Nap éltető erejére,
Gomolyfelhők vízcseppjére,
Természet frissen kivirul,
Tavaszi zsongás elindul.
 
Fák rügyei kipattannak,
Levelet csak később hoznak.
Kiskertemnek barackfája,
Rózsaszín minden virága.
 
Mintha koszorúslány lenne,
A festőt is megihlette.
Az ezernyi virág nevet,
Lefesti a festő ecset.
 

Békés az este csendes, a hold sarlója fényes.
Égbolt most csodásan kék, a csillagok festették.
Szikrázóan ragyognak, és szerenádot adnak.

Egy fából fakadó sarjak törzse,
Összefonódnak lelkükkel örökre.

Fák olyan magasra nyúlnak,
Hogy a fényhez eljussanak.
Ágaik a fényt keresve,
Mint a kígyó tekerednek..
 
Egymáson is általbújva,
Egyre magasabbra jutnak.
A tisztás feletti égbolt,
Ködpárával beárnyékolt.
 
Titokzatosak a fények,
Mintha áldásként jönnének.
E mesés erdő közepén,
Gyönyörű tisztásnak szélén.
 

Fénykép előtt ülök és emlékezem,
Újszülött gyermekem átölelem.
Szeme még becsukva, de már mosolyog,
Érzi szíve az enyémmel dobog.
 
Anyai méhem volt eddig otthona,
Férjemmel figyeltük hallgatózva.
Megéreztük kis szíve dobbanását,
Majd később lábacskái mozgását.
 
Étkezésemre mindig is figyeltem,

Ó de kedvesek a hóvirág fejek,
Január közepén megjelennek.

Gyere velem kisgyermekem,
Legyünk mi fiúk kettesben.
Most csodás az őszi erdő,
Holnapra jön hideg eső.

Hosszú az út kicsi lábnak,
Háton viszlek a tisztásra.
Felkacag a kicsi Gergő,
Jaj de jó ma ő a nyerő.

Mikor a tisztáshoz érnek,
Nagy fa tövén megpihennek.
Ráülnek a nagykabátra,
Nyakkendőt kap a nyakába.

Szivárvány a földre szállott,
Őszben ringó zöld lombokra.
Varázsfénye úszó mámor,
Színezi nap ködfátyola.
 
Nyírfák törzse hófehéren,
Égbe nyúlnak oly magasba.
Lengnek sárga levélkéken,
A szellőlányok kacagva.

Rozsdabarna fakorona,
Sejtelmesen izeg-mozog.
Mókus ugrál ide-oda.
Mint a villám makkot oroz.

Szeretem a telet legjobban akkor,
Ha láthatom hópelyhek hullását.
Tenyeremet kinyitva alá tartom,
Megcsodálom azok szép formáját.
 
Mintha angyalkák csipkét vertek volna,
Szórják finoman, ringatózva száll,
Hótakaró lett egymásra omolva,
Mint tiszta lelkek, fehérlik a táj.
 
Erre jön egy lány fekete ruhában,

Egy csodás erdő közepén,
Erdei pataknak mentén,
Az aranyszínű napsugár,
Ragyogott egyik délután. 
 
Napsütötte selymes vízben,
Szerelmespár fürdött éppen.
Boldogságuk magasba szállt,
Addig tartott amíg a nyár.
 
Eljött az ősz és a vízen,
Vadkacsák úszkálnak bőszen.
Mindketten már mást szeretnek,

A farmosi domboldalban.
Sárga homokos talajban,
Szőlőtőkék sorakoznak,
Rajta érett fürtök lógnak.
 
Az egyik szüreti napon,
Lányok vidámak, de nagyon,
Fürtöket gyűjtik kosárba,
És zeng daluk a határban.
 
Itt vannak a kisgyerekek,
Egyik már szőlőt szemezget.
Másik nyúl a bokor alá,
Sok mogyoró szemet talál.

Meghívott engem a nagyi,
Jöttem hozzájuk nyaralni.
Anyu apu elengedett,

Sokszor megjött, hozott mindenfélét,
Ezek közül egyet elmesélnék.
Még ifjú házas időszakunkban,
Boldog szép szerelmes mámorunkban.
 
A Pesti kedves Erzsi nagynéni,
Házában magához tudott venni.
Kedves férjem az unokaöccse,
Így albérleti pénzt nem kért tőle.
 
Az ezer forintos havi bérek,
Épphogy elég lett megélhetésre.

N ézi, nézi fiú a lányt,
Ő számára az ideál.
I ndulnak épp egy színházba,
I llő gyöngydísz a hajában.