Sűrű dér szitál a tájon
Nem láthatsz át a homályon
Köd borult fűre, fára
Új évet köszönt a csend homálya

Csend van, egy varjú sem károg
Pedig a gonosz lelkek űzik a galambot
Éles csőrével üti az ártatlant
Sűrű ködben titkon osonhat

S én várom a  fényt  új év reggelén
Győzzön a nap, a ködök  egén
S ne tévedjünk a múlt sötét mélyén
Ragyogjon nemzetünk kék égen a fény

Várom, hogy jó úton  járjunk
Egymásra ismét rátaláljunk
Ne csak az ünnepnapokon örvendezzünk
Fogjunk össze, ne győzzön a gonosz felettünk

Addig várom a tiszta fényt az út végén
Mely ismeretlen jövőbe vezet
Remélem , a sűrű köd egyszer feloszlik
Ragyogó napsugár ölel át benneteket

S az új év  mindenkinek jót is tartogat
Ha nem hallgattok rossz, idegen szavat
S nemzetünk  kék  egén ragyog a fény,
Mint összefogásunk szép idején .

2020.01.03. Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna.

 (Gyovai István:  „Ismeretlen jövő”
festménye ihlette vers)