Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Az új közoktatás

Julika
Julika képe
  Károlyi a magyar jövő kulcsát, a közoktatásügyi tárcát, Lenin ágensének, Kunfinak kezébe adta, aki önhatalmúlag kinevezett hat szabadkőművest tanárnak.
 Az az ember, aki úgy tiporja a magyar faj érdekeit, tárgyal most, a kormány nevében a mi érdekeinkről az antant hatalmak megbízásából ideérkezett amerikai misszióval, Coolidge tanár, Wilson elnök barátja vezeti, aki tájékozódni jött.
   Kunfi Zsigmond a bolsevizmus rémét emlegetve panaszolta: nincs szén, nincs munkaalkalom, a segélyezés felemészti az állam erejét. A burgonya, répa elrohad a földben, és nincs, aki szedje. – Hát a miniszterurak nem érintkeznek egymással?
 
Ébredő magyarok és amerikai követek
 
   Mintha a hazafias erő föltámadt volna, tüntető menetek vonulnak az amerikai követség ablakai alá, és zúgnak az utcák. Nem – nem soha!
  Coolidge felkereste a beteg Apponyi grófot, és átvéve a memorandumát, összefoglalta a Magyarország ellen elkövetett hibákat és igazságtalanságokat. 
  Teleki Pál azóta lázasan dolgozott a geográfusaival nemzetiségi térképeken. Átadta a missziónak, melyek igazolják hazug szomszédjaink jogcímeit a megszállt területeken csehek, szerbek, oláhok ezer éves Magyarország kétharmadával együtt 4 millió fajmagyart akarnak elszakítani. Teleki beláthatatlan szolgálatot tett hazájának – mondták.
    A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége is ott volt a tiltakozók között. Károlyi Mihályné előzetesen tudomást szerzett erről is. A feministákról, a szocialista és radikális asszonyokról saját nyilatkozataik alapján most már köztudomású, hogy a szabadkőművesekkel és galileistákkal együtt, nem kívánjuk az egész ország területi épségének fenntartását. Azt üzente a Nőszövetségnek, hogy egy memorandumot készített számukra, és csatlakozni fog felvonulásukhoz. A magyar asszonyok memoranduma már készen van, és a küldöttségükben nincs helye azoknak, aki az ország területi épsége ellen vétkeznek ma is. 
  Akkoriban már szervezkedtek a Keresztény Ébredő Magyarok; a Magyar Országos Véderő Egyesület. Hiába vonultak fel gyűléseik ellen a tengerészek, Pogány vöröskatonái és a kormány testőrsége, a híres Fabik-különítmény, mely szökött fegyencekből, rablógyilkosokból állt.
Gyűlés közben a villanyvezetéket hiába vágták el a zsúfolt teremben, áthallatszott Gömbös Gyula vezérkari százados az Internacionálé a hazátlanok jelszava!
    Budapest magyar érzelmű lakossága lélekszakadva kiáltja ezekben a napokban: Hazát akarunk!
Bartha Albert, volt hadügyminiszter soha nem látott tömegben vonult fel a Vigadóba. Erdély 1500 éve a mienk – kiáltották az őslakó székelyek: Sohse volt az övék!
  Erős magyar hadsereget kell szerveznünk! – percekig zúgott az éljen és átcsapott a magyar Himnuszba, melyet száműzni akart az Internacionálé.
  Székely katonák között így vonult százezernyi tömeg az amerikai bizottság elé. Az amerikai követ a Ritz Szálloda erkélyéről nézte, és öreg szeme könnybe lábadt.  – Neki is van hazája…
Egy fiatal székely véresre vert mellét odamutatta az amerikaiaknak.
Most jöttem Erdélyből, így bánnak az oláhok a magyarokkal a ti védelmetek alatt!
- Budára, Menjünk Budára! – hangzott fel egy bosszúra hívó kiáltás. És a tömeg hömpölyög a Lánchíd felé. - Le a szocialista miniszterekkel! Le a Katonatanáccsal!  Éjen Magyarország katonai épsége!
 Ekkor már a Szent György térre ért a menet eleje. Az udvari istálló épületéből kirohant Pogány, kalap nélkül. Két karját a levegőbe emelve és toporzékolva ordítozott: Kegyetlenül beléjük kell lőni!
A Katonatanács udvarából gépfegyverek gurultak ki, és nekiszegeződtek a fegyvertelen székelyeknek. Pogány tengerészei emelt puskával sorakoztak az udvari istálló elé. Szemben a miniszterelnökség épületénél ott állnak a székelyek. Egy pillanatnyi rettenetes feszültség volt a levegőben. Mintha egy kéz eleresztette volna az embereket, átfutottak a téren összekeveredett minden. Mire szétvált a gomolygás, véreztek a fejek, a székelyek elvonultak a fegyveres erő elől.
    József főherceg palotájának ablakai idenyíltak a Szent György térre. A főherceg maga mondta el, hogy hallotta az ablakból, mikor Pogány ököllel fenyegette a székelyeket, odakiáltott a tengerészeihez: Agyon kell ütni őket! ... Agyonütjük őket!
     Másnap megfújták a riadót a kormány lapjai -, ellenforradalomról. 
„Vasöklünknek egyetlen szorításával össze kell roppantani az egész soviniszta reakciót… Nem szabad tűrnünk egyetlen pillanatig se a sovinizmus és antiszemitizmus fellobbanásait! Az eddig lappangó ellenforradalom most nyílt színpadra lépett.”
 Így írnak ma magyarul Magyarországon egy felvonulásról, mely azt merte kiáltani, hogy: „Nem-nem soha!”
Január 26.
    Jönnek a hírek Erdélyből: Székely csapatok elől megfutottak az oláhok. Útjukban végigrabolnak, és halálra kínozzák az ott maradt magyarokat.
Kis-Szeben és Bánffyhunyad megint a mienk, Kolozsvárott is csomagolnak. A magyar csapatok segítséget kértek a hadügyminisztertől. Most vissza lehet őket szorítani. A magyarság sztrájkba lépett. Erdélyben és velük érzőn a nagy nemzeti tüntetésen 32 ezer bányamunkás letette a kalapácsot. Hivatalnokok, vasút, posta távíró tisztviselőkara. Túl a Királyhágón nem az Internacionálé harcol -, egy nemzet élni akarása. Ha a kormány most segíteni akarna!
A kormány nem akar segíteni. Elnyomja a tüzet, elfojtja a szót is.
Bőhm Vilmos az utolsó megbízható tiszt csapatainkból is.
Mikor a budapesti határezred Salgótarjánba ment: elmentek megvédelmezni szenünket, a vizünket, a megélhetésünket. – A hazát már nem kell védelmezni! – volt az útmutató. Akik a nevünkben cselekszenek és szólnak, nem magyarok többé!
Február 1-3
Ez az idő, a jóslatok kora, és sokan menekülnek a jövő felé. Jövendöléseket közölnek az újságok. Nemzeti ellenforradalom kitöréséről jósolnak. A vörös forradalom felkelését suttogják az emberek. Elhalasztották…
A környéken állomásozó szpáhik két óra alatt a városban vannak.
Mások: még hatodikán a mieink fogják megindítani készülődő rohamukat. Az utcán Pogány provokatőrei megszólítják a fiatalembereket: Február 9-re gondol? – Aztán súgva: „Ma este a Múzeum mögött találkozunk.” A mélyben itt is – ott is folyik a munka. Csak a politikusok hiányoznak – mondják.
   Készek az Ébredő Magyarok: az ifjúság részéről székelyek, erdélyiek, s vidékkel is vannak kapcsolatok. Fegyver is és keserűség… az kell, hogy ugyanabban a pillanatban legyen sortűz! Károlyi táborában érzik a készülődést. Hol a kommunisták lázadásáról, hol a vörös forradalom felkeléséről suttognak.  Itt van az asszonyok szervezete, az ifjúság szervezete is, csak a politikusok nem bírnak egyezségre jutni. 
Utcák szónokai izgatják a tömeget már januártól: ne fizessenek házbért a tulajdonosoknak; csupán külvárosi házak tagadják meg. A felfordulás ma elmarad… A vörös terror elkerülhetetlen Magyarországon.
    Balassagyarmat visszavételének tüze berobban. Bátor vasutasok, iparosok, diákok, kilenc falu népe az Ipolyon túlra kergette a cseheket. Huszár Aladár és Pongrácz György rántotta ki a kardot. Pogány segítség ürügyével meghiúsította az előnyomulást.
   Fehérváron is meghiúsult. Ha az ország minden vármegyéje egy napon szavazná meg a bizalmatlanságot a kormánnyal szemben, nem ilyen siralmas lett volna. Károlyi megbízta Pogányt minden ellenforradalmi megmozdulás letörésével.
    Jász-Nagykún kikiáltotta volna külön a Jász-Nagykún Köztársaságot, elszakadva Károlyi Köztársaságától, megtagadva Budapest élelmezését, hogy az éhező főváros elkergesse a kormányt. Pogány már kikiáltotta: „A forradalom veszélyben van!” Csendben kiadta a rendeletet, kutassák át a kiszemeltek lakásait. Erdélyben még a kályhába is belenéztek. Magyarország viharos múltjának, a régi koroknak politikai levelezései is eltűntek. Széchenyi, Görgey, Kossuth… Az osztrák kémektől is veszélyesebb besúgók járnak történelmünket is megsemmisíteni. Batthyány Lajos könyvtárát is, naplókat – régi nevekre vadásztak, személyi levelezésekre is.
    Ország-rombolók tábora van a sajtóban. A szabadkőműves Jászi Oszkár elcsapta a dékánokat és a rektort, mint az egyetem új kormánybiztosa. Kunfi a középiskolákban, népiskolákban. A vallásoktatást eltörölni, hazaszeretetet száműzni az iskolákból; a nemzet Himnuszát tilos tanítani! Lukács György, Balázs Béla közoktatási miniszter útmutatása mellett mindent kitörölni, amire e nemzet büszke volt! Félreállítva, aki az új szellembe nem akar beilleszkedni.
   Inog az aláaknázott föld alattuk.  Károlyi Mihályné: Készülődnek az antanthatalmak, nem kívánok érintkezni velük.” Mindent megteszünk mi odakint Magyarország érdekében”.
 
