Nagyon vártunk, Kincsem. Ott izgultunk
Mindnyájan a szülőszoba előtt.
Nagyon vártunk, Kincsem. A legkisebbet,
Izgatottak voltunk egész délelőtt.
|
Éjszaka volt, a címre pontosan érkeztem,
Kerestem a csengőt, hiába, nem találtam.
Még talán morogtam is, és hinni sem hittem,
Megint átvertek? Pedig igen, konstatáltam.
|
Emlékek... azok a gyönyörű emlékek...
Drága, jó feleségem, hol vagy már?
Kereslek mindenben, mindenhol kereslek...
Vajon volt még egy ilyen álompár?
|
Arcképed előtt... / PÁLYÁZAT - 2. vers
Fekszem az ágyon, és arra gondolok,
Milyen is volt régen, mikor még nem voltál.
Egy öblös pohárból Whiskey-t kortyolok,
S nem tudom, vajon mért engem választottál?
|
Nyílik a fehér orgona,
Kis szívem dobban egy szóra,
Édesanyám, hozzád jöttem,
Anyák napját köszönthessem.
|
Ketten (Szonett) Pályázat
Kezem a kezedben, és állunk némán,
Nem kell nekünk szó, a szívünkkel látunk,
Ámor velünk van és csukott szemhéján
Visszatükröződik, mire rég vágytunk.
|
Három bájos kis angyalka
Röppent be az életembe.
Okosan és nem egyszerre,
Megszokáshoz időt hagyva.
|
Van két kutyám, Harold és a kicsi Bringa,
Jót játszanak ők mindig kint az udvarba'
Harold az én igazi, saját kutyám
|
Csendben ülök a szobában,
Köröttem csak egy légy zümmög.
Várom a csodát a csodában,
De csak a férjem hümmög:
Már megint a gép előtt ülsz?
|
Egy híres ideggyógyász rendelőjében
Megjelent egyszer egy jól öltözött férfi,
Látszólag jól érzi magát a bőrében,
De tudja, bánatát senki meg nem érti.
|
Meghalt... Ki siratta akkoriban, nem tudom
De ádáz gyilkosok állták körül a sírját
Vérrel és könnyel áztatott dokumentumon
Döntötték el a kegyetlen megcsonkítását
|
Valahol a város sűrű zajától
Messze, távol a forgalmas világtól
Gondtalanul élt egy szürke kisegér,
Evett és ivott mind, mi csak belefér.
|
Megtörtént? Igen, ez valóban megesett,
Mert csodák még most is léteznek.
Nem messze, csak hétezer kilométerre
Élt egy kisleány, Tess a neve.
|
Volt egyszer egy gyönyörű,
Fehér bőrű kisleány.
Szőke fürtjein táncolt
A szikrázó napsugár.
Szeretet a szívében
|
Londonból érkezett ez a kis történet,
|
Háborúból jött, megjárta a poklot,
Lelke mélyén mégis a remény lobogott,
Talán egyszer, végre, ő is hazatér,
Családja várja már és nem a csatatér.
|
Hirtelen megdobbant a szívem,
És hevesebben kalapált.
Nem tudtam, de mégis éreztem,
|
Történt egyszer oly réges-régen,
Jó Artúr király idejében,
Hogy az ifjú Artúr királyt,
Kirobbantva csúnya viszályt,
|
Múlt században történt, Amerika szívében,
Indián rablóbanda fosztogatott keményen,
Járták a kikötővárosokat oly serényen,
Nem ismerve semmilyen kíméletet e téren.
|
Lehorgasztott fejjel ülsz
Bánatodba merülve. Nem értem,
Ahogy csendben menekülsz
A világtól, a fénytől. Szerintem,
Gyere játszani!
|