Ó a hosszú házasélet hol van már,
A szívünkbe szerelem lángot kaptunk.
Turbékolt a fészekrakó gerlepár,
Álmunk valóra vált mert úgy akartuk.
Fiókáink már régen kirepültek.
Májusi estén holdfényben sétáltunk,
Sötét felhők a magasban feltűntek,
Téged elvittek, oda boldogságunk.
Ugye te lettél a védőangyalom,
És megvédesz minden ártó dologtól.
Hogy ártatlanul bántsanak nem hagyod,
Szerelmes szívem hálaimát dobog.
Mindig hiányzik a szerető lényed,
Karácsonykor is ha száll dicső ének.
2020.11.30.
Cím: Hirth Éva prózája.