Félelemből retorzió
                                     
Február 15-16.
  József főherceg, Auguszta főhercegasszony szárnysegéd és udvar nélkül, magányosan; a hajlongók eltűntek, régi cselédségük ellenük megfizetett kémek, vöröskatonák által körülvéve sem hagyják itt az országot. Megosztják sorsukat a magyarokkal…
A lakásrekvirálás megkezdődött. Még az Operaház burkolatát is megbontották az önérzetes proletárok éjszaka, gyújtósnak. Ilyen az egész ország képe. Pozsonyban tiltakozó népgyűlésből vérfürdő lett. Egy kisfiút magyar kokárda kitűzése közben lelőttek.
   Délen a szerbek garázdálkodnak, az oláhok Erdélyben kegyetlenkednek; nyílt utcákon botoznak, asszonyokat, papokat, aggastyánokat. Akasztanak, kínoznak, a magyarok hátát fölvágják, sót tömnek a nyitott sebbe, s világgá hajtják. Hiába kérnek segítséget, Károlyi pacifizmusról szónokol, Kun Béla osztályharcra szít. Nemzeti Egyesülés Pártját hirdetik, jegyzetelnek az üléseken. A tömegek fáznak, kiábrándultak Károlyiból. Kun Béla tábora összehívta a csőcseléket; hadirokkantakat is izgatnak.
    Kun Béla, Szántó, Vágó, Szamuelyvel felfegyverzik a népet. A vad tömeg a körútra, fegyveres asszonyok, kézigránátos suhancok éltetik a kommunizmust. „Népszavához!” Lerombolják a keresztény lapok szerkesztőségét. Tengerészek, népőrségek; véres kövezet… Jeladásra a tömegből a rendőrökre lőnek a Népszava épületére a házak ablakából. A vezérek háttérben, a csőcselék vezetők nélkül; elvétett puskalövések az ablakokba…
Sötét este letartóztatták a kormány vezéreit: Kun Bélát a lakásán, 
- halottnak tetette magát, Szamuely megszökött, a többiek hurokra kerültek.
    A főváros vérkeringése leállt a csukott ablakok mögött. Talán ezren is vörös zászlók alatt hatalmas bárdokkal, taglókkal a húsiparosok.” Éljen a proletár-szocialista forradalom!” – harsogták. Az Esti Lap Kun Béla mellett csinál hangulatot, hogy összeverték a rendőrök. Károlyi Mihályné meglátogatta virággal, párnával, pokróccal, matraccal és jó élelemmel. Jövendő bevonulásukról mozgóképet csináltatott Károlyi vörös szőnyeggel, színészek közvetítésével, katonazenekar Marseillaise harsogott. Estélyeket rendeztek, díszebédeket külföldi látogatóknak. Az ország gyászol, világítás nincs, a vár fényárban úszik. Később hírlik róla, hogy a magyar nép gyilkosát, Szamuelyt ő rejtette el a törvény elől. A kormány új törvényét közlik a lapok, szembeszállva az ellenforradalommal: aki közülük útjukban van, elfoghatják!
 Elterjedt az internálások híre: hajtóvadászat régi magyarok ellen. Szakszervezetekbe kényszerítenek újságírókat. Diktátorok: Göndör Ferenc, Krausz Náthán, Molnár-Neumann, Gábor Grünn Andor…
Vöröskatonák verik véresre a gyűléseket.
A Földosztás délibábját vetítették a nép közé. Károlyi jelzáloggal terhelt birtokát különvonaton Debrőre utazva adóssággal túlterhelve filmfelvétel mellett kiosztotta egy régi paraszt cseléd betanítása mellett. A választási csata tétje ez! 
A falvakban sok helyen megverik az agitátorokat: Istentagadók, hazátlanok – támadják az asszonyok. A főváros utcáiban kommunista katonák rombolnak, detektívek járnak…
Március 1-8-ig
    Károlyi tábora együtt, a sötétből előbukkanva: Kívülről vörösek a házfalak is; kommunista nők izgatnak munkásnőket a nemzeti szellemű iskolák ellen. A katonatanácsokból nyargalnak szét az országba a lázító rendeletek. Pogány csoporttesteket indít – elcsapni a tiszteket! Az új Városháza termében a munkástanács éppen halált mond a kisbirtokrendszerre és a földosztásra. Termelő szövetkezetek következnek! A föld forradalma, mint politikai forradalom…
Az októberi lázadás zászlódíszt parancsol a városra. Eltűnnek a nemzetiszín zászlók, ezzel a főváros feladta magát. Titkos választásjog meséjével lázítják a munkásságot: „Ha a szocializmus elvesztené a választási csatát, később kénytelen lesz fegyverekkel fellépni az ellenforradalmárokkal szemben!”
Március 9-11.
    A vörös ököl egyre jobban fenyeget és emelkedik. Hol akasztófára mutogat, hol börtönökre.
Közleménye: A vendéglátó ellenforradalom címen kirohan azok ellen, akik az antant megbízottaival szóba állnak – ellenforradalmi informátornak nevezi, és azt is, aki a Diákszövetség hangversenyén felolvas.
      A protestáns Ifjúsághoz Tormay Cecilié beszél: „Minden hazafias szó, ami célt talál, és minden hazaszerető tett, amely a célt szolgálja, egy-egy rögöt szerez vissza széttépett hazánkból. „Kiáltás a nemzet vérpadáról: Ellenforradalom vagy hazaszeretet az írás? Stockholmba! Százezer ilyen ellenforradalmár kell! „– kiabáltak a teremben. Melyik hullám özönlik sebesebben, átszakítva a gátat?
 
