- Január 7.

 A nagy árulás

 

   A sorkatonaságban hirtelen lazul a fegyelem. A fegyverbe kelt magyarok Láng Boldizsár, a hadügyminisztérium értékes tisztje mellett.

Örökös tüntetésekben a beteg főváros: éhezés; rablás, rombolás… Az utcákon kommunista menetek vonulnak vörös zászlók alatt. Szemben a nemzetiszín zászlóval tódul a Hazafias Ifjúság. A menetek egymásba rohannak, letépik a kokárdákat, beverik egymás fejét. Előtérben a tömeg lármázik. A háttérben iszonyatos dolgok történnek. Machensent Fóton bekerítik a szpáhik, foglyul ejtik, egy kocsiban Gödöllőre viszik.- Francia tisztet Délre szállítják -, Károlyi kormánya kívánságára fogják el. – Délben: elfogják Láng Boldizsárt.

Pozsony, Komárom, Barcs, Hont, Nógrád vármegyék szervezkedni kezdenek – jöttek Érsekújvárról a bíztató hírek.

   „A hazaáruló fővárostól távol a katonatanácstól, Honvédelmi Bizottmány alakult. Csallóköz, a kis magyar külföld, a Zsitva, Garam és az Ipoly mély völgyeinek férfinépe fegyverbe állt. Útját szegte az előnyomuló cseheknek. A csehek ezt hallva, hogy ellenállás fogadja őket, megfutamodtak. Egyszerű lett volna a hátráló betörőket kiverni.

    Báró Láng Boldizsár egyik szervezője volt a tervnek, mint a Csallóközi Honvédelmi Bizottmány elnöke. Szemrecsányi Gyula lakásán töltve ezt az éjszakát, és autóját gyanútlanul előtte hagyva hajnalig, Pogány titkosrendőrsége meglátta, és Pogány besúgta. Ezért tartóztatta le Károlyi.

    Az érsekújvári ellenállás ezzel megpecsételődött. A hazai föld védelmezése miatt szerveződő energia ki ne fejlődjön! – megvonta tőlük Károlyi a fegyvert, Pogány feltartóztatta az odainduló élelmezési vonatokat. Eddig saját költségükre ettek, de minden elfogyott. A katonatanács kommunista agitátorokkal elárasztotta őket. A felbujtott legénység elcsapta tisztjeit, s kibontotta a vörös zászlót. Így vonultak be a csehek zavartalanul Érsekújvárra. Mialatt Pozsonyban 6000 katona adta meg magát a cseheknek, kényelmesen átlépték az Ipolyt, és csapatokat küldtek a salgótarjáni bányák elfoglalására. Egy negyven főből álló osztag egyetlen puskalövés nélkül kitűzte a bevehetetlen Komárom ormára a cseh lobogót. Ma már arról beszélnek, hogy a csehek ország-rablók, nem állnak meg Vácott.

    Az örökös áruló Budapest megszállására készül. A magyar katonák szuronya többé sehol se mozdul előre az elvesző földön. Rendetlenül szóródnak szét, gyalázatba bódul a nemzet.

 

Január 11.

    Cseh csapatok szuronnyal közelednek a Kárpátok felől a főváros felé. A budapesti házfalakra most ragasztják ki a bolsevizmus plakátjait:

„Nagygyűlés a Vigadó összes termében!”

   Ilyen előjelek között lett kibontva a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének zászlaja (elnöke Tormay Cecilié, az írónő.)

Egy Duna parti házban megjelentek a katolikus és protestáns női táborok kiválóságai: „Mi azt akarjuk, hogy Magyarország magyar és keresztény legyen!” Ez a szövetség kilépett hite, hazája, családja védelmére, mint az asszonyok ellenforradalma, a napvilágra.

„Mi nem támadni, de védekezni akarunk!”

A ferencesek nagy házánál a kapuban fegyveres őrök állnak, vörös gomb a sapkájukon. Idegen asszonyok közelednek a főváros felé.

Az utcákban csőcselék özönlik: leszerelt katonák, rokkantak, galileista diákok, munkásinasok, és megvadult asszonyok, gyűlölettől fűtött emberáradat töltötte meg a Vigadó összes helyiségeit. A karzatok roskadoztak. A folyosókon kinnrekedt tömeg dühösen ordítozott.

   Kun Béla mögött pedig a nagy előadói emelvényen, parádés félkörben a kommunista vezérek vörös testőrsége állt. A világ proletárjainak forradalmáról és a kapitalista rend ellenforradalmáról beszélt. A két irányzatról, mely a materialista felfogás szerint ma halálra mérkőzik Európában. Lelkesen utalt a német Spartacusok harcaira… A katonák veszettül üvöltöztek: mind bolsevisták vagyunk!

Kun Béla azt felelte nekik: „Első teendőnk a fegyverkezés!„Aztán belebömbölte a terembe: Lenin felhívást intéz általam, hozzátok! 

    Lenin nevére fölállt az egész tömeg. Az asszonyok, mint a fúriák, tapsoltak – „Lenin azt üzeni nektek, változtassátok át az imperializmus háborúját a nemzetközi proletárság háborúját osztályháborúvá!”

Halál a burzsoáziára! – ordította el magát valaki -, aztán pofozkodás támadt. A vörös katonák nem akarták szóhoz engedni a szocialisták szónokát. 

