Egy szappanbuborék volt szerelmünk,
s mind a ketten beleszédültünk.
Élveztük minden pillanatát,
a szerelem édes mámorát.
Oly hamar szétpattant,
mára már nyoma sem maradt,
s a döbbenet, mely mély barázdát vésett arcomra,
mint a szélvész, elvitt téged oly hamar,
messzire a hegyeken túlra.
Utak találkoznak, majd szétválnak,
az életben sokszor velünk jönnek a sötét árnyak,
bár vannak szép emlékek,
velem voltak a szép remények,
hogy nem múlt minden el,
csókod ízét sokszor ma is érzem,
pedig már csak egy kósza emlék,
mely ma is él bennem.
Üdítően hatnak rám a múlt gyönyörű pillanatai,
a szépet a szívünk soha nem feledi.
Szívemben él még a régi nyár,
hol boldogok voltunk oly régen már.
Szívem ma is visszavár, pedig tudom,
sohasem jössz vissza hozzám!

2023. július 6.