Március 13.
     A falakon egy új plakát: egy óriási munkás alakja, aki az Amerikai Parlament fölé hajol. Csepegő ecsettel mázolja vörösre az Országház hatalmas kőépületét: „Mindenki szavazzon a Szociáldemokrata Pártra – a kép fölött: örökéletű gránit és vörös festék…
A múlt napokban Magyarország térképe: Fehér mezőben zöld országhatárok: Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége
- Egy gyereknek fizettek, hogy tépje le a nemzetiszínű képeket, alá: „A jövő tépi szét magát!”
     Új tanító jár a gyerekek között. „Egy démoni vörös árnyék ült fel a katedrára”.
„Szabaduljon fel az emberi szellem” –mondta Kunfi. Vallásoktatás helyébe nemi felvilágosítás tudományát, erotikus előadásokat orvosi növendékek tartanak kisgyerekeknek. Mozgóképeken szemléltetik számukra. „Amit bepiszkoltak a gyerekek lelkében, azt már nem lehet többé tisztára mosni” – zendültek fel az asszonyok kétségbeesve.
Volt olyan kislány, aki elájult a látványon. (Ez a gyerek az undortól nem mer majd fiúval találkozni, ha felnő.)
    Elrendelték: hogy Bajától Pozsonyig a Duna egész hajózása a csehek kezébe menjen át hajóival együtt! Párizsban előretolták a demarkációs vonalat. A kormány zár alá veszi a bankbetéteket.
Március 15.
Fél századon át három színű lobogók lengtek minden ház falán. Mára nem kerülhettek elő, mert a kormány megtagadta. Ma vöröskatonák bakancsa veri az aszfaltot, és Petőfi szobra alatt dalárda énekli a Marseillest.
     A külvárosokban fenyegetőző gyűléseket tartanak a kommunisták. A leszerelt katonák Kun Béla szabadon bocsátását követelik. Az antant nem áll szóba Károlyi Mihállyal. A nép gyűlöli, s ezt tudja. - Nem gondolta, hogy idáig fajulnak a dolgok.
Készül, bosszúból átadni a hatalmat a kommunistáknak. Kunfit kérte Kunfit Béláért küldte a gyűjtőfogházba, aki Forradalmi törvényszéket állítanak fel, éjjel sokakat elfognak.
Március 21.
  Már egész éjjel lövöldözéseket hallani. Mellette behallatszanak a futólépések; harsány éljenzés… halál az utcákon… Egy maroknyi bolsevik hatalmába kerítette a várost. Tengerészek fosztogatnak, a külvárosok lázadnak. Trockij ágense, a munkáspénztár sikkasztója, Kun Béla uralkodik most Magyarország felett.
   Az alezredest, és az antant misszió tagjait is letartóztatják. Az Orosz hadsereg a Kárpátok felé törtet. Kun Béla direktóriuma hadat üzent az antantnak… Éjszaka puskaropogást hallik, autók szirénája, egyéni végzetek… Oroszul kiabálnak – Burzsuj -, le vele! A telefonközpontok egészen hatalmukba kerültek.
 
Krolyi és Kun Béla
 
Március 22.
     Nincs többé Magyarország! Elárulták; eladták. Reggelre a falakon végig, nagy vörös-plakátokon: „Éljen a Proletárdiktatúra! Világ proletárjai egyesüljetek!
„Károlyi kiáltványa Népéhez!
A kormány lemondott… A viszonyok kényszere új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a proletáriátus veszi kezébe a hatalmat!
 A külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarország csaknem egész területét katonailag megszállja. Az antant-misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekinti. Az ország további megszállásának az a célja, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz-szovjet hadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt területek pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet sereget akarják leverni, és mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke, a párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben, a világ proletáriátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok, és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának.”
                                                                                           Károlyi Mihály
 
