„ Ne lopj!”

  Ezeregyszáz éve suhog fejünk felett a törvény a magántulajdon védelmében. Első királyaink a kezét, fejét vágatták le a tettesnek, vagy megvakíttatták, hogy megszilárdítsák a társadalmi rendet. Persze arról is szól a fáma, hogy a törvény nem egyforma szigorral sújtott le már akkor sem. Akkor egy közösségi, ősközösségi társadalomból sodródtunk a feudalizmusba, már csak az a kérdés, hogy most milyen formációk között morzsolódunk.

    Én még emlékszem a Szabó László féle Kék fényre, ami egy malac tolvajra, vagy egy meggymag kereskedőre leleplezően rávillogott, hogy árnyékba hagyja az akkori merániak és vazallusaik disznóságait, és azok összekaparhassák maguknak az 1990 utáni időkre, bevetéseikre az első millióikat, akár dollárban is.

    Nyaranta kempinggondnok voltam a Balatonnál, az egyik vizesblokk átalakításánál három kőműves ellopott három zsák cementet, és eladta a szomszéd kempingnek 1800 forintért. Azonnal kirúgták őket, amikor a munkavezető feljelentette őket. Ő egyébként, míg a többiek dolgoztak, a munkatársai zsebét és pénztárcáját fosztogatta az öltözőben. Tudta mindenki, de ő türelmi időt kapott, nem hagyta abba, fél év múlva ő is röpült. Elszörnyedve meséltem ősszel az iskolaigazgatómnak a három pitiáner tolvaj mértéktelenül nagy büntetését, amikor az felvilágosított, hogy most bocsátotta el a karbantartót egy kanna eltűnt fűtőolaj miatt. Kétkedő szomorúsággal hallgattam végig, mert tudtam, hogy egy évtizede  a környék összes funkcionáriusa az iskola gyakorló műhelyében javíttatja fel a személyautóját ingyen. - Mert lopni nem szabad,- mondta ő. –De akkor senkinek sem,- fűztem hozzá, akkor még magamban. Egy társaságban mindezt elmesélve közölte velem egy nagyvállalt főkönyvelője, hogy helyesen járt el mindenki. Ő és a cége akkor már nyugati üzemektől veszik át a módszereket, hogyan lehet kiszűrni a vécépapír és evőeszköz tolvajokat. Egyébként, épp azokban az években privatizálta el magának ez a bizonyos főkönyvelő és hét társa az egész gazdaságot. Úgy látszik, a nyugati módszerek ott is beváltak.

   Kisvárosom akkori jegyzője Balaton parti telkeket értékesített mélyen az ár alatt kilencven milliós kárt okozva. Kiderült minden, de formai hibák miatt megbukott a vád, elbocsátották ugyan, de több millió forintos végkielégítéssel. Puttonyával egy másik önkormányzatnál próbált aztán szerencsét. Ahogy nőtt a tét, a kár, úgy lett egyre enyhébb a retorzió. Tudjuk, hogy Justicia vak, de ezen a tájon mintha süket is lenne. Mondtam is ezt az akkori polgármesternek, ő azt felelte rá anarchista vagyok, pedig ő tette meg azt a bizonyos feljelentést a jegyző ellen. Igaz, azért ő is megkapta a büntetését, az egy év börtönt egy későbbi tíz millió miatt. Azt hitte, őrá kilövési tilalom van, tévedett.

   Lehajtott fejű, megfélemlített Tiborcok vagyunk mi mind, akiket pár tekercs vécépapírért, egy maréknyi fűmagért bármikor lapátra tehetnek az oligarchák és a poligarchák. Nincs már üzemi négyszög, valós szakszervezet meg sosem volt, semmit sem ér a munka törvénykönyve, vagy kollektív szerződés. Miután letaposták a mezőgazdaságot, szétverték a feldolgozó ipart és az ipart, ránk szabadították a bankokat, és kaján vigyorral törvényesdit játszanak. A bűn legtöbbször büntetlen marad a kimagyarázkodás és az egymásnak ellentmondó bírói ítéletek miatt, a mérleg nyelve lebénult, a mérték mértéktelenül eltorzult.

   Minisztériumi programok láttak napvilágot arról, hogyan lehet elkerülni a Magyarországon összeharácsolt pénz megadóztatását Cipruson, Luxemburgon át a világ pénzpiacainak útvesztőiben. Közgazdászok szerint is az ország gazdaságának hatvan százaléka feketén, adózatlanul működget. Ilyenkor kénytelen vagyok a három zsák cementre, öt tekercs vécépapírra, két vödör fűmagra, az eltűnt szappanokra, kanalakra, villákra gondolni. Mert lopni nem szabad, se most, se a jövőben, se sokat, se keveset, és senkinek sem!

  Lustának, túlfogyasztónak, tolvajnak nevezik ezt a népet nyugaton, melytől naponta tizenötször kellene nékik bocsánatot kérni. Sajnos egy morális és gazdasági gödör mélyére csúsztunk az „elitünk” miatt, és félő, hogy még a kimászást segítő létrát is ellopták tőlünk. De azért hagytak egypár kötelet azoknak, akik mégis úgy gondolják, hogy….  

2013. november 5.