Aranyló napsugár fényét fonja ránk,
Föld forgatja tengelyén önmagát,
Nap beragyog minden kis zeg-zugába,
Látunk nappal, alszunk éjszakában.

Amíg testünkben itt a földön élünk,
Lenti fényekre is van szükségünk.
Villanypózna utca hosszát kíséri,
De a kezünkben kislámpa, kézi.

Lágyan langyos tenyereddel,
Szemem takartad, kacagtam.
Ujjad bársonyát éreztem,
És te sokáig ott hagytad.

Kicsattanó jó kedvünket,
Kíváncsiságom tetőzte.
Kérdések közé kerültem,
Vajon mi lehet előttem?

Nem is kellett tanakodnom,
Elárulta már önmagát,
Romantikus rózsacsokor,
Ontotta rám friss illatát.

Már
indult
ibolya
illatozva.
- Nőnapot köszönt.

Szív
lüktet
forrongva
gyűlik a nép.
- Nemzeti ünnep.

Jön
Sándor
a József
és Benedek.
- Hoznak meleget.

Írta: Bíró Antalné
2020.03.03.

Sötét homály van az ólban,
Tyúkok fenn az ülőn ülnek.
Egymás mellett sorakozva,
Mély álomba szenderültek.

Kakas magas kősziklán áll,
A holdfénynél hűen figyel.
Vigyázza az alvók álmát.
Róka most épp erre nincsen.

Holdsugár hűen mutatja,
A kakas nemes alakját.
Tyúkoknak ő a lovagja,
Piros fény tollán, taraján.

Száraz, szikkadt hegyek sírnak,
virág nyílik szemét dombon,
kevés táplálékkal bírnak,
nő szíve lázadón lobog.
 
Zöldellni kell ide erdő,
szólal szíve érző hangján,
mert már erre nem jön felhő, 
harcoljunk hát nőknek napján!
 
Tisztítsuk meg jól a földet,
ültessünk friss facsemetét,
idevonzza a felhőket,

A csopaki domboldalon,
fasor kíséri utamat,
a dalom is innen hangzik,
táncolnak a napsugarak.

Gyertyám lángja lobog és ragyog,
Mai ima rebeg ajkamon,
Valakiért ki oly jó barát,
Együtt éltük élet viharát,

Ami táplálta is lelkünket,
Mai élő szeretetünket.
Ami eljut az égiekhez,
Mert ima gyógyír a betegnek.

Minden este ezt megismétlem,
Reményt sugalló csendességben.
Erősíti a hit ereje,
Ne félj, Isten fogja kezedet!

Régóta kerestelek, kutattalak,
Ne fuss el, hisz végre megtaláltalak.
Szívemben dúl a szerelem mámora,
Égő piros rózsa szívem záloga.

Amikor először egymásra néztünk,
Mindketten a lelkünk tükrében égtünk.
Az igazit már régóta kerestem,
Végre úgy érzem szemedben megleltem.

Kősziklák alól kisiet a csermely,
Lefut a hegyről mint legkisebb gyermek.
Völgyben besimul pataknak habjába,
Egy nagyobb testvér ölelő karjába.
 
Együtt ringatóznak nagy folyó álmán,
S óceánban mosolyog szabadságán.
E csodás körforgása természetnek,
Élteti a földet és embereket.
 
Míg a csermelyt átlépve tovább megyünk

Egyszer iskolás koromban,
Vaksötétben mentem haza.
Az utat nem láttam hol van,
Éreztem segít egy angyal.

Nem találtam a kulcslyukat,
Tapogattam kilincs alatt.
Angyalka segített újra,
És a kulcs a zárba szaladt.

Bölcsibe vittem kislányom,
Autó jött sebességgel.
Az angyalkám visszarántott,
Nem ütött el szerencsére.

Az idő végtelen futószalag,
Ami történik minden rátapad.
Itt állok mellette és csak nézem,
Jelen történés múlik, emlék lesz.
 
Az idő hoz is visz is változást,
Évszakokat hozza, viszi tovább.
A tavasz és forró nyár merre jár? 
Ősz is elmúlt, nem marad erre már.
 
Kopasz fáknak színes levelei,
Hó alatt vannak, avar érleli.

 Baromfiól szegletében,
Két szárnyas ül békességben.
Mindketten oly magányosak, 
Ezért össze barátkoztak.
 
Kendermagos tyúkanyónak,
Csibéi már tojást tojnak.
Néma kacsa nagy termete,
Érzékeny a szeretetre.
 
Rátalált a tyúkanyóra,
Egy fészken ülnek szorongva.
Nem is kell, sokat beszélni,
Csak szeretetet érezni.

 
Fehér fény ragyog az ablakon át,
Az esőcseppek egyre csak mossák.
A földben alvó elvetett magvak,
Így őket tápláló vízhez jutnak.
 
Eltűnt az ősznek színes világa,
Csak egy dália van a vázámban.
Füles pohárból tea illat száll,
Beteg szívemnek nagy nyugalmat ád.
 
Fehér fények egyre erősebbek,

 
Siklik a szán, porzik a hó,
Telve ajándékkal. Hahó !
Szarvas patái dobbannak,
Óvodánk felé haladnak.
 
Mikulás vígan felnevet,
Siess Rudi !  Vár sok gyerek !
A száncsengő már hallatszik,
Köszöntődal is felhangzik.
 
Itt a Mikulás! Halihó !
Zsákjában van minden mi jó.
Óvónéni hellyel kínálja,

 
Kicsi falu latyakos utcájában,
Nádtetős házak elhagyatva állnak.
Gazdájukat üresen elsiratják,
Kinek virágok borítják sírhantját.
 
Örökösök is elhagyták a házat,
Nyugatra mentek egy jobbik világba.
Ajtaja zárva, benn sötétség honol,
Csak kinn a járdán két kutya kóborol.
 
Utcán villanyfény az utat mutatja,