Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Megkérdeztem a lelki atyát..

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Megkérdeztem a lelki Atyát
Mondd Te, aki lelkünkbe látsz
Mikor ébredünk fel, itt a szabadság?
Meddig tart az új korszak váltás?
Mikor mondjuk , végre már!
Sok szenvedés után,szabadság vár!
Mikor változnak meg gondolataink?
Mikor múlnak régi szenvedéseink ?
A sok kérdésre csak hallgatott
Láttam rajta, nagyon gondolkodott

Én forró fejjel örültem itt a változás!
Ő csendes volt,nem szólt, várt!
Kérdeztem, tíz, húsz évnek kell eltelnie
Érezzük szabadok vagyunk végre?
Mennyit kell a változással a hazának szenvednie?

S a pap okosan, lassan beszélt
Minden kérdésemet mérlegelt,átélt
Lassan mondta, s kérdezte : - szabadok?
Ez a szó, szépen hangzik, mint az érc hangja
Csak megélni más,másként mondja
Szabadság, remény, boldogság
Nincs zsarnok, nem igáz le más
A valóság, mit teszünk vele?
Szabadság van, de nincs a népnek kenyere!
Bizony hosszú idő a változás!
Lehet harminc, negyven év, nem vitás
Mert a gondolatnak kell itt megváltoznia
S a tett, ami a gondolatot követni fogja
Egyet akarjon a nemzet, s ne csak gazdag
S nincstelen szegény legyen!
Egyet akarjon a szív és összetartás népemen!

S lelkesedésem alább hagyott!
Tényleg mit teszünk mi szabadok vagyunk,magyarok?
Mit teszünk, hogy a nap ránk ragyogott?
Lesz-e egyszerre bőven kenyerünk ?
Lesz-e otthonunk, meleg szobánk,fűthetünk?
Lesz-e földünk, ami magunknak vetünk?
Nem szólhat bele senki, mit tesz nemzetünk?!

Azóta az idő kereke lassan, de eljárt
Az Atya nem élt tovább, tíz, húsz év is tova szállt
Az élet őt igazolta, nehéz a változás !
Ő a lelkekbe olvasott, látott, s nézett tovább
S mit tettünk mi, nagy szabadok ?
Loholtunk s változtunk a világgal
Eladó volt a becsület, a szeretet!
S a pénz csillogó, csalfa remény
Kifosztva állunk a semmi peremén!
S jön a hideg, hova lesz az a sok szegény?
Kinek lakását dobra verte az új remény?
Mi lett a földjeinkkel,idegen licitálta!
Fogyunk, s bezárnak a tanyák, s falvak iskolája!

S most,megkövetlek kedves, lelki Atyám!
Kell a szabadsághoz az a húsz, negyven év talán
Mire rádöbbent a nép, kifosztott hazánk!
Üres a gyár udvar, ledőlt a kéménye!
Nincs a szorgalmas munkásnak kenyere !
Boldogulni akarsz, vár a nagyvilág!
Ami lelkesedés volt bennünk a szépre, jóra vágy
Elveszett valahol, csend van, nép békés hallgatag
Mi ellenségei lettünk egymásnak hazug vezetők miatt!
S szólhatnak már a harangok, misére hívnak!
Vigyázzunk rá, nehogy a poklok kapuja nyíljanak!

ÁMEN!

2O13.11.O9..Mosonmagyaróvár

kép..Szívecske.
Rovatok: 
Vers