Lehullt egy csillag...
s én kémleltem az eget,
gondoltam, visszateszem,
de ő csak rám nézett,
majd kacéran nevetett...
ne bánkódj, ő már boldog,
hazatalált... érte ragyogott
és hullott le az a csillag.
2018. február 19.
A kép az Internetről.
|
Alig volt talán négy éves,
sötét haját copfba fogta,
cserfes, élénk és beszédes,
amit gondolt, kikotyogta.
|
Szegény családban nőtt fel vidéken,
élete ott csodákat nem rejtett.
A falu csendes állóvizében
boldogtalan volt és reményvesztett.
|
Joe, a farmer, szegény pára,
egy nap balesetet szenvedett,
s mert mindennek megvan az ára,
bíróságtól kért ítéletet.
|
Kicsi Piroska szép leány volt,
karcsú és nyúlánk az alakja,
sok fiút őrületbe hajszolt
és szerelembe csengő hangja.
|
Büszkén állt nálunk az udvaron,
ágai az ég felé nyúltak,
mintha nem érhetné bántalom,
évei termékenyen múltak.
|
Rég volt... úgy negyvenöt éve tán,
még egész fiatal lány voltam,
mint két piros alma fenn a fán,
vele együtt úgy álmodoztam.
|
Gonosz volt és félelmetes,
arca zord és jellegzetes.
Kinn az utcán vadászgatott,
gyerekeket megtámadott.
|
Zakatol a piros vonat,
előre megy, sosem tolat,
irány most a vén Balaton,
gondomat én félrerakom.
|
Szép lány volt a Szidónia,
rajongói körbevették,
de az élet: irónia,
s szakállasként emlegették.
|

Régen történt. Ma már csak mosolygok az egészen. A mai fiatalok pedig meg sem értik, hogy milyen világban éltünk valamikor.
|
Egy tekintet és egy mosoly,
ennyi jut belőled, nekem.
A szívem, érzem, már fogoly,
hisz elraboltad, kedvesem.
|
Morzsa kutya csontot talált,
nagyot mordult örömében,
szíve egyre csak kalapált,
alig fért el a bőrében.
|
Volt egy tücsök, nagyfülű
kezében egy hegedű
éjjel-nappal muzsikált
és csak néha szundikált.
|
Csigabiga felcsigázva
elindult a hosszú útra
hátrahagyott fűt, fát, bokrot
mamájának kötött csokrot
|
még eleven az emlék,
ahogy pipád füstje körülleng,
még eleven az emlék,
ahogy kedves hangod visszacseng,
még most is fáj az emlék,
s az elmém egyre azon töpreng...
miért?
|
Csillogó, ragyogó gyerekszemek
áhítattal lesik a csodákat.
Tágra nyílt, őszinte tekintetek
mindig kedvesek, mindig vidámak.
|
lehet, rossz anya voltam
túlzottan szerettem
minden pillanatban csak
őérte reszkettem.
|
Ott állt... magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.
|
Emlékszem. Még ma is érzem
azt a tiszta, friss illatot,
mikor féltve, a sötétben
megnyugtattad "Kiscsillagod".
|