Eljött a mi szép ünnepünk
„Pünkösdi Király”-t választani megyünk
Szól a zene vigalom
Ki lesz a pünkösdi királyom
Király az egy ügyes legény
Megüli a lovat szőrén
Gerenda rudat is nagyot emel
Ő koronát megérdemel
Egész évben ő nagy legény
Rá hallgatni kész nyeremény
Neki tárva a kocsma ajtó
Ahol dáridózni neki való

Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?

Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják

Ha a turulmadár visszatérne
Nem ismer a tájra
Nem ismer a sok szétrombolt várra
Benőtte már az enyészet virága
Hogy ne ismerjen senki hazájára
Ó turul madár, de sokat vártunk!
Szét züllött, elment büszke ifjúságunk
Magas váraink romokban hevernek
Felkiáltó jelként az égre merednek !
Szép hazánk értékeit elvitte az ellen

Mikor utoljára jártam erre
Hullottak a fák levelei szerte
Szomorú nap bujkált a felhők alatt
Csend honolt, nem daloltak a madarak

Most tavasz van, virág eső
Cseresznye fákon virág felhő
Körbe veszi a Gulács, Badacsony, Csobánc hegyet
Messziről a Szent György hegy is integet

Szép egészséges volt az orcád
Jött Trianon tested szétszabdalták
Ereidet elterelték
Szíved dobog, de már nem ép
Mivé lett a nép élete, egészségünk
Porba hever a régi énünk
Amerre nézel,mindenütt romok
Elért eredmények porba hullotok

Drága Édesanyám megyek hozzád
De nem csókolom édes orcád
Temetőben pihensz régen
Fájó emlékkép vagy már nekem

E képeket most össze szedtem
Édes mosolyod nem feledtem
Szigorú is voltál néha
Szíved szeretetét nem feledjük soha

Május elseje van, ragyog a napsugara
Hív a dobszó, cintányér találkozóra
Ide hallik a vidám zene szó
Reggel korán, ébresztő,  harsogó
Visszhangozza a Báger  vize

Tavasz van, április
Ragyog a nap fénye
Nézegeti  magát a nap
A tó tükrében

Tavasz van április
Virágok nyílnak
Kertemben kinyílt egy kis virág
Eddig a szomszédban nyíltak

Szomszéd néni ültette
Szorgos gondozással
Minden április hálálta neki
Kék özön virággal

Napsugár fújt ébresztőt a fáknak
Csupa levél, ragyogással ébredtek
Áthatolt a napsugár a lombokon
Mint szívemben a remény tavaszon
Suhogó patak rohan tova
Selymesen öleli útjában a köveket
Mint ha dalolna nekik víg éneket
Oly kedveset, leírni sem lehet

Kiált a Föld vigyázzatok!
Reng hatalmas haragja
A tűzzel, vízzel ne játszatok!
Eljön a bosszúállás napja !

De az ember felelőtlen pára
Nem figyel a Föld kiáltására
Tűzzel, vízzel, tudással pusztítja
Az élő természetet bántja !

Ragyog a nap tüzes a sugara
A tó tükrén, mint, ha
millió tündér táncot járna
Tavasz van, tavasz!
Madár dala zengi
Nyílnak a kertek,
mezők, erdők virágai

Köszöntelek tavasz ,
eljöttél végre.
Eső után szivárványt
csalsz az égre.
Kinyílt az orgona lila virága
Köszönt minket :
Anyák napjára.

Békét féltő félelmemben
Átkarolt az Isten
Hazát féltő reszketésben
Nyugalmam nincsen

Költők, mi vagyunk
A híres sereg
Tollunk az eszköz
Kard, sisak

Felhőtlen, kék az ég
Ragyog a nap sugára
Tavaszi mezőn legel
A magyar szürke marha gulyája

Óvatos léptekkel jött a Tavasz
Mint, ha a természetben tündér járna
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte

Ó Tavasz, remények hordozója
Felkelő napot az égre csalogatja
Ébred a föld, zöldell a vetés
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!

Látjátok, hogy adják, veszik a koncot
Mielőtt lengetnétek a szent zászlót
Tükörbe nézzetek!
Becsület, az adott szó,
itt minden eladó!
Az országot vágóhídra viszik
nekik minden megbocsájtható?
Milyen mély sírba akarjátok ásni az országot,
hogy ne lásson a szemfedő?
Azután csend lesz benne,
s néma, mint az elhagyott temető!

Ó Jézus, Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget