Éji dalban tündér táncol,
gyöngyillatban lelket bájol,
szellő libben, visszaszámol,
mosolyt hint a csillagárból.
 

Rügyet bontanak a fák,
ugrándoznak a békák,
hegedülnek a fűszálak,
szép ruhája lesz a tájnak.
 

Én most is a tavaszról írok,
kigombolt lélekből rügy fakad,
színeire bontom a tájat,
és csobbanásra a hűs tavat.

Fenyőöröm, csengettyű,
ragyognak a csillagok,
áldás zeng- bong legbelül,
fényben járnak a dalok.
 

Olvad a jég, minden szép,
madár dalban manónép,
bimbó nyílik, színre lép,
elszaladt egy manó épp.
 
 

Itt a tél, hol a tél,
lehetne már hófehér,
csupa sár, csupa sár,
megfázott a napsugár.

Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
 

Az est sötétje gesztenye,
csillan a fény őszi éjben,
szótlanul a Hold egére
visszatükrözi a lelked.
 

Mese itt, mese ott,
mosolygó hullahopp
karika az ég alja,
szél kukucskál át rajta.
 

Szánkó nézi az eget,
hó lepi be a teret,
a bokrokon dér-csillag,
a szeleken átcsillan.
 

Versek tükrében versszeletek,
napfény a télben, veréb szendereg,
rénszarvas- csendet őriz az erdő,
azzal takarózik a teremtő.

Karácsonyi dallamokban
hótisztán csengnek a dalok,
gyertyalángok fény- jelében
nyugodt éjek, és nappalok.
 

Szívedre a fény ragyogjon,
álmodra is varázsoljon,
tiszta hang az ég peremén,
felhőszárnyán neked mesél.
 

Mostanában édességből
kicsit többet kapok,
mikulásról beszélgetnek
a kicsik és nagyok.
 

December havában
megnyílik minden lélek,
csillagok dalában
hópehely ölelések.

Gyertyát gyújtok, lángja a fény,
fenyőágról csendre cseppen,
Szent Éj illatú a remény,
angyalszárnyon feléd röppen.
 

A toporgó hajnalfényben,
dideregnek a napok,
jégcsap lóg az ereszekről,
súgja a Tél: itt vagyok.
 

Hófehér a téli táj,
az égboltját leveszem,
a télapó toporog,
s kérdezi miért teszem.