Adj erőt, Istenem, hogy
Elviseljem terhedet, mit
Rám osztottál, mikor kereszted
Vállamra helyezted.

Édes a teher, s cipelem.
Nem kín ma már, mert értem,
Hogy lassan életem végéhez értem.
Felnyílt a szemem.

E fejezetet még lezárom,
A múltamon elmélázok és
Számba veszem, mit megtehettem.
És amit már nem lehet.

Aztán szép lassan bezárom és
Poros polcra felrakom a Könyvet,
Miben nem leszek más, mint egy fejezet.
Béke van lelkemben.

Már nem hiszek a pipacsokban.
Talán kissé elfáradtam,
De még hiszek Benned, mint Uramban.
Kereszted már nincs utamban...