Hull a hó!
Hullajó!
Itt van már a Télapó!Nyusziruhát öltött,
közben tojást költött...
Áprilisi tréfa? - füstölgött.
De nem lehet cáfolni,
s ment havat lapátolni.

Nyuszi pajtás ajtót döngeti
piros tojással keze teli
nyomában a gazda
nagyot üt most rajta
a tojástolvajt így bünteti.

Ma korán reggel mire ébredtem?
Azt hittem, álmomban eltévedtem,
valahol az utat elvétettem,
s a látványtól kissé elképedtem.

De ne gondoljátok, hogy bolond vagyok!

Vajon lesz-e álomból valóság,
ha messze száll a kínzó gyötrelem,
s minden rosszat, mit a múltban mondtál,
majd elmossa a gyógyító jelen.

Megszülettél, s jött a hír veled,
nem élheted úgy, mint mások,
kicsi életed... 
reméltük, felforgatod a világot,
sírunk és féltünk, de érted a harcot 
soha nem adjuk fel.

Ó, New York... bár esőben még nem láttalak,
mikor nálad jártam, még ragyogott a nap,
sugarait millió ablak megtörte,
s fényét a forró aszfalt pora elnyelte

Állok az ajtóban, ahol búcsút mondtál,
és még utoljára a szemembe néztél,
lehajtottad fejed, és csak ennyit szóltál:
"készülök, hogy elmondjam neked", bár féltél,
nem értenélek meg, s rám hiába vártál,
de tőlem akkor, ott, megértést reméltél...

Ha jól figyeltek, hát elmesélem
a tavalyi farsangi élményem,
elárulom még azt is most nektek,
hogy lett az öregasszonyból gyermek.

némulnak már a szavak
és üresek a lapok
álmaik szétfoszlanak
őrzik fenn az angyalok

Kicsi Tündi, meg a Tibi,
két kis komisz álmodozó,
kézen-lábon sok-sok bibi,
mindenre rácsodálkozó.

Elmondom most mindenkinek,
mi történt ma énvelem,
mikor morcos bürokraták
felbosszantottak engem.

Két csöpp kis gyermek, két ér, két apró patak
napvilágot látott zordon erdők mélyén,
gyenge lábacskáik sziklákba botlanak,
majd egyesülnek Donaueschingennél.

Mostanában nem tudtam fenn lenni a lapon, az Interneten is keveset voltam, szinte semmit. Az elkövetkezendő időben is sajnos keveset leszek fenn, sajnos, édesanyámmal sokat jártam orvoshoz, most kórházban van.

gyertyafénynél ülünk
pislákol a lángja
szemünkben megcsillan
fénye és sugára

fekete az égbolt
sűrűvé lett a köd
elfeledem, mi volt
de van, mi összeköt

S akkor... megpillantottalak
egyszer már megálmodtalak
hittem, mi még találkozunk
rám nézel... s összeköt sorsunk.

Kérdezlek, mit látsz, hogyha rám nézel?
Bár attól függ, irántam mit érzel,
barátságot, szerelmet, vagy semmit,
vagy csak szimpátiát  - egy szemernyit.