A szocialisták és kommunisták mindenben megegyeznek, a cél az ellenség.

Vágó: A kommunistáknak nem kell szólásszabadság, nem kell demokrácia. Fegyverezzék fel azonnal a proletárokat, fegyverezzék le a burzsoáziát, kiáltsák ki a Tanácsköztársaságot!

Január 13.

   Tiltakozó memorandumot készítünk elő! Klebesberg Kunó felajánlotta egy kész munkáját, használjuk fel, és fordítsuk le idegen nyelvekre… - a memorandumhoz.

Kocsit, sem járművet nemigen lehet kapni. A sötétben történt meg két hölggyel, hogy út közben egy katona kapaszkodott fel a bérkocsi bakjára. – összejátszottak a kocsissal. Az ostor egyszerre a lovak közé suhintott, és a kocsi őrült iramodással vitte a megrémült asszonyokat elhagyatott, külvárosi utcákon át a temető irányába. A rohanó kocsiból ugrottak ki. -  Ki tudja, hol végezték volna az éjszakát?

Amikor sötétedik, szinte parancsszóra kialudnak véges-végig az utcai lámpák. Szinte nem tudja, merre jár egy nő. Lövöldözés hallatszik mindenfelől, s a lovak ijedeznek. Még a kocsis is fél a bakon. Az ablakból kiált valaki a kocsisnak: ne menjen a Rákóczi útnak – zendülés van a Népszabadságnál!

Január14.

     A mostaninál aljasabb, ocsmányabb plakátok sohasem voltak. Mintha kiáltana a négy millió magyartól megfosztott csonka rém a tépett ország alatt: „Nem - nem soha!”

A Területvédő Liga Plakátja is, melyen öt darabba fűrészelve a Kárpátok övezte ősi föld, az életképtelen, bányáitól, erdőitől megfosztva.

Magára eszmél-e Budapest? Egy fiatalember lehajolt és sarat kaparva tenyerébe, besározta a térképet és aláírást.

- Ostobaság ez – szól a plakátot nézőnek: ország sincs, haza sincs… - ők eltörölnék ezt a fogalmat.

A kommunizmus léte, alapja, tana az osztálygyűlöletre, a testvérgyilkosságra van építve.

Krisztus egész tana szeretet. - Ezek mindent elvesznek, ő mindent odaadott.

   Mostanában egy nyíregyházi katonai ügyészség ítélete alapján gyilkosság bűntette miatt a budapesti rendőrség egy Szamuely Tibor nevű kommunista agitátort letartóztatott. Ez az ember, mint hadifogoly, Oroszországban Trockij bizalmasa volt, Moszkvában 150 magyar tisztet kivégeztetett, mert nem akartak a vörös gárdához csatlakozni. Egy minap hadifogság után hazatért alezredes tanúskodott róla, miután ráismert. 

Károlyi közbenjárására három napon belül beszüntette kihallgatását, és szabadon engedték.

    Berlinben a kommunizmus két legvadabb terjesztőjét Liebchnecht Károlyt és Luxemburg Rózát megölték. Mert az asszony tehetségesebb volt a gyűlöletben, mint a férfi, vészesebben tudott hatni a destruktív szellemével, Liebchnecht szervezte meg a Spartacusokat, ő volt az összekötő kapocs az orosz és német forradalmi zsidóság között. Ezek az emberek gonosztevőkkel szövetkeztek. Berlin csőcselékét uszították a lakosságra. Polgárháborút akartak Németország romjain saját uralmukat…

Luxemburg Rózát most a tömeg dühe tépte darabokra. Hír szerint a Landwehr-csatornába dobták a testét.

Liebchnechtet, aki másokat halálba tüzelt, míg maga elbújt és letagadta nevét -, szökése közben lőtték agyon.

   A budapesti Szabadkőművesek Lapjában így írnak róluk: „Ennek a két embernek a sorsa veszedelmesen hasonlít ama názáretiéhez. – A kommunizmus történetébe mártírglóriával a feje körül két szent vonult ma be.”

Krisztus tanát csúfolták meg Kun Béla és társai a budapesti kommunisták gyászünnepén is. Tajtékozva mutatták fel póznákon körülhordozott képüket. Bosszúra lázították a csőcseléket és olyan gyűlöletet ordítottak, amilyet azelőtt nem hallott a főváros soha.

Kun Béla eleinte hatást ért el, de később megfordult a hangulat, mikor azt kiáltotta az emelvényről: „Bennünket az ő sorsuk fenyeget már itt, de mi fogadalmat teszünk, ha felnégyelnek bennünket, akkor is tovább haladunk az ő útjukon!”

Valaki a tömegben elordította magát. - Felnégyelés után akar tovább járni? – Az emberek röhögtek.

Kun Béla demagóg fogással ezután már hiába kiabálta: Elvtársak ne sírjatok! – senki se sírt a téren, s a hatás elpattant.-

A kormány a kommunisták kezére játszik – a nyíregyházi ítélet bizonyítja.

Démoni munka folyik és erjedés.

A hadügyminisztériumban két tábor harcolt, és a magyarokat megint legyőzték.

Böhm Vilmos lett a hadügyminiszter.

 

Folyt. köv.