Következetességből!

Tüzér voltam, ágyúgondnok –
ott játszottam a bolondot
Kiskőrösön hetvenhatban
Petőfivel az agyamban.
Világosnál úgy letettem
volna lomha rút fegyverem,
de az orosz volt a barát
(Paszkevics csak itta borát),
s a Varsói Szerződéssel,

A Jóisten, ki az égből figyel reánk,
Ezerszer áldjon meg minden édesanyát!
Áldja meg ezerszer, hiszen úgy is kevés,
Amit én adhatok: egy árva ölelés.

Drága Édesanyám megyek hozzád
De nem csókolom édes orcád
Temetőben pihensz régen
Fájó emlékkép vagy már nekem

E képeket most össze szedtem
Édes mosolyod nem feledtem
Szigorú is voltál néha
Szíved szeretetét nem feledjük soha

Rossz hírem van kedves párducos. 

Azt írja, "Aki csak gyűlölködve fröcsög (mondván OV és oligarchái a patás ördögök), miközben nem érti a nagypolitika elveit, a háttérben meghúzódó nagypolitikai érdekeket, illetve a nagypolitikától várja saját életének mély változását, azzal nehéz és meddő vitázni észérvek mentén." 

Közel a hűs vizű kis patakhoz egy szép zöld mezőn élt Csiga Benő. Tulajdonképpen megvolt minden. Semmiben sem szenvedett hiányt. Egy valami azért hiányzott neki. Alig tudott valamit a világról. Még sohasem járt a zöld mező határán kívül.

(Kép forrása ingyenes: https://pixabay.com/hu/f%C3%A9reg-a-kis-csiga-a-szorz%C3%A1s-3348470/)

Hamvadó parázs is, néha felizzik,
valami tűznek, ha felcsap a lángja,
szerelem ösvényére, tévedt a lélek,
szerelmem, teli torokból ezt kiálltja.

...Hajnalonként 
bíborba öltözik az ég..
 

Május elseje van, ragyog a napsugara
Hív a dobszó, cintányér találkozóra
Ide hallik a vidám zene szó
Reggel korán, ébresztő,  harsogó
Visszhangozza a Báger  vize

575575

Csak a holnapot, már csak azt add meg nekem.
Egy apró fohászt, egy köszönetet,
hogy mondhassam imáim között, neked is.

Szépek a májusi kertben a fák!
Orgona bokra dús tüneménnyel
bólint rám, amikor már érzi
a jöttöm, szinte letérdel elébem:
„tépj a hajamból, habfürtök
özönéből, s lepd meg a kedvesedet:
hogyha belégzi az illatomat,

Tavasz van, április
Ragyog a nap fénye
Nézegeti  magát a nap
A tó tükrében

Tavasz van április
Virágok nyílnak
Kertemben kinyílt egy kis virág
Eddig a szomszédban nyíltak

Szomszéd néni ültette
Szorgos gondozással
Minden április hálálta neki
Kék özön virággal

Fagyott madár egy
síron, késik a tavasz
jég-tükör álom

Messzi út végén
egy vándor pihen, botja 
tartja az eget. 

Virtuális kesergő

Keserű pohárban az utolsó cseppek,
lelkemet nyomasztó élet- hordaléka,
 sötét bugyraim már szeméttel megteltek,
elrejteném őket feledés-lomtárba.
Mint ahogy félre dobtak már engemet is,
Divatos fertőzés a feledés szepszis.

                             Brenner János emlékére

Ezerkilencszázötvenhét
vérgőzös, Kádáros telén
az ügyeletes csőcselék
megölt egy ártatlan, szerény
káplánt hajnali homályban –
csend a szívben, vér a szájban.

Csak azt tudom, hogy nekem is volt,
volt valaha, egy drága jó édesanyám,
olykor örömmel mesélt, az érzéseiről,
de Ő már a mennyből figyel le rám.

Hozzád bújni vágyom, csak egy pillanatra,
S vágyom, hogy e pillanat végtelen legyen.
S úgy vágyom súgva-kimondott szavadra,
Mely balzsamír lehet megsebzett lelkemen.