Pedálokkal gyúrom szegénység kenyerem. 
Viskómat lelakva folyton sepregetem. 
Van, ki fürdőzik a jóban és élvezi, 
Hogy gondtalansága tenyerén élteti. 

Ott van a Kovács fiú, Audival jár-kel.
Járdákat koptatnia cipővel nem kell. 
Átszökken könnyedén sikerek ajtaján. 
Lába pihen létének örömdallamán! 

Inci-finci nőci boltba tengve-lengve 
Rebben át az utcán, mintha bálba menne. 
Váltogatja sűrűn hajának színeit. 
Új ruhája szárnyán parfümfelhőt terít. 

"Mindenkinek jó, csak számomra nincs öröm! 
Nem tisztul lét tükre, hiába küszködöm!
Én a legszerencsétlenebb árva lélek! 
Gondolatom füstje, hogy még minek élek!" 

(Eközben Kovács leparkol a kocsival, 
Kerekesszékébe száll át kínjaival. 
Nőcike pedig tükörben nézi sorsát, 
S leveszi kopasz fejéről a parókát.)

"Mindenkinek jó, csak számomra nincs öröm?
Bár láncaim töröm, mégis tart börtönöm?
Én vagyok a legszerencsétlenebb lélek?
Vagy csak nem tudom, hogy miről szól az élet?" 

TM