szo 07/28/18
Dáma Lovag Erdő...
/Búcsú László öcsémtől/
Zokog a lelkem, fáj a szívem
Miért hagytál itt bennünket testvérem
Szerettél minket, ahogy mi is
Jó lelked volt, szeretett az isten is
Minden szó, csak gyenge vigasztaló
Szívünk fáj, nem ad megnyugvást a szó
Mindenkihez volt kedves szavad
Az elesetteknek megnyugvást adtad
|
v 07/22/18
Dáma Lovag Erdő...
/Kiss Irmának- Szívecskének./
Nézd, ragyog a nyár
Neked dalol a madár
Millió virág illata téged köszönt
Vadgalamb lombok közt költ
Minden madár neked turbékol, énekel
Nézd szép az élet, szép a lét
Ne add fel a reményt!
|
sze 07/18/18
Dáma Lovag Erdő...
Él a Kisalföldön, szép vidéken,
Egy öreg hársfa, Szigetköz szívébe
Megtiszteli, aki arra járva
Szép lombkoronáját megcsodálja
Szigetköz „Legöregebb fája”
Róla írok, mit szól a fáma
Megélt, vagy százhuszonhat évet
Himnuszt énekelne, de róla szól a történet
|
szo 07/14/18
Dáma Lovag Erdő...
Régi Magyarország csodálatos várak
Megirigyelte a nyugat hazánkat
Rendeletet adott várak bontására
Ahol ellenség nem döntötte romba
Rombolják le, hogy magyart ne vigyázza
Évszázadok igyekezete, kőről, kőre emelte
Felépültek egyes várak
Múlt mementói e szép hazánknak
Égre kiáltja, él még a nemzet
Magas várat épít, a múltra emlékeztet
|
k 07/10/18
Dáma Lovag Erdő...
Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten
|
szo 07/07/18
Dáma Lovag Erdő...
/Pozsonyi csata emlékére/
Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért
Mert miénk volt évezredek óta, e haza
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
Hegygerincet, Kárpátokat, csodás kincset
|
sze 07/04/18
Dáma Lovag Erdő...
Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió,millió kérész násztáncát járta
Fehér szárnyukkal felverték a Tiszát
Ne aludjon még el, úgy alkony tájt
A folyó ahogy elfolyt békésen
Kérészek nászágya volt tükrében
|
v 07/01/18
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a június nagy melegével
Csipog a fészekalj élénk csicsergéssel
Szorgos rigószülő ételt serényen hordja
Legyen a kis rigóknak, nőjenek nagyra
Csodálkozva látom kicsi már a fészek
Kis rigók hirtelen megnőttek
Szorgos rigópár egymást váltogatja
Nőjön nagyra fütyürésző fiókája
|
p 06/29/18
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a nyár, zimankós felhőkkel
Hol ragyogó nappal, késve kelővel
Aratásra kész a gabona tábla
Legyen bő termés Istenünk vigyázta
Búza tábla ring, érett kalásszal
Itt az ideje készüljünk az aratásra
Péter, Pál napja hív munkára
Aratásra érett a búza kalásza
|
k 06/26/18
Dáma Lovag Erdő...
Hegyek alján, dombok között
Sárga virág rám köszönt
Ragyogott a nap fénye
Mint a virág tükörképe
Ott jártam én pihenni
Hol a csend, s madár is üzeni
Szép a természet lágy ölén
Virág tenger intett felém
Madár dalolt fenyő ágon
Szellő suhant dúslombu fákon
Napsugár táncot ropta
Szorgos méh virágözönt látogatta
|
sze 06/20/18
Dáma Lovag Erdő...
Köszönöm a csodát
A gyönyörű kirándulást
A hegyeket a völgyeket
A forrás vizeket
A testvéri szeretetet.
Köszönöm a sok színű, nyíló virágot
A hegyeket, dombokat, mit szem látott
A millió éves sziklákat a Pannon tenger helyén
Az erdő rengeteg rejtekén
|
p 06/15/18
Dáma Lovag Erdő...
Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?
Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják
|
k 06/12/18
Dáma Lovag Erdő...
Mikor látod a gyermek szenvedését
Mikor nem jut neki kenyér
Mikor asztalán nem gőzölög az étel
Mikor nem jut ruha, s könny ül szemén
Akkor kéred Istent , imára kulcsolod kezed
Akkor szívedben kinyílik a testvéri szeretet
Akkor segíteni indulsz, s letörölni a könnyeket!
|
szo 06/09/18
Dáma Lovag Erdő...
Vers vagy nekem
Versbe szőtt elmém,kezem
Rímekbe lüktető szeretetem
Versből dalok, dallamok
Dúdolom, ha boldog vagyok
Versben szavak, ritmusok
Szívdobbanásnyi szinuszok
|
k 06/05/18
Dáma Lovag Erdő...
/Nemzeti összefogás napja/
Turul madár, ha hazatérne
Bizony nagyon meglepődne
Megint szétzilált fészekre lelne
Trianon átka azt széttépte
Széttépte. szétzilálta
Nem is lel igaz otthonára
Hol szabadon szárnyalhatott
Hegyek, völgyek otthont adott
|
h 06/04/18
Dáma Lovag Erdő...
Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben él még a hazaszeretet
Mikor a nemzet még él
Akkor se feledd Trianont!
Ne feledd Trianont!
Ha már más elfeledte
Mikor a harangnak nem szól a lelke
Mikor a szónokok idegen szót szólnak
Mikor bőségében vagy a jónak
S a vasököl megolvad
|
p 06/01/18
Dáma Lovag Erdő...
Elbúcsúzott a tavasz
Melegét odaadta a nyárnak
Szépen nyíló virágait
A nevető napsugárnak
Ragyogó napsugár élteti a mezőt
A ringó búzatáblát, a zöldellő erdőt
Vidáman csipog a madárfészek alja
Szorgos madár eteti fiókáit
nőjenek nagyra
|
sze 05/30/18
Dáma Lovag Erdő...
Mint gyors patak
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, útját nem nézve
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Mint gyors patak,
De célját eltévesztve!
Száguld mindig csak előre
Útjában elsodor, mindent, ami szent!
Ami egykor szép volt idelent!
|
k 05/29/18
Dáma Lovag Erdő...
Színes virágszirmokat sodor
A vad nyugati szél
Mint egykor virágcsokorral megleptél
S kérve jöttél felém
Én „Igent” mondtam neked
Öröm varázsolta el szívünket
Negyvenkilenc hosszú éve már
Duna vízén táncot járt a napsugár
|
h 05/28/18
Dáma Lovag Erdő...
Emlékeimbe mindig visszatér
Egy gyermek, s kutya barátsága mit ér
Öröm volt őket látni
Boldogságban, önfeledten játszani
Szeretetük nem volt futó kaland
Boldogan játszottak az idő szaladt
Kutya ugrándozott, táncot lejtett
Az ő szíve soha nem felejtett
|