Weöres Sándor gondolatai alapján

Felfele mutat a kereszt felső ága. 
Örömhírt tudat másokkal. Nekünk,  
törött vér virágai kétfelé szaladt.  

Fogják a szögek. Kapaszkodnak a  kezek, 
az ütött vasba, mint őrzött lelket    
A test végzete kereszt, érted s értem is.. 

 Csodájára járnak a díszkáposztámnak, mert ilyen hatalmasat még nem láttak! Az átmérője  65 (!!!) cm és még nincs teljesen kinyílva!

lassan csend borul a tájra
a nap is nyugovóra tér
nem várhatsz itt semmi másra
de az éj csendje elkísér

halkan susognak már a fák
titkokat rejt az éjszaka
az erdő egy álomvilág
csodákra nyíló ablaka

jöjj velem, hív az álomár
elviszlek messze, csak ne félj
elviszlek, hol a csoda vár 
hol mesés a sejtelmes éj...

míg bátran előtör a föld hűs rejtekéből
kicsi fejét félőn a nap felé fordítja
semmi kétség, nincs bánat eljövetelétől
hisz tavasz hírnöke, mindenki őt áhítja

2022. június 1.

Kép: Pixabay ingyenes képek

(Vincze Ferenchez - férjemhez)

Utolsó könnycsepp arcodon
Utolsó sóhaj, kiért, tudom
Utolsó kézfogás, elengedni fáj
Arcod, szemed megüli a homály

Beszélek hozzád, könnyezel
Nincs hang, mely felemel
Csak egy könnycsepp, mely üzen
Úton vagy már, jó Isten átölel

hogyha nekem szárnyam volna
tudom, messzire repülnék
ahol a nap megcsókolna
oda mindig visszatérnék

hogyha nekem szárnyam lenne
nem törődnék már semmivel
elszöknék, s a nap lemenne
élnék az éj rejtelmivel

hogyha nekem szárnyam lenne
nem repülnék, megértettem
szívem végre megpihenne
tudnám, hozzád megérkeztem

fázósan bújt össze két kis faág
dércsípte törzsükön sok jégvirág 
súlyuk alatt a földig hajolnak
leveleik a ködbe olvadnak

érzik már, az elmúlás közeleg
hullámzik fenn a felhőgörgeteg
fehér fátylát teríti a földre
búcsút int a nyárnak egy időre

2022. március 22.

Kanyargós a  Pilisi hegy völgye,
ózondús, szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,        
lombját rázza a nagy szüreti láz,"  
hasadva ajtót nyit  burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.

"Tied lesz a színek egész kavalkádja,"
a háborgó víztükör dús, fodros árja,
tied lesz az ég vörösben fürdő kékje,
a zöldben úszó hegycsúcsok szenvedélye.

Tied lesz a sárga és lila varázsa,
a tűzpiros egyre csak izzó parázsa,
tied lesz az ezüst és szürke meséje,
a csilingelő arany csábos zenéje.

A felkelő nappal életre kelsz,
bimbóid nyitod, a fényre figyelsz.
Feletted az ég még oly halovány,
lassan nyújtózol, ha szól csalogány!

Aztán szépen, mosolygva kivirulsz,
ernyőcskéiddel szellőhöz simulsz.
Hagyod, hogy a nap simítsa arcod,
de hallod, kongat lélekharangod.

Újra itt a hajnal, mely bíborköntösét ránk teríti,
és egy szebb, reményekkel teli nappalt hoz el nekünk.
A hajnali csend még itt jár körülöttünk,
és megnyugtató, szép reményt ígér a mának.

A hajnali nap első sugara  az augusztusi nyár 
megszelídült gyermeke.
Már nem forró, inkább hűvösnek mondanám,
de jól esik ez a hajnali simogató szellő.