Kiált a Föld vigyázzatok!
Reng hatalmas haragja
A tűzzel,vízzel ne játszatok!
Eljön a bosszúállás napja !

Tanítottak szépre,becsületre
Villany sem volt,de ők
Fényként jártak,mi fényt követve
Lámpások voltak a tudás mezején

/József Attila születésnapja/

Írom soraim versenyt az idővel
Szomorú magányban, az eltűnővel
Egyszer csak itt terem unokám
- Míra - a kis szöszi, csörfös lány
- Mama kérdezi mosolyg arccal -

/Emlékezve Rákóczi szabadságharcra/
Mint vérben úszó
Vörös napkorong
A Márvány tengeren
Úgy kelt fel a nap

Köszöntelek Április
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Mennyasszonyi ruhába

Mikor a hét teve
Elindult oázist keresni
Nem köszöntötte
Nem várta senki!
Pedig átkeltek tengeren
Szép nagy óceánon

/ Húsvéti gondolatok/

Elnémult harangok
Hangok Rómába szálltak
Elcsendesült Róma
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának

Hét esztendő,hét szál virág
Szó csokorban adtam át
Tavaszt hozó nap ragyogás
Számoltam a tavaszok sorát

Virág Vasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád
Pálma ággal ment a nép eléd
Üdvözöltek,köszöntöttek
Szeretetük sugárzott feléd

Üzenetet küldök 
Én a nagymamámnak
S mindenki másnak

Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !

Esik eső,hull a havas eső könnye
Hol vagy te forradalom szent ünnepe
Március Tizenötödike?
Hol vagytok ti hős hazám fiai?
Hazánk harcát most vívja ki!

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg

/gyermekvers/

Ugrik a mókus 
ágról-ágra
Jó mogyorót
megtalálta
 

Bezártam szívem, elromlott a zár
Bezárult örökre,nem nyitható már
Elszaladt éveket kutatom
Tükörbe nézhetek tudom
Fáradt az arcom súgja,
Sok volt a küzdelem,súlya