Kipróbáltuk a csúszdát is,
de kicsikét féltem,
legközelebb ígérem majd,
lecsúszok merészen.

Színes buborékok
szálltak körülöttem,
szivárvány színekben
ragyogtak az álmok.

(Az egyik ismerős lesz úgy gondoltam hogy átírom, talán ebben a változatban jobb)

Félnek a télben a fák, fáznak a házak, a táj
roskad a hó, az eresz kiabál, reszket a szél.

Hívnak a csendben az éjjeli álmok,
hópihe alszik a felhők mögött,
alszik a szélben az égi világ is,
halkul a dallam a szíved fölött.
 
 

Aludni tér a szél,
aludni tér a kert,
a hold már rég nem fél,
megpihent most a rend.
 
 

Éjfényben csillanó
csillagpor illanó...
 

Hatalmas nagy kerek alma,
alig fért kezembe,
kisebbedet egyre jobban,
s ezt én nem értettem.
 
 

(Tegnapi mosolygásainkból)

Elbújtam a kiságy mögé,
a függöny is eltakart,
bújócskáztam anyukámmal,
az idő is úgy elszaladt.

Nekem a Hazám, aranyló búzakalász,
mindig ragyogó szeretés,
olyan mint a legédesebb foszlós kalács,
és földeken a bő termés.

Áldott legyen a föld,
áldott legyen a szép Hazám,
áldott legyen minden gyermek,
szálljon áldás az ég dalán.
 

Nekem az ősz álmodozó kis patak,
tiszta tükrében az égbolt is ragyog,
már régen a szívembe csókoltalak,
nincsenek vacogó éjek, nappalok.
 

A fák lombjáról lecsorog a napfény,
messziről int búcsút a nyári táj,
rózsák szirmán megpihen az őszi szél,
rőt színűre fest mindent a határ.
 

Gyermekünk álma
tiszta csermelyből fakad
 

örömteli napokat mindenkinek! :)) vasárnap voltunk egy évesek de tortás képet nem tudok hozni a betegségem nagyon legyűrt, de mint látjátok kezdek jobban lenni :)) puszi mindenkinek! :))

Az Isten csendjébe mártom a tollam,
minden kis csillag az ölembe pottyan,
szemébe nézek az égi áldásnak,
időről időre szívemhez szállnak
az angyalok.
 
 

Csak az olvassa el,
aki szereti a csendet,
szivárványba fonja
mint az esőcseppet.

Őszi fények cirógatják a fákat,
átöleli a szél a hegyeket,
az ég vigyázza a suttogó tájat,
mint az Isten az avar-csendeket.

Jön az ősz messzi tájról,
rőt színű a messzeség...