„Ez a kiáltvány nem egyéb, mint egy megcsalt nemzet adás-vételének legaljasabb okmánya.” – idézem 
1918. október 31-én: „Most csak én menthetem meg” – mondta Károlyi Mihály.
     1919. március 21-én: Átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának” Közben eladta és eltékozolta Magyarországot.
      A Forradalmi Kormányzó Tanács névsorában ott vannak valamennyien: 
Garbai Sándor elnök,  Külügyi népbiztos, Kun Kohn Béla h.: Ágoston-Augenstein Péter, hadügyi népbiztos: Pogány Shwarz József, h: Szántó- Shreiber Béla, Szamuely Tibor, 
Belügyi népbiztos: Kunfi-Kunstatler Zsigmond, h. Székely- Weissit Béla, 
Közoktatás-ügyi népbiztos: Landler Jenő dr. 
Helyettesei: Rákosi Roth Mátyás, Haubrich József
Földművelésügyi népbizottság: Hamburger Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György
Szocializáló népbiztos: Böhm Kalmár- Kohn Henrik
Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt dr.
Közélelmezési népbiztos: Erdélyi- Erlich Mór, h: Illés- Braun Artúr
A főváros élén: Preusz Mór, Vince-Weinberger Sándor, Dienes László
Rendőrség védőrségének politikai népbiztosa: Biró-Bürger Dezső és
Seidler elvtárs
Osztrák-Magyar Bank új kormányzója: Lengyel-Goldstein Gyula
Első titkos szavazás
 
     „A démoni rendezők, ördöngős zsinegrángatók és súgók elfoglalták helyüket. Magyarország sorsának intézéséből mindenütt, a Kárpátok alatt, Erdélyben, a Délvidéken és Dunántúlon, a véghetetlen rónán és minden tenyérnyi kis helyen ki van tiltva a magyar.”
      Az újság Mindenkihez: A Forradalmi Kormányzótanács átvette a hatalmat és kiépíti a katona-paraszt kormányt, Magyarország Tanácsköztársasággá alakul. A Forradalmi Kormányzó Tanács azonnal megkezdi a nagy alkotási sorozatát: kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok, a közlekedési vállalatok szocializálását, a fölreformot, nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem a szocialista termelő-szövetkezetekkel hajtja végre. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira. Hatalmas proletár-hadsereget szervez. Kijelenti hatalmas, teljes eszmei és lelki közösségét az orosz-szovjet kormánnyal. Fegyveres szövetségre szólítja fel Csehország, Románia és Szerbia meg Horvátország munkásait és földműveseit. Német-Ausztria és Németország munkásait, szövetkezzenek Moszkvával… Éljen a Proletárdiktatúra!
    1 számú rendelete: „statárium. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak ellenszegül, felkelést szít, halállal büntetendő. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél!
Hírek: Az országba kommunista agitátorok tömegeit küldi szét Kun Béla. Vörös zászlós autókon nyargalnak át falvakon és kiabálják: „Proletárdiktatúra van! Verjétek agyon az urakat!” Csak a megbízhatóak: vöröskatonák, gyári őrségek, és munkásgárdák viselhetnek fegyvert! A boltok zárva maradnak. A lapokat kommunizálni fogják, vagy betiltják. Budapesti Hírlap helyett Vörös Újság szerkesztősége.
  Sokan elmennek, szökdösnek az emberek. Politikai pártok megszűntek; magas rangú tisztek politikusok eltűntek.
 
Október 31.-re emlékezve:
- „Független Magyarország” ma terv és integritás. – Négy és fél hónap Károlyival. Csak Budapest adta meg magát. Itt lenne legerősebb a szörnyű bűvölet? Kapuk becsukva, házablakok beszegelve…
- Hallani, hogy kinn süvítenek a lopott autók szanaszét a parancsokkal. Lenn őrjárat az ablakok alatt… Sortüzek a Mária Terézia Laktanya felől.
Március 23.
   Szociáldemokrata és a Kommunista Párt egyesült.
A Magyar Tanácsköztársaság felajánlja, a véd és dacszövetséget az orosz- szovjet kormánynak.
„Itt Lenin: Őszinte üdvözletem a Magyar Tanács-köztársaság proletár kormányának és főleg Kun Béla elvtársnak.”
Állandó a távirati összeköttetés Budapest és Moszkva között.
   Falvakban asztal tetejéről a községháza udvarán agitátorok szónokolnak. Az Aszódi Repülőgép Gyár munkásai hatalmukba vették a várost.
Pest vármegye volt főispánját és Ráday Gedeont falhoz állították, feleségével, aki kórházban sebesülteket ápolt, börtönzárkába tették.
Március 29.
   Kaszások fenyegetőznek a piactéren. Szerbiában a proletárság végső harcra készülődik. A vörös-hadsereg felállítása általános.
„Lenin közeli diadalt jósolt – írják a lapok.
Angliában az imperialista kormány helyzete megingott. Clemenceaut megbuktatták a magyarországi események.
Teljes összeomlás előtt a szerb imperializmus.
Bácska, Bánát, Baranya proletárdiktatúra alapjára helyezkedett; a proletárság végső harcra készülődik. A vörös hadsereg felállítását határozta el a forradalmi kormány. A laktanyák nevét is megváltoztatták: Marx, Dózsa György, Martinovics, Frankel Leó, Liebchnett, Luxemburg Róza laktanyák…
    Ausztria elismerte a Magyar Tanácsköztársaságot, és Kun Béla követeit.
A falusi utcákon doboltak: a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte…
   Egy bécsi újság írja: Clemenceau követelésére egyesült csapatok vonulnak Kun Béla Szovjet- Köztársasága ellen.
    Az Ipoly felől ágyúszó… Hát mégis: feleszmélés bosszúja…
A beözönlő zsidóság: kocsmárosok, rőfösök, pálinkamérők keze van a gazdasági életünkön… Cionista kongresszus Párizsban; Magyarországot elfoglalja világuralma; 24 népbiztos áll a magyar élet fölött.
Március 31.
   Marseille-ben 30 ezer francia száll hajóra a bolsevisták ellen. Az antant feje Vyx alezredes miért engedte Kun Bélát? Miért késik az antant?
Új napilap: Vöröskatona indult Pesten. Pogány toboroz; a dívák forradalmi verset szavalnak: Fedák Sári a tömegnek és kommunista költők verseit szavalja. A színházakban Vöröskatona est és az Internacionálé. Az operában költők szavalnak; Nemzetiben Pogány József; Vígszínházban Kun Béla; Király színházban: Szamuely mond ünnepi beszédet – Haza nincs! Éljen a proletár haza!
Vörös-újság: „Be kell vinni az osztályharcot a falvakba!”
Április 1.
     Budapesten kifogyott az élelem, a vidék nem szállít. A polgárságtól meg kell vonni az élelmiszerjegyet! Minden a proletáré!
A népszeretet álarca: „Fürdőt a proletár-gyerekeknek!” A fürdőszobákat igénybe venni a magánlakásokban! – A tulajdonosok óvodásoknak és iskolásoknak adják oda igénylésre!
 Pusztuljon a Burzsoázia! – Szamuely három órás fosztogatást engedélyez.
     A falvakba rekvirálók, agitátorok, detektívek jönnek.
  Bécsben egy gróf felpofozta Károlyi Mihályt. „Halljátok csak, ez a Károlyi Mihály, aki Magyarországot elárulta” A kocsis is végighúzott rajta, és otthagyta. Zuhogtak a pofonok… Miért nem tudta ezt egy magyar ember megtenni?
József főherceg palotáját elfoglalta a Vörösőrség főparancsnoksága. A bútorokat szocializálják az elvtársak. Gyalog menekültek zuhogó esőben.
A bankok páncélszekrényeit felnyitják.
Vándorlás folyik a budai hegyekbe…
Pogányt gyalázó felvonulások falun…
Smuts tábornok csak magához hívatta Kun Bélát a Nyugati Pályaudvaron, és csak tárgyalást kezd az antant velük. Csak konferenciáról van szó – a végleges határokról. Oldozzák fel a blokádot… Neki nem kell területi nagyobbodás. Az angol tábornok elment.
Április 6.
   Budapesten elrendelte a vöröshatalom: Mára be kell zárni a templomokat, holnapra mozgószínházat telepíteni! 
A keresztény papságot kötéllel fenyegetik. A tanító szerzeteseket kiüldözik, az apácákat a betegek, árvák mellől elkergetik. A rendházakban kommunista gyülekezőhelyeket, titkos tivornyákat tartanak. Mára vérengző valóság, közügy lett a vallás.
    „Aki a néptől ezt elveszi, mindent elvesz, ami az álmon és kudarcon túl van!” – idézem az írónőt.
 
