Tipeg, totyog, meg, meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba, arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek, büszkén lépdel

Egyszer régen, nagyon régen
Volt egy tehenünk, történetét elmesélem.
Színe olyan fehér, tarka
Kis borjú korában a farkát
A kutya leharapta
Bőgött is miatta szegény pára!
Így lett a „Bözsink”csutak farkú

Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja

Csoda történt egyik reggelen
Sütött a nap már jó melegen
Kedvünk támadt a Dunára menni
A partról vadkacsákat etetni

1944.03.11.én Csornán születtem.
Mint elektromos vezető tervező mentem nyugdíjba-17 évig éltem Jánossomorján,Budapesten,Szegeden.Mosonmagyaróváron élek családommal.1994.óta.

Van nekünk egy Artúr kutyánk
Ő az őrzőnk, vigyáz reánk
Kicsit csúnya, nagy a bajusza
Azt mondják rá kotorék fajta

Születtem negyvennégy tavaszán
Mikor bombák hasították a levegőt Csornán
Tizenegy helyett tizenhármat írt a bába
Én lettem édesanyám 3. újszülött boldogsága
Édesapám kis bánatára, mert végre fiút várva
Ezért aztán úgy hozta a sorsom

Tél még kopogtat az ablakon
Fúj a szél,robog a tájon
Szívem szorít fájón
Nem engedlek el!
Ahogy a madár az ágat
Majd tovább repül

Ragyog a napsugár
Virágba borultak a mandulafák.
Így köszönt Nemzeti ünnepünk ránk
Más ez az ünnep!
Mint, mikor hóviharral tört ránk
Magyarok Istene figyelmeztetett
Bajban van hazánk!

Hetvenharmadik születésnapom
Vártam reménykedve:
Hol örömmel, hol keseregve
Hetvenhárom tavaszt
Adott eddig az Isten!
Hol zord időben, hol virággal,zölddelve
Hol boldogot, hol reményt vesztve!

Tavasz nyitott, erdőn jártam
Egy hegedűre rátaláltam
Margarétás zöld fű között
Hegedű volt, törött!

Eljött ez a nap, mint minden évben
Hóvirág köszönt szerényen
Női szívet a szeretet boldogítja
Béke öleli át e szép napra

Ablakomnál csivitelnek
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló!
Ki lesz benne a fészek lakó?

Ragyogj csak napsugár
Űzd el a felhőket
Nyíljon a sok virág
Örvendeztesd meg szívünket

Ó győztes olimpiák Ti meggyújtjátok a lángot!
Lángot vivő futárok,bejárták a világot
Felgyúlt a láng,  a sport lángja
Békét hirdetve a nagyvilágba!
Magasan lobbant a szeretet a szívekbe
A győztest az Isten is segítette!

Ragyogó napsugárra ébredt a város
A tó vizén megcsillant a fény
Egy suhintásra olvad a jég
Mátyás megtörte jegét!

Ahogy a gyors patak töri az útját
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, medrét nem nézve
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel!
Ne aludjon a hazaszeretet el!
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban!