Ki tudja hány perces novella
Idén a telefonhívások és válaszok a karácsonyi jó kívánságok jegyében kissé félre sikerültek. Temetőbe, színházba, moziba, koncertre, autóba és egyéb kegyhelyekre és tömegrendezvényekre eleve ne vigyünk telefont, de korunk „nagy „ találmánya mily jellemző és leleplező és jellemző a használójára nézve.
A hívásokra adott válaszok:
Több százezer forintos nyugdíjas: szia, a bankomban vagyok, a betétállományomat ellenőrzöm, később hívjál. –na, ennek sem adtam volna a karácsonyi tízezres kegydíjból két forintot sem.
Kamionsofőr barátom,- ő ráért velem fél óra hosszat is beszélni, miközben százhúsz kilométerrel repesztett valamelyik sztrádán. Rendőrség, KRESZ .
Egy haverom a kocsmai háttérzsivajban,- részeg vagyok, holnap hívj!
Egy középkorú nős ismerősöm: - Épp szeretkezem, este hívj!- a hívás délben történt, nem valószínű, hogy a feleségével volt, mert akkor félbe hagyná a dolgot, és utána folytatta volna, vagy nem.
Egy régi barátom: – A hordókat mossuk, kicsit piásak vagyunk, majd hívlak.
Egy kereskedő ismerősöm: Hagyj most, elkötöttünk egy kocsit, nagytakarítás folyik.
Egykori diákom: Nagy a zaj tanár úr, tüntetünk, igaz nem tudom miért.
Senki sem vette fel telefont, mert épp könyvtárban, képtárban, tóparti sétán, családi körben, vagy hattyúetetésen volt, baráti beszélgetés közben, mert ezeken a helyeken nem, vagy csak alig tartózkodunk.
Úgy látszik csoda történt velem, egyre több a tennivalóm, és mégis mindenre ráérek. Egyre több dologra és emberre jut időm. Lehet, hogy korábban én is ilyen válaszokat adtam. A korom, vagy más körülmények miatt, ha könyvolvasás, versírás, favágás, kertásás, falevél gereblyézés, bevásárlás, vagy más körülmények közben hívnak, leteszem a könyvet, tollat, a munkaeszközt, félbe hagyom a munkát, leülök egy lépcsőre, vagy köre, fogadom a hívást, befejezem, majd folytatok mindent tovább.
Így van ez még imádkozás közben is, ha hívnak, abba hagyom, majd utána folytatom, és Isten még mindig a vonalban van, Ő mindig a vonalban van, mert az Úr türelme végtelen.