Április 7.
Bécs elüldözte a királyt, hol eddig meghúzta magát, családostól kilakoltatta. A hegyek közé, ahonnan Rudolf még a korona felé indult.
Magyarországon már a milenneumi emlékművet is ledöntötték.
IV. Károly megfizet dinasztiája 400 éves tévedéseiért, hontalan lett.
Április 8.
Magyarországon titkos választójoggal most szavaztak először. Minden eszköz, minden út a marxizmusé! Eljött az idő! A tanácsköztársaságban csak a proletárok szavazhatnak, csak nekik jár élelmiszerjegy!
A papság, ügyvédek nem szavazhatnak; csonka hősök, rokkant tisztek sem. Az idegenek igen.
A sorban állók kezéből kivették a cédulát, mielőtt a listát olvasták volna, így nem húzhattak le senkit.
Landler elvtárs titokban előre összeállította a névsort. Csoportosulás tilos volt. Csak a szavazóhelyen adták kézbe és beterelték a szavazóhelyiségbe. 22 Weisz nevű elvtárs szerepelt a listán, Budapesten. A korlátlan sajtószabadság hívei csak hivatalos lapokat tűrnek meg, akiket a szakszervezetek segítettek uralomra azt megsemmisítik.
„Az osztályharc nagy csatájának erősségei elintézték, hogy államosítani kell őket!”
Április 9.
Münchenben kikiáltották 7-én éjszaka a Tanácsköztársaságot. A föld alól tör fel a tanácsrendszer megvalósulása; Moszkvában, Budapesten Münchenben hasonló lelkű emberek kezén.
Károlyi mögött várakozott: Kunfi, Jászi, Pogány, Kun Béla; Bajorországban Kurt Eisner készen állt.
Április 10.
Éttermek előtt tülekednek órák hosszat – árpakása, zabkása, répalevél, fülledt káposzta az étlap – támolyognak az éhségtől.
Népbiztosok, forradalmi milliomosok; övék a Teréz-körúton a nagy szalon. A szép termekbe piszkos népeket telepítenek. A szalonokba takaréktűzhelyek, kéménycsövek vannak bevezetve a selyemmel bevont falakon. Könyvtárszobákból mosókonyhák…
Az egyházi javak likvidáló hivatala telepedett a Kaszinóba.
Faber Oszkár, egykori piarista pap onnan uszítja a vidéki szovjeteket zárdákra és püspökségekre.
Széchenyi alkotása, a Nemzeti Kaszinó táncterem és kártyaszalon.
Április 11-13.
Húsvét, virágvasárnap közeledtén fenyegető veszedelmek a templomok körül…
A papság szószékéről Kunfi parancsol három vasárnapon át.
A falu védené, amit el akarnak tőle venni, tüntetne…
  Nógrád pántlikás viseletében fölfelé a hegyoldalon, asszonyok mögött a férfinép a körmenettel; a templomi zászlók inognak, egyre magasabban, lelkükben magyar hittel. Feketén nyüzsgő tér a templomok körül és harangoztak. Az oltárnál húsvéti barkát szentel a pap. Barázdás, jó öreg arcok, agyondolgozott kezek… Mezítlábas fiúk
 a hideg kövön, magukba szállt öregek; vergődik a falusi orgona, feltörnek az emberi hangok. Évezredes virágvasárnapi gyászének az ember Fiát elárulják, a Passió panaszos dallama… Ugyanazok, akik 2000 éve megkínozták, ütötték.” Én Istenem, miért hagytál el engemet?” – A félelem növekszik, a szétszakított ország darabjai külön vonaglanak. Erdélyben és Délvidéken botoznak az oláhok, szerbek, Felföldön megtöltik a börtönöket a csehek, Budapesten oszlatni készülnek a vörösök.
Április 15.
Vörössel bevont emelvény a piac közepén Falcson. A szovjet Vörös Gárdája reggel keresett valakit, az agitátorok rekvirálni jönnek. Fekete kocsikon fegyvert szállítanak.
Balassagyarmatra tartanak.
 A Tanácsköztársaság fedezete Kun Bélánál van ékszerekben. El akarják adni Európa legrégebbi Koronáját is, ami vaspántos ládában van árverésre viszik: ki ad többet érte?
Mától kezdve senkit nem engednek át a csehek. Lelövik, aki a hídra ér. Valami készül. Vörösök, csehek állnak a két oldalon, és az Ipoly árad. Olyan, mint a tenger. A falvak őrségének visz kenyeret a lovas szekér. Idegen hatalom őrségei leselkednek a templomokban. Nagyszombat van. 
Április 20.
 Az oláhok 16-án támadást kezdtek a Szamos és Maros szögén. Hol maradnak a francia és angol csapatok?
Itália és Franciaország forrong, Münchenben megerősödött a Szovjet-uralom.
A kormányzótanács túszokat szedet.  Az újságok szerint veszélyben a forradalom!
    A Népoperában gyűlt össze a Munkás –és Katonatanács vezérkara. Kunfi szónokolt. „Az antant vasgyűrűt szorít Szabad- Magyarország köré! – Segítségünkre jön az emberi irgalom?”
    A románok elfoglalták Szatmárnémetit. Ott a polgárság eltörölte a Tanácsköztársaságot, fehér zászlókat tűztek ki, a királyt éltetik. Már Nagyvárad előtt állnak…
    Debrecenben még letiporta a munkásság az ellenforradalmat.
„… Elvtársak üzenni kell annak a magyar burzsoáziának: a mai naptól túsznak tekintjük! Nem lesz örömük abban, ha az antant hadseregek előnyomulnak; minden lépés keserves megpróbáltatás lesz a burzsoáziának! – Rázta öklét Pogány a színpadon – és viharos taps fogadta. Szamuely lép ki: - „Veszélyben van a proletárhaza! – kiáltotta. Halál minden ellenségre! Ha a magyar proletáriátusért eddig nem folyt vér, most fog folyni – a burzsoáziáé! A magyar proletárságé is – jövendölte.”
    A halálba hajszolt munkásság most dühével akarja elpusztítani az értelmiséget…
- Őrület! Lesz idejük a nemzetirtásra?
Az oláhok Nagyváradon vannak… de a szörnyű diktatúra összedől.
Április 21.
