„Látjátok feleim mik vagyunk?
Por és hamu vagyunk!”
/Ó magyar Mária siralomból/

„Látjátok mi vagyunk?”
Önmagát pusztító emberiség!
Jézus hiába halt meg a keresztfán!
Mi ebből semmit nem tanulván!

Azt mondták
"Proletár " költő vagy!
Annak tituláltak
Skatulyába zártak
Csak úgy magyaráztak

Virágvasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád!
Pálma ággal ment a nép eléd

Ó én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid !

Emeld fel a fejed!
Szent István népe
Hazámnak,
Kárpát-medencének

Lelkemben szól még a szerenád!
Ifjúságom szép napja
Szív örömét a dal visszacsalogatja

Vándormadárként útra kelek
Felszállok visznek a fellegek
Szét nézek az elterülő tájon
Velem jöhetnél, szíved ne fájjon

Ó gyönyörű tavasz!
Nyíló vadvirága
Fehér színű margaréta
Mezők, szívek boldogsága

Köszöntelek Április!
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Menyasszonyi ruhába

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!

,,Írjak?- Ne írjak?"
Kérdezted magadtól régen
Magyarország osztozott a dicsőségben
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek
Írni kell,erőt adni a jövő nemzedéknek!

Szép volt a gyermek álom
Szép volt a kert és a ház
Hiába keresem nem találom
Romba döntötte a történelem

,,Mikor a kakas hajnalban hármat kukorékol
Háromszor tagadsz meg engemet!"
Háromszor, de a szív nem felejt!
Nem felejti a szeretetet, barátságot!

Kertekben nőt nárcisz ragyogása
Szívet melenget, aki csak látja
Áprilisi napsugár kelyhed nyitogatja
Boldogság vágyával szívet csalogatja

Istenem kiben hiszünk!
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk!
Áldd meg a Te magyar néped!
Nézz le ránk, nyisd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla!

Ó, de rég jártam erre a Hortobágyon!
Égig érő tájat láttam az égre festve!
Ragyogott akkor is a nap koronája
Tüzes sugarát szórta a tájra
Felhőtlen égen ült a táj délibábja!

Tipeg, totyog, meg, meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba, arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek, büszkén lépdel

Egyszer régen, nagyon régen
Volt egy tehenünk, történetét elmesélem.
Színe olyan fehér, tarka
Kis borjú korában a farkát
A kutya leharapta
Bőgött is miatta szegény pára!
Így lett a „Bözsink”csutak farkú