Kérj tőlem bármit, én megteszem
lopózz a szívembe, nesztelen
érezzem két erős karodat
hozzám simuló mellkasodat...
Szeress majd nagyon, kedvesem!
|
Akkor még nem láttalak
de már megálmodtalak
álmomban dajkáltalak
majd életre hívtalak
|
Csendben fogod megfáradt két kezem
hajam ősz tincseit egyengeted
mosoly bujkál ajkad körül, s nekem
e perc örökkévalóság veled.
|
Annyit éltél, mint most a gyermekem,
de még mindig érzem, hiányod fáj,
ha írok rólad, nedves tenyerem,
és sírásra görbül szem és a száj.
|
még nem látlak, de már érezlek
kicsi szíved itt dobban bennem
még nem hallak, de már kérdezlek
mikor tarthatlak tenyeremben
|
(Evokáció - Ady Endre: Párisba beszökött az Ősz c. verséhez)
Ablakomon bekopogott az ősz,
bebocsátást kért fáradt lázasan,
és én hallgattam halk neszezését,
zordon, de nyájasan.
|
Megszólsz, mert Down-kór, miben szenvedek,
pedig tudod, erről nem tehetek,
szemem, ha rám mosolyogsz, lásd, ragyog,
mert hidd el, s tudd, én is ember vagyok!
|
Némán lépkedett, rögös útját járta,
lába vitte, szíve vezette tova,
mosolyát már régen magába zárta,
lépte határozott, s mégis tétova.
|
Szürke égbolttal búcsúzik már,
s tarka levélsipkát ölt a nyár,
az akácfa korhadó törzsén
fakopács keres-kutat büszkén,
mert éhes a kis család.
|
A nyolcadikat végeztük,
egy igazi csipet-csapat,
bár a humort értékeltük,
nem kaptunk angyalszárnyakat.
|
Ha gyertyámnak csak bús csonkja maradna,
s kékben játszó lángja sem pislákolna,
ha testemhez már csak emlék tapadna,
és lelkem csak verseimben lángolna,
akkor se feledjetek!
|
Életünk során sokszor hetvenkedünk,
mert csintalankodni mindig van kedvünk,
megéljük sorban kerek éveinket,
feledve persze ballépéseinket.
|
Szétestek napjaim, perceim, s óráim
virrasztok álmatlan éjjelek óráin,
elfogyott erőm, de kitartok végtelen,
nem lehet még rajtam úrrá a félelem...
féltelek.
|
Szól már a muzsika, vigadoz' a násznép,
táncra perdül lábuk, már a bútor sem ép,
ropja az ara is, boldog pír az arcán,
mellette a párja, karja nyugszik karján.
|
Forró a nyár, és forró a szerelmünk,
hűs patak partján hűtjük le vágyunk,
tűz fenn a nap, és a nyár szítja hevünk,
virágszőnyeg borítja nászágyunk.
|
Drága Társaim, pár szóban csak, de szeretném veletek megosztani az örömömet. Megszületett legújabb könyvecském, amelynek címe: Szerelmem: Erdély. A könyv első bemutatója augusztusban lesz Kolozsvárott, a Magyar Napok idején. Úgy érzem, méltó helyen, méltó környezetben. Drukkoljatok nekem, hogy sikeres legyen!
|
a tengerből egy csepp, véletlen,
ahogy e világra érkezel
a mindenséggel, mint a porszem
egybeolvadsz, az ég őrizzen...
|
Csak egy mosolyt látok,
ha tükörbe nézek,
sikerek, bukások
rám mind visszanéznek
|
Volt egy álmom, messze jártam,
tündérkertben rád találtam,
lágyan omló falevelek
úgy öleltek, hogy lebegek
|
Néma a dal, és néma a szó
hallgat a gitár, nincs zeneszó
néma a dal, őrzi hangodat
elvitt messze a Zenevonat.
|