    Ilyen lehet a nyugalom az őrültek házában… Ha az antanthatalmak késnek, bosszút állnak. A falakon plakátok: Fegyverbe! Vöröskatonák, előre! Veszélyben a forradalom!
   Debrecen és Nyíregyháza tájékán csoportosítanak, odavisznek néhány zászlóaljat és üteget. Zsákmány, temérdek fogoly van a vonulókkal. – Erről szólnak a lapok: „Na, vörösök, vörös húsvétotok lesz!” Sok katona megszökött. Forradalmi katonai törvényszéket állítanak fel. Háborúba kell menni! – Leveszik a vörös csillagot sapkájukról.
Április 22.
 A fiatal nemzedék oktatásában a bolsevizmus, amit szabadkőműves tanárok oktatnak. Kunfi, a morfinista közoktatási népbiztos; Lukács György, a degenerált, Pogány, aki embert ölt, Szamuely, a magyar foglyok gyilkosa.  Ifjúmunkások diktátora: Lékai-Leitner. – Démoni laboratóriumban ifjú lelkeket mérgeznek. A bolsevizmus nevelése maga az erkölcstelenítés. A leányinternátusok hálószobáiban tanítók alszanak, hogy megszokják a férfiak jelenlétét. A közös fürdőkbe orvostan- hallgatók kísérik a lányokat.
Az óvodák célja is változott. Nemi felvilágosítás folyik. El kell idegeníteni a gyermekeket az anyjuktól! A régi történeti tankönyveket be kell szolgáltatni! – Halommal égetik el.
Az ÁBC az osztályharc propagandairata legyen! Magyar irodalmat ne, csak a világirodalmat tanítani! Hunyadi János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember…”
   Egy démoni ellenség 50 év munkájával lassan ellopta a magyar faj lelkét, és most pusztítja el, ne legyen többé visszahozható!
Április 23.
„Minden lakóház köztulajdon!” – Aki ellenszegül, ítélkeznek fölötte.
   A fővárosban éheznek – jön arról a levél. Három ember, ha megáll együtt az utcán, szétkergetik. A családi összejövetelek is tilosak, este lámpaoltás. A házbizalmi egyének spionok, lesik az embert és jelentik. Utcalányokat telepítenek házakba, s hozzájuk vöröskatonák járnak.
      Bőhm Vilmos, a jeles írógépügynök a tiszántúli hadsereg parancsnoka lett. Stromfeld Aurél a hadsereg vezére. Szamuely a Rögtönítélő Törvényszék elnöke. Főhadiszállása Szolnok. Az ítélet végrehajtója Kun Bélával együtt, kik Trockij utasítására kerültek Magyarországra.
Szamuelyt terrorista rendőrség őrzi, s gépfegyveres különvonaton utazik és hóhért visz magával. Bitófákat állítanak ott, ahova mutat.
    Szamuely a gyűlöletnek titokzatos rítusán nevelkedett, és a keleti zsidóknak egy ultra ortodox szektájához tartozik, mely mindennél szigorúbb szertartásokat űz. a Chesidem szekta, mint az ószövetségi fanatikus héberek, komor, elfogult és sötét: irtózik a napfénytől. Hívei csakis azt vallják, ami a Tórában van: „szemet szemért, fogat fogért” hitvallását szó szerint értelmezi. – Így lett ennek a kornak, akik mindenütt sokasodtak közöttünk, legkifejezőbb típusa.
  A gyűlölet levegőt kapott és feléledt a bosszúvágy. Az ő prófétájuk hóhér a magyar nép fölé állítva.
Április 24.-25.
    Budapesten terrorcsapatok szedik össze az embereket. A kormány-tanács, kegyetlen és nyíltan fenyeget. Vidéki városokba szigorú parancsokat küld szét.
      Balassagyarmaton elcsapták a direktóriumot. túszokat szednek a megyében, hogy legyen kit odadobni a tömegnek, a csőcseléknek, ha a csehek támadnak. Puskatussal zörgetnek az ablakokon, ha gyertyafény szűrődik ki.
Feltűzött szuronnyal járnak az ablakok alatt. A főutcán katonák özönlenek. Vágtatnak szekereken Őrhalom irányába. Támadnak a csehek. Sötétben a fegyház felé vonulnak az utcákon a túszokkal. Vissza-visszatérő őrjárat a sötét éjszakában. Detektívek járnak, s ha egy családtag eltűnik, elszökött…
„Aki házában vendéget lát, forradalmi törvényszék elé állíttatik. Minden idegen, aki 24 órán túl nem hagyja el a várost, visszatoloncoltatik!” 10 évi kényszermunka jár annak, aki befogad. -  -Vöröstiszt követel éjszakai szállást a házban.
 Április 27. Szügy.
Régi kúriákban volt a központ, a teraszon muníciós ládákkal zsúfolva.  – Egy várost is a levegőbe röpíthetne a sok gránát. A Szőlőhegyről várható a csehek támadása. Ahol papot fognak el, kivégzés vár rá.
     Hajdúszoboszlón akasztatott Szamuely. – Szolnokról küldték akasztásra, mert nemzetiszín zászló volt a házán. Emberek tűnnek el, a fogházak már tömve vannak.
Írják: a Lánchídon is vértócsa áll – valakit ott öltek meg.
Április 30.
 Az írókat kategóriába sorolják: 1. kommunista írók havi fizetést kapnak. A Ma című folyóirat szerkesztője Kassák Lajos. Lapja Szellemi Termelő Osztály jóváhagyásával jelenik meg.
Május 1.
   A falusi utcán az Internacionálé hangzik. A parancs szerint vörössel kell díszíteni a falut, vörös pántlikák lengenek az ablakon. Minden a vörösöké lett. Egy háznál pecsenyét sütöttek, este bál lesz. Valamikor az ifjúság napja volt, kirándulással. Ma vérviharban vörös zászlók lobognak. Ma a kommunista világforradalom napja. 
   Budapesten hetek óta készülnek a diadalukra. Kenyér nincs, a fővárosiak éhezve támolyognak, talpig vörösbe kell öltöztetni a várost! Egész házakat vontak be, hídfőket, falakat, villamos kocsikat is átmázolták vörösre. Gyülekezési menetek, felvonulások, ahol mindenkinek kötelező részt venni, házát díszíteni. Aki nem teszi, forradalmi törvényszék elé kerül!
 
