Verset írok hozzád!
Verset, érzelmek vad sorát
Kegyetlen szíved, hangos a szád!
Vers kegyelemért kiabál!

Süvít a vad böjti szél!
Az rázza ablakom
Hideg februárban
Az éjben én nem alhatom!

Februári sűrű ködben
Kis cinke hangja szól
Reményről füttyent
Hangot ad, vigaszt adót

Összeszedem gondolataim
Korunk falára mit írhatok?
Sokasodnak soraim!
Amit mind, mind elmondhatok!

Az idő lejárt
A dal tova szállt
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már
Emlék csupán
A dal, a vers, a próza
Elhalkult a hegedű

Kinézek az ablakon
Téli nap süt nagyon!
De hó takarja a tó partját
Hó, hó, ameddig a szem ellát
Tél még mutatja a fogát!

Megkérdeztem a dalos madártól
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól
Miért hozza az esőcseppeket?

Felragyogott a nap az ég peremén
Mégis fagyos tél van, hideg tél
Kemény jégpáncél takarja a tavat
Hollók kárognak fákon, s alatt

Tombol a tél, fákon, ágon
Hó takaró ül a tájon
Ereszen a hosszú jégcsap
Folyó, tó mind befagy

Köszönöm a fényt, a napot
Az augusztusi hullócsillagot
Az érzést,hogy veled vagyok

Gólya madár, gólya madár!
De hamar hazajöttél!
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél!
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is

/Veronai tűzben,az áldozatokért/

Eljött a sötét éj
A gonosz kiterítette hálóját
Ütés koppan, szikra lobban
Kegyetlen láng az égre szállt!

Fújd Krónikás trombitádat!
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza
Szél a fákat tépázza
Zúzmara ül a fákon-ágon
Süvít a szél fagyott tájon

Siratunk és temetünk!
Elmennek sorban, akit szeretünk!
S szomorúan hull a könnyünk
Gyásznapok sokasodnak
Gyengül a nemzet, nincs vége a fájdalomnak

Lehullt egy csillag
Meghalt egy álom
Szívem fáj, úgy sajnálom
Szívemben nem huny ki a csillag
Örökké fénylik, míg rád gondolnak

/2009.ben kaptam meg Mosonmagyaróvár Kultúra Díj-át, a következő
verset írtam,melyet az ünnepségen fel is olvastam./
./1823.o1.22./
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey Ferenc költőnk
Által útra keltél

Ó Istenünk hallgasd meg imánk!
Barátunknak nagy szüksége van rád!
Segítsd őt a gyógyulásban!
Erre kérünk imánkban, fohászban!

/Mosonmagyaróvár és Mosonszentjános között/
                 14km.

Emlékeimbe visszajárok
Visszavisznek fagyos álmok
Tél volt akkor,igazi tél
Hó hegyeket hordott a szél