Hiába mondod
A szellőnek, ne fújdogáljon
A felhőnek, alacsonyan szálljon
Ne sírjon esőcseppet, várjon,
A szívednek, ne hallucináljon!
Hiába mondod
A szivárványnak, szürkének mutasson,
Ne ölelje az égboltot,
Csak ritkán ragyogjon,
A futó homoknak, ne építsen dombokat,
A szívnek, nem baj, ha elhagytak!
Hiába mondod
Az évszakoknak, ne változzanak,
Telet ne kövesse a tavaszi virradat,
Ne jöjjön a nyár búzavirág ruhában,
Ősz se kezdjen levél hullatásban,
A szíved meg ne hasadjon a bánatában!
Mosonmagyaróvár. 2O12.O6.2O.