Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Vers

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Nincstelen leszel

Rovatok: 
Vers

Egyszer majd nincstelen leszel.
Hiába a kapzsiság, a gazdagság,
úgy mész majd nincstelen innen,
ahogy a földre érkezel.

Egyszer majd ráébredsz,
innen magaddal semmit nem viszel.

De akkor már késő lesz,
hogy majd úgy gondold,
most már hiszel.

Lehet a tettekért,
nem a menny, hanem a pokol visz el.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Igaz

Rovatok: 
Vers

Nem lesz igazán bizalom a hazugság után,
igaz barátság sem az árulás után.
Mint ahogy nem lesz igaz szeretet sem a gyűlölet után,
és igaz szerelem sem a megcsalás után.

Nem lesz igazán öröm az okozott sok bánat után,
nem lesz őszinte nevetés a sok átsírt éjszaka után.

Cirka
Cirka képe

Csónak

Rovatok: 
Vers

Kis csónakot rég használták,
vele a vizet rég nem járták,
az oldala korhadt deszka,
fűzfa ága takargatja.

Nincs gazdája, elfeledték,
haszontalan, partra lökték,
lassan merül, víz ellepi,
deszkáját az idő eszi.

Akik vele tavon voltak,
halat vajon sokat fogtak?
Vagy csak ültek álmodozva,
holdat nézve kézen fogva?

Cirka
Cirka képe

Napi pozitív

Rovatok: 
Vers

Fehér a város,
fehér a táj,
csupa szépség
és csupa báj.
Fehér a hegy,
csillog a hó,
gyermek örül,
szánkózni jó.
Hógolyót gyúr,
kesztyű ázik,
az se nagy baj,
keze fázik.
Pár nap öröm,
majd eltűnik,
napsugarak
messze űzik.

TM

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Alszik az erdő

Rovatok: 
Vers

Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Odvában éhesen alszik a farkas,
álmodik, étke egy hatalmas szarvas.

Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Felriad a farkas,
hol lehet a szarvas.

Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Elindul, szaglász a farkas,
viszi az éhség, mi rajta hatalmas.

Lénárd József
Lénárd József képe

Egy marionettbábu

Rovatok: 
Vers

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.

Múló évek apró örömei ritkák,
de táncolni kell, mozognak vonók.
Szól a zene, s a régi dallamok
kézfogásait tanulják az unokák.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Fohász Attila, a hunok királyához

Rovatok: 
Vers
Ó, Attila, Bendegúz vére, hunok nagy királya,
Reszketett Európa, kardod, ha látta.
Félt tőled Napkelet és Napnyugat,
Reszkettek tőled mind a nagy birodalmak.
Most kellene jönnöd, szólítanálak.
 
Nagy szüksége van a nemzetnek,
Fiai földönfutóvá váltak.
Múlt században nyögtük
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Don kanyari ütközetre emlékezve

Rovatok: 
Vers

(2013.01.12.)
Zajló, múló történelem,
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.

Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát!
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Szeretetország

Rovatok: 
Vers

Mikor a nagyszüleim kapuján beléptem,
egy egész más világhoz, szeretetországhoz értem,
ott náluk soha, semmitől sem féltem.

Nagyanyám, mikor meglátott, mindig örült,
szeretete már messziről felém repült.
Mosolyát most is látom, fényesebb, s szebb tőle a világom.

Nagyapám tanítgatott, mindenfélét megmutatott,
sok falusi örök értéket átadott.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Üzenem hazám minden magyarjának

Rovatok: 
Vers
Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak,
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam.
S boldog voltam, szép arcát láthattam.
Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
Ő állította meg régen a törököt, a tatárrajt.
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát
Osztrákok uralmától, zártuk a határt.
Kovácsné Lívia

Néma sóhajom

Rovatok: 
Vers

Hiányzik nagyon a szó,
a kimondott szó,
a beszélgetés,
az érintés,
a mosolyod,
a biztatásod!
Hiányzol, ha távol vagy,
én itt, te ott,
kint tombol a nagybetűs ÉLET,
szívemben vergődik a lét!
Az életben bármennyit éltél,
mindig túl nagy a tét!
Hiányzik a nyugalom,
a békés együttlét,
a kezed puha érintése,

Cirka
Cirka képe

Életem útján

Rovatok: 
Vers

Megettem kenyerem kétharmadát,
hoztam jó és rossz döntéseket,
hullattam könnyet, vidáman kacagtam,
kaptam simogatást és ütéseket.