                                     VÉSZTÖRVÉNYSZÉK
 
 
 
A Vérmező közepére két emelet magas, 40 méter hosszú vörös koporsót ácsoltak vértanú hőseiknek. A milleneumi emlékművet is elborítja a vörös. Árpád vezér bedeszkázott szobra fölött a gipsz, a Parlament előtt egy óriási vörös földgolyó.
     A vörös keszkenő vérvágyat kelt a megvadult bikában. Mint egy félelmetes jövendő beteljesülését jelzi.
Május 2.
  A vörös csapatok Kisújszállásnál visszavonultak az oláhok elől, és a Tiszántúlt kiürítették Tiszafüred felett. 
A szerbek megszállták Hódmezővásárhelyt.
 A csehek bevonultak Miskolcra, Sátoraljaújhelynél és a Hernád völgyén támadásba mentek át. A lakosság segíti őket, és senki se áll ellent. A vörösök futnak, irtózunk a megszállóktól és várjuk őket.
Orgyilkosoktól várjuk, hogy megmentsenek hóhérainktól!
  Csak azt látja, aki magyar és éhezik, hogy külföldi alattvalóknak a tanácsköztársaság védelmet ad.”Külföldieket védő hivatalt” állít fel, mi üldözöttek vagyunk saját hazánkban.
   A történeti századok alatt idefutott oláh, szerb védelmet kérni jött hazánkba.
  Őrhalom felől bőgnek az ágyúk, ma éjjel támadnak a csehek – mondják a katonák.
Május 3.
    Az oláhok elfoglalták a szolnoki hídfőt! Mennek Budapest felé.
 Kun Béla megbukott… - falvakban szétfutottak a hírek. A szügyi kommunisták hirtelen udvariasak lettek.
Le a Proletárdiktatúrával – kiáltja el magát valaki. Még a politikai frontmegbízottak is elszivárogtak. Állati fegyelmezetlenség lett úrrá.
   Balassagyarmaton kitört az ellenforradalom. –Sohasem voltunk kommunisták – kiabálják az utcán az emberek.
Gyarmaton a csehek támadnak – a vasútvonalat akarják. A város katonailag tarthatatlan. „Le a Proletárdiktatúrával”! – Ők hozták nyakunkra a cseheket! – kiáltják többen.
   Az Ipoly túloldalán mozgalom látszik. A gyarmati utcákon halált ordítanak a burzsujokra a proletárok, s leölik a túszokat, a bejönnek a csehek. A város izgalomban van, a sorompókat őrzik… Puskával, hátizsákkal futnak a katonák…
- Be a házakba! Senki ne maradjon az utcán! A csehek ideát vannak… Gépfegyverek kattognak, ágyú dördül. Átjöttek az Ipolyon! Puskalövedékek repülnek az éjszakában…
Balassagyarmat. Május 4.
Híre jött, hogy megbukott a Tanácskormány. A Vörös Hadsereg mindenütt szalad. – A nép haragját a polgárságra hárították.
Pogány elvtárs mozgósítása: „Riadó! Rossz hírek jönnek a frontról! A szervezett munkásságon áll minden! Ma az a helyzet, hogy Budapest forradalmi proletáriátussága nem bízhat többé a frontban… A diktatúra válságához értünk!”
Az Újság csupa felkiáltójel: A gyári munkászászlóaljakhoz! Felhívás! Parancs!
   Az emberek, akik várták, hogy május 1. ünnepén enni adnak, éhezve, a vörös színtől beteg szemmel, mint az őrültek tántorogtak a bizonytalanságban. A „vörös téboly” tobzódó színe még a házak falán, mikor 2.-án délután az új Városháza nagytermében remegve gyűlt össze a kormányzótanács. A megeredt záporban a vörös papír mindenfelé ázott az esőben, a gipszszobrokon, az aszfalton. – Mint egy véres mészárszék a város. Közlik az újságok a munkástanács közléseit” az imperializmus felvonuló csapatai elől a Vörös Hadsereg szaladó tömegei menekülnek.
Kun Béla arcába meri mondani annak a nemzetnek, amelynek egykor Kossuth azt mondta: „Leborulok a nemzet nagysága előtt” – Kun Béla köpni akarna: „Nem a románok, hanem saját csapataink veszélyeztetik Budapestet! Le kell fegyvereznünk, hogy legalább a fegyvereket megmentsük a proletáriátus számára. A többsége a csapatoknak olyan, hogy védtelenül van kiszolgáltatva a román támadásnak!
„Elvtársaim! Odaadjuk-e Budapestet, vagy küzdjünk Budapestért?
Én, elvtársaim azt mondtam mindig: nem ismerek erkölcsöst és erkölcstelent. Én csak egyet ismerek, azt, ami használ a proletáriátusnak és azt, ami árt a proletáriátusnak. Én azt mondom, becstelenség a burzsoáziának igazat mondani, hogyha ez árt a proletáriátusnak. Én azt mondom, önöknek, hogy a munkászászlóaljakban sincs meg az a harckészség, hogy Budapest megmentésére gondolhassunk…”
„Mi kis csoport, a munkásmozgalom többsége ellenére kezdtük el a harcot a diktatúráért…- És megvallja sikerének titkát -: Valami érzés bennem, hogyha most elpusztul a diktatúra, csak azért pusztul el, mert kevés vérébe került a proletáriátusnak. Igen olcsó volt, ingyen adták neki…”
- Csakugyan semmibe se került, csak a Júdás-pénzbe és talán Magyarország életébe -. Mert Kun Béla most már lemond az egész Magyarországról, felajánlja a birodalmat, hajlandó kielégíteni minden cseh, oláh, szerb területi igényt, ha a hatalmát meghagyják neki. „Budapest, ahol a tagadás megvetheti a lábát a kapitalizmussal szemben.” Nem emberi hatalomvágy ez többé, de féktelen állati mohóság, mely le engedi tépni a préda tagjait, csakhogy a szívét felfalhassa.
Miután alkuba bocsátotta egy nemzet ezer éves hazáját cserébe egy városért, ijedtében táviratilag kínálta a kis rabló szomszédoknak az ősi földet. „Nem élvezetből csináltuk, amikor azokat a sürgönyöket elküldtük a körülöttünk levő burzsoá államok kormányainak.” – Idegenebb nyelven, idegenebb lélekkel még sohase beszélt senki Magyarországon. 
