől azt a választ kapta, hogy panaszát továbbítják a Rendőrség felé. Utóbbi pedig - láss csodát, miután  az Államkincstár is megkereste, és panaszosunk tanúkkal is tudta igazolni, hogy a bírságot befizette, - közölte, hogy  meg van a befizetésről szóló igazolás, meg van a könyvelés is, ahol ez látható és igazolható, így a végrehajtási eljárást megszüntették.

Már csak az a kérdés, hogy ha panaszosunk nem annyira kitartó igazának bizonyításában, akkor jogtalanul fizethetett volna újra?!

Elgondolkodtató azért néhány dolog: Igaz, hogy a szerencsétlen állampolgár volt olyan felelőtlen, hogy öt év letelte előtt eldobta a befizetésről szóló igazoló szelvényt, no de a hivatalos szerveknél precíz, pontos könyvelést kell(ene) vezetni, ami alapján igen könnyen ellenőrizhető – név szerint is – minden bevétel és kiadás.

Milyen ügyintézés folyik ott, ahol öt év eltelte után jut eszükbe, hogy valamely fennálló tartozást behajtsanak? (Ha volt ilyen!)

Ha - szerintük - volt ez a tartozás,  miért vártak éppen öt évig, hiszen a törvények szerint  előbb fel kell szólítani az ügyfelet a tartozás rendezésére (ami ez esetben sohasem történt meg), majd záros határidőn belül a tartozás összegét le kellett volna tiltaniuk!

Milyen iratkezelés folyhat ott, ahol öt év után jut eszébe az ügyintézőknek, hogy érvényesíteni kellene egy (vagy több tucat) öt éves tartozást?!

Milyen iratkezelés folyhat ott, ahol egy (vagy több tucat) befizetést nem tudnak igazolni, hogy az megtörtént, csupán akkor, amikor a tisztességes  állampolgár anyagi –és fizikai fáradságot nem kímélve bizonyítja be, hogy Ő nem hibázott? Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy az, hogy bebizonyítsa, hogy a bírságot  annak idején becsületesen megfizette, több ezer forintjába került!

Fizetni kellett a postán a keresésért több ezer forintot (ez esetben kétszer is, a rossz számlaszámok megadása miatt), aztán a postaköltségek, telefonálások, és akkor nem beszéltünk még a megalázó stílusú Rendőrség általi kioktatásról, és az idegeskedésről. Mindezt vétlenül úgy, hogy a rendőrség részéről egy „elnézést kérünk” megjegyzést sem kapott a vélten ügyfél! Csak fizethetett a Rendőrség felelőtlen munkavégzése miatt pluszban, több ezer forintot – fölöslegesen. Az ő kárát senki sem téríti meg!Vajon hány szerencsétlen állampolgárral fizettették meg, nem létező tartozásukat?!

Az egész ügynek olyan látszata van, mintha így szeretne plusz bevételhez jutni a Rendőrség. Már csak azért is, mert  a Posta tájékoztatása szerint az utóbbi hetekben több tucat (!!!) hasonló problémával keresték meg ügyfelek őket… 

***

"Leszarom, hogy maga mit mond!"

A rendőr megállította a gépkocsi vezetőjét közúti igazoltatás céljából. Minden rendben volt, ám a rendőr kiszállította a kocsiból a vezetőt, majd közölte vele, hogy a biztonsági öv nem volt bekapcsolva, ezért megbírságolja.

Az öv valójában mindvégig be volt kapcsolva, ( a rendőr a sötétített üvegen keresztül nem is láthatta, hogy be van-e vagy nincs bekapcsolva) a gépkocsi vezetője csupán akkor kapcsolta ki, amikor ki kellett szállnia a kocsiból. Ezt el is mondta a rendőrnek, aki vitatkozni kezdett, hogy márpedig az nem volt bekapcsolva, és ha nem fizet, feljelenti. Mivel a panaszos továbbra is ragaszkodott igazához, a rendőr közölte:

„Leszarom, hogy maga mit mond! Ha nem fizeti ki a helyszíni bírságot, feljelentem!”

(Az eljárás jelenleg folyamatban van…)

Gy.Zsuzsa