Az ember mindig tervezget,
próbál kibogozni kérdéseket,
és a válaszokból magának
felállít egy értékrendet.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Vajon a lelkek .. (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Vajon a lelkek,
ott messze,
Nálad, Uram,
fent a Mennyben,
figyelnek még néha ránk?
Látják sorsunkat,
hogy hogyan élünk nélkülük tovább?
Hogy összeomlott világunk,
mióta itt hagytak?
Látják, hogy sír a lelkünk,
mikor nevetünk?
Hogy gondolataink nem nyughatnak?
Hogy mosolygunk,
mikor szenvedünk?

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Szívküldi (Enikő szócsepek)

Rovatok: 
Vers

Képkeretet válogattam,
közben titkon Rád gondoltam.
Évikével nézegettük,
rakosgattuk, illesztgettük
képeimhez a keretet.
 - Vajon, melyikben a legszebb?
És mert hasonló ízlésünk,
összeakadt pillantásunk,
a legjobbra rátaláltunk,
jót nevettünk, szívünk örült,
következő képem sorra került.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Becsüljétek az időseket

Rovatok: 
Vers
Becsüljétek az időseket!
Sokan megértek már szörnyű éveket.
Becsüljétek az idősöket!
Háború, beszolgáltatás, forradalom
Gyötörte szívüket, lelküket, testüket.
Becsüljétek az időseket!
Társuk a bot, lábuk roskad,
Hajlott hátuk, bizonytalan járásuk,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Tavaszt várom

Rovatok: 
Vers
Mint szomjas szarvas,
Hűs forrást keresve,
Úgy vágyik a szívem a kikeletre.
 
Mint éneklő pacsirta,
Énekét, ha zengi,
Itt a tavasz, fennhangon énekli.
Mint a széncinege csicsergi,
Nyitni kék, nyitni.
 
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre,
Cirka
Cirka képe

Lélek

Rovatok: 
Vers

Börtönéből szabadulna,
keresi útját a lélek,
de foglya az egónak,
hiába fia az égnek.

Tekintget magasra,
oda vágyik vissza,
hol a születése,
hova emléke hívja.

Amíg várakozik,
bölcsességet tanul,
megérti, mit kapott
végzendő feladatul.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Bíró Kati emlékére

Rovatok: 
Vers

A családfánkat szerkesztve
hoztál legősibb képeket,
 máris a kezdő kedvenc lett,
szívünk áraszt köszönetet.

Legutóbb, mikor kerestelek,
utólag levél érkezett.
Keresztfiad ismertette,
ágad nem hajt már levelet.

 Szívünk őrzi emlékedet,
családfánk a fényképeket.
Nagyit, aput, testvéreket.
kincset érő emlékeket.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Pedig csak szavak

Rovatok: 
Vers

Lehet rövid idő, vagy akár évek alatt,
kimondva, s kimondatlanul, emberek közé emelhetnek falat.

Hozhatnak boldogságot, szerelmet s reményt,
ha kedvesen szívedhez szólnak, vagy írnak belőlük regényt.

Elmondhatnak megannyi hazugságot,
s ezzel okozhatnak benned csalódást, vagy ha elhiszed, vakságot.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Jégvirág az ablakon

Rovatok: 
Vers
Jégvirág az ablakon,
Hajnal hasad, virág nyílik.
Jégvirágba font üzenet,
Jégcsapok az eresz alján.
 
Tél festi a tájképeket,
Hideg künn is, benn is bénít.
Havat hozott a szél,
A rőzseláng melegít.
 
A fáma szegénységről beszél,
Rönkökből épült fenyőfa.

Oldalak