„Ha lehet, védjük meg ezt a diktatúrát Budapest előtt, a Bakonyon keresztül. A hatalomról lemondani sohasem szabad! A Munkástanács döntött. Határozatban kötelességévé tette a szervezett munkásságnak, hogy a végsőkig védje meg a proletárdiktatúra vívmányait!”
Surek elvtárs szónoklata: „Tisztelt Munkástanács! A burzsoázia mindenütt vigyorog és örül. Ezt a vigyorgást rá kell fagyasztani az ábrázatukra! Holnap ki kell mennünk a gyárakba, és az legyen a legelső, hogy a burzsoáziát tényleg tessék kiirtani a szó szoros értelmében. Mire ideér az antant, ne találjon mást, csak a hegyeket a burzsuj holttestekből és egy elszánt proletársereget. Annyit sem szabad belőlük életben hagyni, hogy kormányt lehessen velük alakítani!” 
A lapok nem közölték a beszédet külföld miatt, de politikai agitátorok széthordják Surek elvtárs szavát. A fegyháztetőre szerelték fel a megfigyelő-állomásokat a túszok fölé. - Hadd lövöldözzék a csehek! --A katonák elállják az ételt vivő asszonyok útját, belenéznek kosarukba, kiveszik, ami tetszik: utolszor viszitek! Ha bejönnek a csehek, felakasztjuk a disznókat!
Május 5.
Az ágyúzás szünetel, a város előbújik – elosonnak az emberek egymás mellett szótlanul.
A város piros lobogódíszben áll. Az antanthatalmak visszaparancsolták az oláhokat. Most ott állnak, túl a Tiszán, mi pedig pusztulunk idebenn…
Szamuely nem ér rá jönni. Ő teremt rendet a városokban, melyek kitűzték a fehér zászlót. Hajdúszoboszló után Abony – 3-án 6 túszt akasztott fel. Maga tette a kötelet a nyakukba. – Jól fog menni – veregette meg a hóhér vállát – ügyes hóhérom van -.
Vérfoltok sokasodnak az országban. A lánchídon nagy vörös vértócsa. – Atyja és fia, akik egész életükön át dolgoztak, és ezek ölték meg, akik, dolgozók vezéreinek nevezik magukat.
Április 27-én történt, Budapest területén este 10 után, amikor senkinek se volt szabad az utcán járni, és be kellett sötétíteni. A világos ablakokba belőttek a terrorlegényeik. Fegyveres teherautók száguldottak szét a néptelen utcákon. Túszokat szedtek az utcákról az éjszakában. Embervadászatot tartottak. Akkor Pestnek vette útját az autó és a Lánchídnál megállt. Leszállították a két férfit az alsó rakodópartra, majd a hídpillérnél lelőtték agyon a két megkínzott embert. Kétszer loccsant a Duna. A kommunisták áltatják a feleséget, hogy a gyűjtőfegyházban van, odavitték az autóban ülőket. Az asszony azóta naponta a fegyház kapujában várja férjét és fiát. Az őrség veszi át a fehérneműt.
A börtönben sorsukat várják a túszok. Heccből levezetik a fogház udvarára egyik-másikat, szemét bekötik és lövöldöznek a fejük felett. A hír százakról és százakról beszél, a magyar nemzet kiválóságairól: grófok, püspökök, Wekerle Sándor volt miniszter, az Akadémia elnöke, Herceg Ferenc, volt földügyminiszter, Darányi Ignác, írók, földbirtokosok, Dessewffy Aurél, akit felesége ravatalától hurcoltak el a vöröskatonák…
Május22.
 Az ágyúk egész éjszaka dörögtek.
A politikai frontmegbízottakat figyeltetik szuronyos-katonákkal; felváltva tiszteket. Minden tiszti szállás előtt két szuronyos áll, asztaluknál is, a szobájukban hálnak. Trockij a WC- k előtt kínaiakat alkalmaz, itt zsidókat…
   Elvtársak jöjjenek! Ponyvával letakart trénszekerek dübörögtek Gyarmat felől. Kiürítik az Ipoly mentét. Tábori konyhák vonulnak az országúton, lovas katonák ügetnek. A trombitás sorakozót fúj. Senki nem hallgat rá.
   Ha a csehek csakugyan megszállnák Balassagyarmatot, Szügy határánál fegyveres katona állja el az utat, szuronyt szegezve, minden csomagot megnéz. Kocsikon menekül a gyarmati direktórium. A szőlőhegyen dörögnek az ágyúk; egy-egy gránát surrog el az Ipoly felett. A város felől trombitahangok; emberek szaladnak, a direktórium visszatért Balassagyarmatra.
Május 23.
   Hajdúszoboszló, Szolnok, Abony, Miskolc, Fülek, Balassagyarmat halottai hörögnek; az Ipolyon túlról dörögnek az ágyúk, recsegő robbanással felelnek a vörösök a nyíresből. A páncélvonatot kilövik a csehek, nem engedik be az állomásra.
Vésztörvényszékek ítélkeznek az éjszakában, közben nyargaló autók viszik szét a halált… Kun Béla évtizedekre szóló tervekről beszél.
Az oláhok mozdulatlanul állnak a Tiszánál.
Május 24-25.
 A sarcolás, az ostromállapot, a gyilkolások sora folytatódik. Hónapok óta tartó kivégzések folynak itt.
Budapestről szívszorító hírek érkeznek. A város éhezik. Kun Béla a Munkástanács ülésén csak a vörös-proletárokról beszél – nekik van elég tartalék – nyugtatja őket, számukra élelmiszerjegyeket hoznak forgalomba. Osztályozzák a lakosságot – kik kaphatnak kenyeret -.
Vörös jegyet kapnak a testi munkások, vöröskatonák, kiváltságosaik. A kék jegyet a hivatalnokok, tanítók, özvegyek, nyugdíjasok. A többiek éhen halhatnak.
Gyermek és gyermek között is különbséget tesznek iskolákban, óvodákban kiválasztással kapnak enni.
 
Folyt. köv.
 
                                              
 
 
 
                                                
Rovatok: 
Egyéb