Előttem egy üveg pezsgő,
nincs lehűtve, nincs értelme.
Tőled kaptam, nincs sok éve.
Együtt vártunk alkalomra.

Messze nézek, elmerengve.
 - Van szilveszter a mennyekbe’?

Sós a könnyem, marja szemem.
Ilyen az örök szerelem?

2024. december 31.

TM

Könyörtelen az idő,
elhozza a ráncokat,
lassú tipegéssé teszi
a pörgő táncokat.

Üveget rak szemek elé,
ősz fürtöket festeget,
görbe hátra és derékra
pakolja a terheket.

Újra elhoz álmokat,
felidéz sok emléket,
elfeledett dolgokról,
régmúltról meséltet.

Csillognak a jégcsapok, deresek a fák,
szépség mindenütt, fagyott a táj,
farkasok üvöltése messzire száll,
a falka éhes, vadászni jár.

Véresek a pofák, hamar alkonyodik,
de a fiatalság még játszadozik,
utolsó sugaraknál finoman havazni kezd,
hófehér takaró fedi el vétkeiket.

TM

Hideg hó lepi be a tájat,
Szíved a fájdalomtól fázhat.
Fagyott szívvel nem lehet énekelni,
Nem lehet dalra kelni!

Kismadár száll az ágra,
Hótakarót rázza, rázza.
Talán felolvad a szív magánya?
Énekétől, melyet cifrázza.

A hideg nem enged, szívem járja,
Jégpáncél fogva tartja!
Nem fakad az a dalra!
Fehér hó betakarja.

köszönteném magam
de elnémult a szám
verset írnék hozzám
de kiszáradt tintám
vigasztalnám magam
de nem sírok értem
életem kenyerét
már régen feléltem

Akárhogy is menekülsz,
egyszer utolér,
mint a köd hozta dér.

Sok mindenre megtanít, hogy
hogyan viseld el ezt a kínt.
Sokat leszel miatta egyedül,
lelkedben majd csak a szél hegedül.

Öledben pár megsárgult levél
még a boldogságról mesél.

Az élettől kaptál egy jegyet, hogy használd ki, utazz, ahová csak lehet.

Remélem, jó hosszú lesz az út, mely biztos göröngyös is, s hoz majd derűt, s borút.
Bár mindenki maga választ, békét akar vagy háborút.

Viszont a többi része boldogság, szerelem, mosoly, hidd el.
Itt a jegy, hát vidd el!

Használd ki ezt a jegyet, visszaváltani úgysem lehet.

Eső mosta utakon szél söpör ma végig,
Elfújja az óévnek minden fájó emlékét.
Ne csüggedj hát, én lelkem, ne add fel reményed,
Meglásd, jót hoz még a holnap, csak emeld fel a szíved.

Most még nehéz, ma még a csend is hallgat,
De holnap virágok nézelődnek az ablakomban.
Ma még fáj minden emlék, a szívem nyugtalan,
De holnap kitépem lelkemből a síró múltamat.

Most még messze a nyár, kopaszok az ágak,
De holnap énreám új utak várnak.
Ma még zilált a hangom, remeg, reszket,
De holnap eltemetem én az összes könnyem.

jer ölembe, ízibe
drága kincsem, Gizike
jer, s lekerül a rékli
vár ránk az üres kégli
hisz rajtam sem lesz lajbi
csak buli lesz, nem lagzi
bagla közt is csudajó
csak kell hozzá vonyogó
ne légy drága oly bászli
nem hagylak elcsoffadnyi
ha nem tetszik a bagla
akkor ott lesz a lésza
nem foglak meggyötörni

Ahol elküldtek,
ott fogsz hiányozni a legjobban.
Ahol megtaposott az élet,
ott leszel a legerősebb.
Ahol el akartak feledni,
ott leszel majd feledhetetlen.
Ahol a szíved egy darabja ottmaradt,
ott leszel jelen az egész életben,
mint aki valakinél örökre ottragadt.

TM

Milyen volt az esztendő,
készítsek egy számadást?
Volt-e benne, ami jó volt,
és mi hozott változást?

Eget verő, falrengető,
sorsfordító esemény,
nem mondhatnám, hogy megesett,
inkább volt egy langy regény.

Örültem az unokáknak,
nyugdíjba is vonultam,
egy csodaszép kitüntetést
verseimért megkaptam.

Huncut vagy, mondtad huncutul,
szemünkben zöld manók kacagtak,
és egy apró róka égszín madarat kergetett.
Kavartad kávémat, habját kóstolgattuk,
vállamon egy puszid mosolyomban fürdött.
És a konyhaszekrényben,
a mindent értő csendben,
két kicsi csésze felnevetett.

2024. december 30.

TM

Pince, kamra legyen tele,
a sok férget vigye el az óév tele.

A betegség elkerüljön,
asztalod az minden jóval megterüljön.

Tavasszal már fagy ne legyen,
szőlő érjen, újbor forrjon kint a hegyen.

Ha asszonyból vagy, azt kívánom,
szeressenek egész évben, télen, nyáron.

Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm, Uram!

Szeretném boldoggá tenni az embereket!
Egyedül nem megy, csak Veled!
Járd át gondolataimat, szívemet!
Átengedem magamon Fényedet.

Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm Uram, egyszerű,
gyermeki hitemet.

Rejtem titkomat előled,
Éjjel hiába keresed.
Megbújik szívemben, alszik.
Pecsétet teszek ajkamra,
Ha ébredek.

…………….

Gondolatok mögé bújik,
És míg ezer szóvirág nyílik,
szívembe rejtem csendesen,
bezárom,
és kulcsát titkos-zsebembe elteszem.

…………….

Egy titkos, szép világ
(Enikő – szócseppek)